2018. február 10., szombat

Első sízésem

Anya és apa már rég szeretnék, ha megtanulnánk sízni, de minden évben elmaradt. Valami mindig közbe jön.
A tanci még ősszel bejelentette, hogy a téli vakációban lesz sítábor, melyre bárki mehet. Én már akkor megmondtam anyuciéknak, hogy én biztos nem megyek. Nem szeretek menni sehova, ahol kell aludni, mert nagyon hiányzik anyuci.
Próbáltak győzködni, hogy megyek apucival, apa megtanul snowboardozni én meg sízni, így nem leszek teljesen egyedül ott. De aztán kiderült, hogy snowboardot nem tanítanak, sok pénzbe is került, na meg engem sem tudtak meggyőzni, az osztályból is kevesen jelentkeztek (végül 7 gyerek ment el)  így anyuciék úgy döntöttek, hogy a sítábor pénzéből elmegyünk az egész család szilveszterezni és együtt vagyunk és jól érezzük magunkat.
Így is volt és én megúsztam a sítábort.
     A téli vakációban egy nap apával és Zombiékkal felmentünk a Bucsinra (Gyopi és anya nem jöttek, mert Gyopi szülinapra készült), ott volt egy kedves néni, Andi, aki engem és Zsombit tanítgatott sízni. Megmutatta, hogy hogyan kell ereszkedni, ekézni, nagyon tetszett és egészen jól ment már mire jöttünk haza. Annyira tetszett, hogy másnap is szívesen mentem volna, de apa azt mondta, hogy neki szüksége van egy kis pihenésre, ő elfáradt a snowboardozásban :)
A téli vakáció után anya nagy elhatározására, egy szombati nap felpakoltunk és elindultunk, hogy ha már én tanulgattam egy keveset, nehogy már jövőig elfelejtsem, menjünk, fogadjunk egy oktatót és tanuljunk meg az egészen. Így reggel korán indultunk, hogy találjunk oktatót, találtunk is. Egy órán keresztül mutatott ezt is meg az is nekünk, utána pedig 5 órán keresztül síztünk a gyerek tanuló sípályán. Olyan jól ment, egész nap csak ereszkedtünk, majd szerencsére volt szánkó és sífelvonó, így könnyen újra a tetőn voltunk és jöhetett az újabb ereszkedés.
El sem fáradtam. Dél körül jöttek Szilárdék, és gondoltam, hogy szánkózok vele egy kicsit, de az nem volt olyan jó többé mint a sízés. A csizmámba ment be a hó, jött a szemembe is, a sízés sokkal jobb volt, így visszahúztam a síléceket és egész délutánig síztem. Anyuci azt mondja, hogy úgy mentem mint a golyó, majd a végén, utolsó percben fékeztem le. Anya picit félt is, hogy mi van ha nem sikerül megállnom, de mindig sikerült.
Szuper volt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése