Nimród aranyköpései 16

1. Szomorú fül

Nimród estere már elfáradt, bármit mondtam, kezdett el sírni. Mondom neki, hogy úgy van vele, mint egy bohóc: egyik szeme sír, a másik kacag.
Le kellett feküdni, nem akartak pizsibe öltözni. Mondom, hogy elszámolok 10-ig és aki nincs kész annak nem lesz mese. Iparkodnak is, már mind a ketten fel vannak öltözve. Éppen Nimród akadt el egy csöppet, mivel a pizsi ujja összegabalyodott, és nem sikerült kidugni a kezet rajta. Láttam, de nem találtam olyan nagy dolognak, hiszem fel volt öltözve, éppen csak a kezénél kellett segíteni egy kicsit. Mondom, hogy 10.
Elkezd sírni, hogy igen, mert neki nem lesz mese, mivel nem sikerült 10-ig felöltöznie. Vigasztalom, hogy persze, hogy lesz, hiszen az hogy a keze elakadt, nem az o hibája ... de ő csak mondta: nem igazságos, neki jár a büntetés, mivel ő 10-ig nem öltözött fel.
Kezdi és végzi, hogy nem igazságos, neki nem jár a mese, de érezhető volt a szavaiban, hogy azért nagyon szeretné. Valahogy úgy volt: hogy ha nem olvasok mesét azért sír és ha olvasok, akkor azért :)
Mondom neki viccesen (hátha sikerül jó kedvre derítenem), hogy csináljuk úgy, hogy a kacagó szemének és a kacagó fülének olvasom a mesét, így nem vagyunk igazságtalanok: a bünti és a mese is megvan.
Mire o sírva mondja: Igen, de nem igazságos, mert a szomorú fülem is hallja :))

2. Miért kell fogat mosni

Gyopi kérdi: "A tejfogunkat minek kell megmossuk, ha úgyis elviszi a fogtündér?"
Nimród válasza: "Hát mert a fogtündér a nem tiszta fogakkal nincs mit kezdjen."

Iskolaszeretet
Nimródot többen is kérdezték, hogy akar-e Dániában élni, költözik-e oda?
Nimród válasza: "Nem, mert akkor nem érek el 8-ra az Európa iskolába" :))

3. Megöregedés

Nimród: Anyuci, ki fog hamarabb megöregedni? Te vagy én?
Kérdem: Te mit gondolsz?
Nimród: Hátha az Isten megsegít és akkor te megállsz a növekedésben, és amikor én akkora leszek mint te, akkor majd együtt megöregszünk.

4. Brassói emlék

Megszálltunk egy éjjel Brassóban. Volt egy nagy francia ágy és egy egyszemélyes kisebb ágy. Persze, mind a két gyerek az egyszemélyesben akarta aludni, nem tudtak megegyezni. Közösen eldöntöttük, hogy apa alszik benne, mi hárman a nagy ágyban. Éjjel Nimród álmában legurult apához a "kis" ágyba. Reggel diadalmasan meséli Gyopinak, hogy képzelje el, ő végül csak a kis ágyban aludt, mert legurult.
Gyopi felelősségre vonóan kérdi: "És akkor miért nem gurultál vissza?" :))

5. Álmok

Nimród: "Alig várom, hogy felnőtt legyek. Akkor veszek egy Ford GT-t, Zalán egy Ferrarit és igazából fogunk versenyezni."


6. Mikulás várás

Nimród mondja,hogy varja,hogy jöjjön a Mikulás, hogy hozzon neki egy Logo ninja go-s könyvet. Mondjuk neki,hogy a Mikulás csak édességet hoz.
Mire ő: "Csak egy könyvet kértem. Nem lehet abból nagy baj."

7. Játék

Nimróddal keressük a macit. Gyopi mondja: "langyos, langyos, langyos, langyos ... "

Nimród: "Gyopi te azt mondod, hogy milyen messze vagyunk a kalorifertől! Most merre van az a maci?"

