Míg a tavaly még minden csupa újdonság volt és csak találgatni tudtuk, hogy vajon milyen lesz, hogy fog tetszeni, fogod-e szeretni, az idén már kevesebb kérdéssel, de mégis tele izgalommal indultunk.
Mikor megkérdeztek, hogy várod-e a sulit, mindig azt mondtad, hogy igenis meg nem is. Igen, mert szeretnél találkozni a pajtásokkal, nem mert lesz házi és kell majd tanulni.
Valószínű hallottál minket felnőtteket beszélni, hogy ezután már nehezebb lesz és szegénykém megijedt. Pedig nem akartunk elijeszteni és igyekeztünk nem előtted tárgyalni az ilyesmit.
Reggel szépen felöltöztünk, kicsi Gyopit elvittük oviba,
mi ketten elmentünk és kiválasztottuk a kedvenc óriás sajtost, majd leültünk Gyöngyiékhez a padra és vártuk őket.
Akkor figyeltem, hogy hogy vagy: mosolyogtál, de abban a mosolyban az öröm mellett volt tartózkodás és feszültség is. Mondtad is, hogy lehet nem fogod megenni a tízórait, mert nem leszel éhes. Ez olyankor szokott előfordulni, amikor valami zavar, és ilyenkor nem eszel.
Felmentünk a suliba és ott már kicsit ellazultál. A virágot boldogan odaadtad a tancinak, kaptál érte egy nagy puszit.
Ott voltak a barátok, beszélgettek, majd az osztályban elfoglaltad az első padsorban a szokásos helyed, hamar átlapoztad a könyveket ... boldog voltál, ragyogtál.
Mi, szülök tovább nem maradhattunk, de apa mondta, hogy amikor délben kivett, akkor nagyon jó kedved volt.
Azt viszont megjegyezted, hogy minden gyereknek volt új iskolás táskája, csak neked nem. Megsajnáltalak.
Sejtettük, hogy fog kelleni új, nagyobb táska, de mégis jónak láttuk megvárni az első szülői értekezletet, hogy mondja el a tanci, hogy mire is van pontosan szükség, ezért nem vettük meg előre.
De aztán hétfőn suli, munka és judo után, este elmentünk az üzletbe és megvásároltuk.
Két üzletben is megálltunk. Még régebb kinéztél egy táskát magadnak a selgrosban, mondtam, hogy fényképezzük le és még nézzük meg máshol is, lehet látsz még mást ami tetszik. Így mentünk le az Auchanba. Ott annyi féle volt, hogy sehogy sem tudtad eldönteni, hogy melyik legyen. Először azt mondtad, hogy menjünk vissza és megvesszük azt (Cars-os), utána mégis meggondoltad magad, hogy marad a Batman-es. Mi nem szóltunk bele, apa egyedül egy trollerről beszélt le, mivel nagyon nagy volt, nem is tudtad volna cipelni.
Este, már későn (máskor ilyenkor suli időben már aludni szoktál) boldogan mentünk haza az új táskával és egyéb apróságokkal.
Persze otthon már kellett sietni lefeküdni, már lassan-lassan kezdett elfogyni a játszó kedvem, mert nem fogadtatok szót és még mindig csak játszódtatok. Édes voltál, mert azt mondtad, hogy: ma nem szabad veszekedni, mérgelődni, mert ma van az első iskolai nap.
És igazad volt, ez egy különleges nap volt, ünnep nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése