Mar olyan rég vártam ... De először volt az ikreké, majd a Zoli tatáé, aztán lagzin ünnepeltünk ... Már kérdeztem is, hogy az enyém mikor lesz? Anyuci mondta, hogy a lagzi után még alszunk hatot (az már nem olyan sok) és akkor végre én leszek az ünnepelt. (A szülinapi zsúrra még meghívokat is készítettem. Volt aki megkapta, volt aki nem ... )
Aludtam hatot és elérkezett a nagy nap. Én vártam vártam, de a vendégek csak nem akartak jönni.
Megkértem anyát, hogy öltöztessen ünneplőbe és mind hallgatóztam, hogy nem-e szól az interfon ... de sehol semmi.
Vagy két órányi várakozás után végre csengettek, szalattam is kinyitni az ajtót. Hallottam, hogy bizony sokan jönnek felfele a lépcsőn. Gyopival ketten (ő is ünneplőbe volt, mert az ő szülinapját is most ünnepeltük) úgy örvendtünk, hogy még visítottunk is.
Volt nagy káosz amikor bejöttek, azt látni kellett volna: a vendégek álltak az előszobában, én meg Gyopi bontottuk az ajándékokat a nappaliban. A nappali tele volt ajándéktasakkal és ajándékkal. Az előszoba pedig vendéggel.
Végül csak sikerült összekapni a dolgokat és ők is befértek a szobába.
Egész este az új játékaimmal játszódtam, mindent jól ki kellett próbálni.
Majd evés után (amit egy külön nekem feldíszített asztal körül ettünk meg, csirkés poharakkal és csirkés tányérokkal. Na persze volt 1-2 tündéres is, mert lányok is voltak)...
... nagy izgalommal vártuk a csirkés tortát, amit anyuciék megígértek nekem.
Leültünk az asztal köré és énekeltünk. Vagy kétszer is el kellett énekelnünk a szülinapi éneket, hogy végre megérkezzen a torta. Gondolom valami gubanc lehetett vele a konyhában.
De megérte várni, mert pont olyan szép volt, mint amilyent én akartam.
Anyuci, azt hitte, hogy leteszi, mi még nyugisan befejezzük az éneklést, majd az ének után elfújjuk a gyertyákat, utána készítünk néhány képet és végül megesszük.
Hát ez nem pont így sikeredett... a torta még el sem érte az asztalt és én már el is fújtam a gyertyákat, majd neki estünk leszedni róla a csirkéket és malacokat.
Úgy kellett visszarakosgatni a tortára a figurákat egy-két kép kedvéért.
Az én tortám persze vaníliás volt, mert az az én kedvencem. Meg is ettem belőle egy hatalmas szeletet.
A szülinap másnap mamákkal, tatákkal és Ildikóékkal folytatódott. Velük nem készült kép. Anyuci akart készíteni, de én mondtam neki, hogy elég volt ennyi fényképezés.
Harmadnap (akárcsak a mesében, én is három napig ünnepeltem) még Szilárd is eljött hozzám szülinapozni, hozott nekem egy hatalmas tankot. Sokat játszódtunk együtt.
Nagyon jó volt a szülinapom. Köszönöm szépen a sok szép ajándékot.
Mar alig várom, a következőt :)