8. Lista az angyalnak
Nimród diktálja a levelet az Angyalnak:
- Kérek egy olyan fehér távirányítós autót, amilyent láttam az iskolában.
Kérdem tőle, hogy honnan fogja tudni az angyal, hogy pontosan milyen is az az autó?
Nimród csak diktálja tovább: Biztosan éppen leskelődtél és láttad, hogy milyen.


Megvan a lista, hogy mit kérek az angyaltól!

- Egy nagy Focus biciklit. A fogtündértől pedig kérek egy olyan kütyüt, amivel mérem mennyit bicikliztem.
Meg egy okos telefont.
Nem is, inkább a kütyüt is az angyaltól kérem.
Váltó nem kell a bicajra, mert azt nem szeretem, butaság.
De! Csak kell váltó is!
Na, megyek be a szobámba és megbeszélem magammal.

Első sízésem

Anya és apa már rég szeretnék, ha megtanulnánk sízni, de minden évben elmaradt. Valami mindig közbe jön.
A tanci még ősszel bejelentette, hogy a téli vakációban lesz sítábor, melyre bárki mehet. Én már akkor megmondtam anyuciéknak, hogy én biztos nem megyek. Nem szeretek menni sehova, ahol kell aludni, mert nagyon hiányzik anyuci.
Próbáltak győzködni, hogy megyek apucival, apa megtanul snowboardozni én meg sízni, így nem leszek teljesen egyedül ott. De aztán kiderült, hogy snowboardot nem tanítanak, sok pénzbe is került, na meg engem sem tudtak meggyőzni, az osztályból is kevesen jelentkeztek (végül 7 gyerek ment el)  így anyuciék úgy döntöttek, hogy a sítábor pénzéből elmegyünk az egész család szilveszterezni és együtt vagyunk és jól érezzük magunkat.
Így is volt és én megúsztam a sítábort.
     A téli vakációban egy nap apával és Zombiékkal felmentünk a Bucsinra (Gyopi és anya nem jöttek, mert Gyopi szülinapra készült), ott volt egy kedves néni, Andi, aki engem és Zsombit tanítgatott sízni. Megmutatta, hogy hogyan kell ereszkedni, ekézni, nagyon tetszett és egészen jól ment már mire jöttünk haza. Annyira tetszett, hogy másnap is szívesen mentem volna, de apa azt mondta, hogy neki szüksége van egy kis pihenésre, ő elfáradt a snowboardozásban :)
A téli vakáció után anya nagy elhatározására, egy szombati nap felpakoltunk és elindultunk, hogy ha már én tanulgattam egy keveset, nehogy már jövőig elfelejtsem, menjünk, fogadjunk egy oktatót és tanuljunk meg az egészen. Így reggel korán indultunk, hogy találjunk oktatót, találtunk is. Egy órán keresztül mutatott ezt is meg az is nekünk, utána pedig 5 órán keresztül síztünk a gyerek tanuló sípályán. Olyan jól ment, egész nap csak ereszkedtünk, majd szerencsére volt szánkó és sífelvonó, így könnyen újra a tetőn voltunk és jöhetett az újabb ereszkedés.
El sem fáradtam. Dél körül jöttek Szilárdék, és gondoltam, hogy szánkózok vele egy kicsit, de az nem volt olyan jó többé mint a sízés. A csizmámba ment be a hó, jött a szemembe is, a sízés sokkal jobb volt, így visszahúztam a síléceket és egész délutánig síztem. Anyuci azt mondja, hogy úgy mentem mint a golyó, majd a végén, utolsó percben fékeztem le. Anya picit félt is, hogy mi van ha nem sikerül megállnom, de mindig sikerült.
Szuper volt!

