Első iskolai nap

     Húha, nagyon készültünk az első sulis napra. Talán én még egy kicsit féltem is tőle, nem tudtam elképzelni mire számítsak. Mindez azért, mivel Nimródnak az ovi néha elég döcögősen ment, ezért nagyon féltem attól, hogy netán nem fogja szeretni és suliba is minden nap sírással kell járni.
De el kell mesélnem, hogy milyen szép is volt az első nap.

     Boldogan és örömmel ébredtünk, szépen felöltöztünk ünneplőbe, elővettük a gondosan előkészített iskolás táskát, a szép virágot és elindultunk az iskolába.

     Olyan korán oda értünk, hogy még alig voltak az iskola udvarán, de nem volt gond, vártunk, így legalább jutott idő még egy kis lazításra, játszásra és persze fotózkodásra.

Majd lassan érkezett a többi gyerek, na meg a tanitó néni.
A tanító néni összegyűjtötte a gyerekeket kettes sorba és előre mentek az udvarra, ahol az évnyitó szokott lenni.

Meglepődtem, hogy amikor kérdi a tanci, hogy ki fogja meg a kezét, ki megy vele, akkor Nimród jelentkezett, így ő ment a sor elején, büszkén fogva a várva várt tanci kezét.

A nulladikosokat zenével és egy virág alagúttal köszöntötték a nagyok, utána pedig mindenki bement az osztályterembe, ahol volt egy kis beszélgetés.

A gyerekek bemutatkozhattak és elmesélhették, hogy miért igen vagy esetleg miért nem várták az iskolát. Itt is meglepődtem, mert Nimród elmondta, hogy várta, de nem tudja, hogy miért, nem tudja, hogy milyen lesz az iskolában. Édes volt.

     Utána, minket szülőket egy kicsit kiküldtek, a gyerekek még egy keveset maradtak a tancival, utána pedig mehettünk közösen haza. 

Ez a nap Nimród nap volt, én szabad napot vettem, hogy az első három nap tudjak csak rá figyelni.

     

     Hála az Úrnak nem volt semmi gond, minden nap boldogan ment és boldogan jött haza. Minden nap elmondta, hogy ma volt a legjobb nap. Ez így ment az első hetekben, utána aztán már az mondta, hogy hétfőn, szerdán és pénteken van a legjobb nap. Vagyis szerdán csak félig jó.

Hétfőn mivel van torna óra, szerdán jó mert van vallás, nem jó mert van úszás. Péntek megint azért jó, mert van torna.

     Annak ellenére, hogy a legjobb napok ritkultak, mégis minden nap örömmel, jókedvvel ment. A tancit nagyon szereti. Nagyon örvendünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire zökkenés mentesen fog menni.

     Azt még el kell mondjam, hogy azért az első hónapban volt rá példa, hogy nem reggelizett, mert hiányoztam neki, vagy megtelt a szeme könnyel mert ugyancsak hiányzik anyuci, de reggel soha nem sírt, nem nyafogott , hogy nem akar menni. Ment szívesen, csak na, hiányzok neki :) Nekem is hiányzik minden nap a kis Manóm. ALig várom, hogy menjek utána. Ez már csak ilyen :)