Első féléves beszámoló

Alig kezdődött el , már le is járt az első osztály fele.
Hogy milyen is volt?
Azt kell mondjam, hogy nagyon jó. A hosszított program bevált, mindent megtanulnak a suliban. Igaz, mivel a román minden gyerekek nehezen megy, ezért minden nap még otthon a románt átismétli és még esetleg egy tantárgyat. De nem esik nehezére, a cd-n kell dolgozni és élvezi, nincs gond vele.
Sőt, most, hogy lejárt az első félév, boldogan jött haza és hozta az új román könyvét az új cd-vel. Boldogan mutatta :)
A múltkor beszámoltam arról, hogy mennyire idegesítette magát a szünidős házi miatt. Rájöttünk, hogy azt kell csinálni, hogy ha van a vakációra házi, akkor az első napokban kell engedni, hogy megcsinálja őket, hogy a pihenést tudja élvezni.
A múltkor is - talán a karácsonyi vakáció - után egyik reggel 7-kor azért kelt fel, hogy mi lesz ha suli kezdésig nem sikerül elkészítenie a háziját. Akkor jöttem rá, hogy kell engedni, hogy elvégezze időben és akkor nyugodt.
Amúgy nagyon ügyeske volt :)
Az olvasás nagyon jól megy, az írással sincs gond, de elég figyelmetlen. Sokszor látom, hogy elhagyja a vesszőt a mondatból, vagy elfelejti áthúzni a t betűt, meg ilyenek. De gondolom ez minden gyereknél előfordul.
Még az év elején írt felmérőt németből és mikor hazajött újságolta, hogy könnyű volt, mindent tudott. Mégis mikor kézbe kapták, csak B lett. Ott is elnézett valamit :)
Ez volt az első alkalom, hogy még nekem is rosszul esett, hogy az én fiam gyengébb jegyet kapott, holott az sem rossz, csak nem a legjobb. Pedig mikor elkezdtük az iskolát, megfogadtam, hogy nem fogom hajtani és rendezni a jegyek miatt. Nem is mondtam semmit, de a szívem mélyén nem esett jól.
Na, de ez volt az egyedüli ilyen eset és még biztos lesz hasonló. FB-vel végzett a kis manócskám. Nagyon de nagyon szeretünk és büszkék vagyunk rád!

Első sulis félelem (folytatás)

Természetesen úgy volt, ahogy mondtam, első nap nem volt semmi féle felelés. Vigyorral jött ki a suliból. Ment judora, majd otthon nekifogtunk újra átismételni a román leckét és olyan jól ment, hogy úgy bele lendült, hogy nem is akarta abba hagyni a gyakorlást. Olyan édes volt, csak mondta hogy már 5x megoldottam. Kellett mondjam, hogy most már hagyja abba, elég lesz.
De akkor folytassuk a tanulást az anyanyelvvel. Így még azt is elővettük, azt is megoldottuk. Este volt mire befejeztük.
     Olyan édes, olyan gondja van a sulira, a teendőkre. Legyen minden pontosan betéve a táskába: elöl a könyvek, hátul a füzetek. A ceruzák legyenek tüske hegyesre meghegyezve, mert másképp hogy írjak vele: igaz, anyuci? :)
Gellértnek az apukája minden nap tüske hegyesre meghegyzi a ceruzáit.
     Az ellenőrzön nem szabad legyen egy kis tűrődés sem, semmi. Tökéletes új állapotban kell legyen, mert ez egészen 5-dik osztályig el kell tartson.
Amit a tanci mond az szent. Mondjuk jól is van ez így, csak élvezzük, hogy milyen fontos neki, hogy minden úgy legyen ahogy elő van írva.
Az idén divat lett egy gyerekek számára érdekes blúz, persze van Nimródnak és Gyopinak is. De Nimród effektív nem tudja használni, mivel a suliba csak fehér blúzzal lehet menni. Mondtam neki mikor megvettük, hogy legalább egyszer vegye fel, hiszen halvány szürke a színe, de nem mert nem lehet. Ugyan ez az új adidas-ával is. Vettem neki világítós talpú adidast. Olyan szép, batman-es és a talpa halvány sárgás fénnyel világit. Mikor valamelyik nap mondom, hogy ezentúl azzal kellene menjen suliba, akkor mondja, hogy a tanci azt mondta, hogy nem szabad, mivel elveszi a gyerekek figyelmét a tanulásról. Hiába mondtam hogyha ül a széken nem is világit, de nem lehet.
Szóval olyan kis lelkiismeretes legényke, hogy meg kell enni.

Első sulis félelem

Lejárt az első osztály őszi vakációja, ami azt jelenti, hogy november eleje van és elérkezett a vakáció utáni első sulis nap. Nimród nagyon stresszesen, sírva indult suliba, ugyanis a tanci utolsó nap elmondta, hogy vakációban meg kell tanulni valami leckét románból és, hogy ezután szigorúbb lesz.
Nimródnak csak ennyi kellett, máris bepánikolt.
A vakáció első napjaiba még nem is mondta, hogy lenne valami házi vagy otthoni teendő a sulira, nem is kérdeztük, gondoltuk pihenje, játszodja ki magát. De kedden este már mondta,  hogy kell tanulni románból és elővette a könyvet meg a cd-t, és utána minden nap egy keveset ismételtünk. De tegnap este mégis sírt, hogy ő ezt sem tudja, meg azt sem tudja, meg mi lesz ha a tanci kéri, hogy mondja el a mondatokat. Addig nyafogott, hogy vettük eleitől a leckéket és mindegyiket átismételtük. Meglepődtem, hogy hogy emlékszik akár az első leckére is. Nagyon ügyes volt. Valószínű ő is érezte, hogy jól megy, mert a végén már megnyugodva, énekleve feküdt le.
De mindhiába, reggel újra félve kelt.
Próbáltuk magyarázni neki, hogy első suli nap biztos csak ismételni fognak, de hát ez neki nem elég.
Meg kell bizonyosodjon róla, hogy minden okés, addig úgy sem nyugszik meg.
Úgyhogy, remélem hamar a nap elején lejár a román óra, hogy tudja élvezni a nap további részét.

Első osztályos legényke

A nyár, sok kirándulás, játék, lustaság hamar eltelt és újra itt a tanév kezdés.
Míg a tavaly még minden csupa újdonság volt és csak találgatni tudtuk, hogy vajon milyen lesz, hogy fog tetszeni, fogod-e szeretni, az idén már kevesebb kérdéssel, de mégis tele izgalommal indultunk.
Mikor megkérdeztek, hogy várod-e a sulit, mindig azt mondtad, hogy igenis meg nem is. Igen, mert szeretnél találkozni a pajtásokkal, nem mert lesz házi és kell majd tanulni.
Valószínű hallottál minket felnőtteket beszélni, hogy ezután már nehezebb lesz és szegénykém megijedt. Pedig nem akartunk elijeszteni és igyekeztünk nem előtted tárgyalni az ilyesmit.
     Reggel szépen felöltöztünk, kicsi Gyopit elvittük oviba,

mi ketten elmentünk és kiválasztottuk a kedvenc óriás sajtost, majd leültünk Gyöngyiékhez a padra és vártuk őket.

Akkor figyeltem, hogy hogy vagy: mosolyogtál, de abban a mosolyban az öröm mellett volt tartózkodás és feszültség is. Mondtad is, hogy lehet nem fogod megenni a tízórait, mert nem leszel éhes. Ez olyankor szokott előfordulni, amikor valami zavar, és ilyenkor nem eszel.
     Felmentünk a suliba és ott már kicsit ellazultál. A virágot boldogan odaadtad a tancinak, kaptál érte egy nagy puszit.

Ott voltak a barátok, beszélgettek, majd az osztályban elfoglaltad az első padsorban a szokásos helyed, hamar átlapoztad a könyveket ... boldog voltál, ragyogtál.

     Mi, szülök tovább nem maradhattunk, de apa mondta, hogy amikor délben kivett, akkor nagyon jó kedved volt.
Azt viszont megjegyezted, hogy minden gyereknek volt új iskolás táskája, csak neked nem. Megsajnáltalak.
     Sejtettük, hogy fog kelleni új, nagyobb táska, de mégis jónak láttuk megvárni az első szülői értekezletet, hogy mondja el a tanci, hogy mire is van pontosan szükség, ezért nem vettük meg előre.
De aztán hétfőn suli, munka és judo után, este elmentünk az üzletbe és megvásároltuk.
Két üzletben is megálltunk. Még régebb kinéztél egy táskát magadnak a selgrosban, mondtam, hogy fényképezzük le és még nézzük meg máshol is, lehet látsz még mást ami tetszik. Így mentünk le az Auchanba. Ott annyi féle volt, hogy sehogy sem tudtad eldönteni, hogy melyik legyen. Először azt mondtad, hogy menjünk vissza és megvesszük azt (Cars-os), utána mégis meggondoltad magad, hogy marad a Batman-es. Mi nem szóltunk bele, apa egyedül egy trollerről beszélt le, mivel nagyon nagy volt, nem is tudtad volna cipelni.
Este, már későn (máskor ilyenkor suli időben már aludni szoktál) boldogan mentünk haza az új táskával és egyéb apróságokkal.
Persze otthon már kellett sietni lefeküdni, már lassan-lassan kezdett elfogyni a játszó kedvem, mert nem fogadtatok szót és még mindig csak játszódtatok. Édes voltál, mert azt mondtad, hogy: ma nem szabad veszekedni, mérgelődni, mert ma van az első iskolai nap.
És igazad volt, ez egy különleges nap volt, ünnep nap.

Első OB-s élmény

     Nagyon nagy lelkesedéssel indultunk a tegnapi napnak. Nagy izgalomban voltál, már rég számoltad, hogy még hányat kell aludni a kirándulásig... és végre elérkezett a várva várt vasárnapi nap, amikor hatalmas vigyorral az arcodon ébredtél. Mindenki örvendett a családból. Mi is nagyon vártuk. Talán Gyopika kicsit nyafogott, félt az úttól, mivel, hogy ő mindig rosszul van az autóban, nem akar menni kirándulni. De ettől eltekintve mindenki boldogan, örömmel és lelkesen indult.

Az elsők között érkeztünk meg, Gyurikáék voltak már ott. Rögtön szaladtál focizni hozzájuk. Aztán lassan indult is a szervezett program.
     Első körben kötél mászás volt, ahol nagyon édesek voltatok. Minden gyerek fel kellett jusson egy magas tetőre. Érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy volt ott egy létra is, ahol fel lehetett volna mászni, mindenkit, ti, a gyerekek húztatok fel, csapat munkával. Nagyon édesek voltatok.
Mikor feljutottatok, akkor onnan egy nagyot "repültetek". Mindenki nagyon élvezte.
Nagyon büszkék voltunk rád, hogy olyan ügyes és bátor voltál. Igaz, neked nem ez volt az első alkalom, máskor is csúsztál, de talán ez volt a legmagasabbról és a leghosszabb pálya.
Az ilyesmiket neked találták ki, nagyon szereted és ügyes is vagy ebben. Erre vagy teremtve.
     Utána jött az ebéd, mindenki farkas éhes volt. Majd délután a mi csapatunk felmászott a kápolnáig úgy, hogy egy kis póknak a tojását kellett úgy felszállítsuk a domb tetőre, hogy az ne essen le.  A pók minden egyes lábát más és más személy fogta és nagyon ügyesen, csapat munkával sikeresen felszállítottuk, anélkül, hogy akár egyszer is leesett volna.
A kápolnánál még voltak játékok, majd már nagyon fáradtan visszamentünk a tábor helységhez.

     Egy kicsit figyeltelek, hogy hogyan viselkedsz, kivel játszol. Nem vettem észre, hogy mindig egy személy körül lennél, ezzel is és azzal is játszódtál. Ami feltűnt, hogy Zombival nem játszódtál.
Voltak nagyobb gyerekek is, akik elé durván fociztak (meg is rúgtak egy fiúcskát), elfigyeltem, hogy ekkor te inkább nem fociztál, elkerülted őket, csak szemlélő voltál. Mindig is szeretted a biztonságot. Jól is teszed, ügyes voltál.
Élveztük, hogy mikor megrúgták, akkor persze ti, akik nem játszódtatok, újságoltátok, hogy "Képzeld, szíven rúgták. Pofátlan!" Kacagtam, olyan édes volt az a gyermeki felháborodás.

Összegezve, egy tökéletes napunk volt együtt. Remélem még sok ilyen lesz.
Nagyon büszkék vagyunk rád.
SZERETÜNK!

Egy ölelést?

Mostanában osztogatod az öleléseket.
Kérded: "Anyuci, mit szolnál egy öleléshez?"
Észrevettem, hogy akkor szoktad mondani, amikor látod, hogy nincs kedvem. És tudd, meg, hogy működik, ilyenkor mindig megnyugszom és lazitok egy kicsit. Jól esik. Köszönöm.

Egy csel, amit mostanában alkalmazol, hogy ezt kérded:
"Miért nem csináljuk úgy, hogy nekem is és neked is legyen jó?"
Mikor ezt kérded mindig azt póbálod elérni, hogy engedjem meg, hogy egy kicsit tablettezzél.
A tegnap elég fáradtan mentünk haza, siettünk is hamar valahova és kérdezted:
"Miért nem csináljuk úgy, hogy nekem is és neked is legyen jó?"
Már akartam mondani, hogy szó sincs róla, most nincs tablet, amikor mondtad, hogy nem azt kéred, hanem adnál egy ölelést. Na ná, hogy elfogadtam :)
Édes voltál!

Felső metszőfog kihullása

Eddig 2 tejfogacskád hullott ki, a két alsó metszőfogad, de azok olyan gyorsan történtek, hogy szinte észre sem vettük. Hamar kihulltak, mivel alul már bujt az újabb fogacska és emiatt nem is voltál igazán csorba.
A felső metszőfogad már nagyon rég mozog , körülbelül a nyár elejétől.
Az utóbbi időben már olyan erősen lógott, hogy alig tudtál enni, harapni. Mind bosszantottál vele, hogy : "anya, mutassak valamit" és akkor nyomtad kifele, engem pedig rázott a hideg. Kacagtál nagyokat.
A múlt héten, pont a téli vakáció alkalmával, amikor apucival voltatok otthon, reggel nem tudom mit csináltatok és mit nem, apuci is segített egy kicsit és a végén te megfogtad és kihúztad. Büszkén küldtétek a képet a facebookon, hogy nézzem meg és én büszke is voltam rád.
Most már igazán kis csorba legényke vagy.
Még aznap este előkészítettük és kis pohárba levélkével a fogtündérnek, el is vitte, de még nem hozott semmit sem, csak egy levelet cserébe. Türelmetlenül várjuk a kis meglepit.

Szilveszter

Az idéni szilvesztert Annáékkal töltöttük, Vármezőn. Eleinte nem nagyon akartam menni, gondoltam unatkozni fogok, de végül nagyon jól telt.
Volt óriási nagy hó, és szép napsütés. Igy még jobb volt, mert sokat szánkózhattunk és nem fáztunk meg. Anyuci szerint ez a tökéletes téli idő.

Még őzikéket is láttunk.

Kipróbáltam a snowboardot,

néztem, hogy anyuciék, hogy catanoznak... és éjfélkor a sok tűzijáték mellett felengedtünk az égbe szép piros szív alakú lampionokat. Nagyon érdekes volt.