2010. december 31., péntek

B.Ú.É.K.


Kívánunk mindenkinek Istentől megáldott Boldog Új Évet!
Bízd Újra Életed Krisztusra!

2010. december 30., csütörtök

Ettem krumpli pürét, ...

de nem ízlik, nem fincsi. Pfujjj... '
Viszont a gyümölcs levet nagyon szeretem.

2010. december 27., hétfő

Első Karácsonyom

Olyan szépet láttam, mint még soha. Egy nagy - nagy fénylő valamit. Nagyon tetszett nekem. Úgy csillogott, villogott. Nem győztem vele betelni.
Ja, és még karácsonyi rucim is van nekem: szarvaskával. A Timi angyala hozta nekem:
Anyuci és apuci azt mondta, hogy én vagyok a legszebb angyal az egész világon.

Életem első pépje

Anyuci most adott nekem először alma pépet kanállal. A kanállal már rég meg vagyunk barátkozva, mivel még mikor megszülettem és ici pici voltam, fájt a pocim és anyuci kanállal adta nekem a szirupot. Így most már egészen ügyesen ettem vele.
Alma levet is ittam már, de még reszelt almát sohasem. De nagyon ficsi volt, ízlett nekem.
Annyira ízlett, hogy a tegnap ebédre megettem 2 egész almát.
Hmmm.... de fincsi....

2010. december 20., hétfő

Még egy dolog

A tegnap nem csak a keresztelőm volt, hanem egyben az 5 hónapos szülinapom is !!!

Elfelejtettem mondani, hogy ...

... képeket arról, hogy milyen szép voltam, majd késöbb mutatok.
Ja, és még valami: anyuci, apuci, a két keresztanyuci, a két keresztapuci, a két mama, a két tata, az Úr Jézus, na meg az a sok bácsi és néni, aki a templomban volt  ... mind-mind  megígérték, hogy mindig fognak vigyázni rám. Bizony-bizony, mind az egészen nagyon szeretnek engem. Nagyon jó dolgom van nekem...
Rád ki ügyel?

Megkereszteltek :)

Igen, a tegnap anyuciék elvittek engem a templomba és a papbácsi megkeresztelt engem.
Elmesélem, hogy hogyan történt.
     Anyuci reggel felköltött engem, mert jöttek kereszt anyuciék, hogy öltöztessenek fel a szép új fehér ruhácskámba. Felkeltem, megnéztem, hogy hogyan táncolnak és énekelnek az autóim az ágyam felett, majd nekifogtunk öltözni. Nagyon élveztem, végig kacagtam Andinak és Katinak. Majd olyan erőssen bebugyoláltak valami fehérbe, hogy alig bírtam megmozdulni. De nagyon szép lehettem, mert anyuci rám mosolygott és azt mondta, hogy olyan szép vagyok, mint egy kicsi hóember. Ezután beültünk az autóba és elmentünk  a templomba.
Ott már mindenki várt minket. Tetszett nekem a templomban. Az Andi ölében volt időm jól szétnézni, megnézni mindent... Igyekeztem mindent jó alaposan megfigyelni, de mielött még a végére értem volna, levették a sapkámat és bevizezték a fejecskémet. Nem volt rossz, nem sírtam. Anyuci meg is dícsért, hogy angyalka voltam.
Aztán visszavittek a padba. De ott már nem volt olyan jó, mint kint a pap bácsi előtt ...  elálmosodtam.
Apuci kivitt engem, levetette rólam azt a fehér valamit, befaltam az ujjacskámat és már aludtam is.
Mikor felébredtem, elvittek engem egy nagyon zajos helyre... Volt ott sok-sok néni és bácsi, mindenki engem nézett. Mindenki azt akarta, hogy kacagjak, de hát az nem megy az olyan könnyen. Egész nap ott voltunk, abban a zajban ettem és alukáltam. Estére nagyon elfárradtam.
     Anyuci este mikor hazaértünk és beszélgettünk ketten, azt mondta, hogy nagyon ügyeske voltam, mert nem sírtam. Mivel nagyon álmos voltam már, akartam aludni, de sehogysem tudtam alukálni. Folyton megébredtem. Nem is emlékszem, hogy mi történt, anyuci mesélte el a reggel, hogy csak éjjel 2-kor sikerült elaludnom.
De aztán ma kipihentem magam.

2010. december 15., szerda

Nagy keszulődés közepette

Huha! Nyüzsög ám az egész család... Mindenki sürög-forog, mert még néhány nap és itt van! Bizony, bizony itt van a nagy nap. Már csak 3 nap és az egész család ünnepelni fog. Hogy mit? Hát engem :)
Három nap mulva anyuciék visznek engem a templomba, hogy kereszteljenek meg. Bizony ám...
Már nagyon várom.

2010. december 13., hétfő

Be tudom már falni a lábujjkámat

Igen, ez a legújabb dolog, amit megtanultam.
Ez a felfedezésem is egy egész folyamatot vett igénybe:
- elöször is rájöttem, hogy van lábacskám
- aztán egy jó ideg csak szemeződtünk
- majd gondoltam, hogy jó lenne jobban is megismerkedni... mi lenne ha megkóstolnám
- igy aztán egy nap befaltam.
És tudjátok mit ? Egészen fincsi :)

2010. december 9., csütörtök

2010. december 8., szerda

Jó voltam és nekem is jött a Mikulás


Hozott nekem almát, mert azt nagyon szeretem és valami mást is. De nem tudom, hogy mi az  :(

2010. december 5., vasárnap

Új altató dal

Eddig anyuci az "Édes álmot" szokta nekem énekelni, de most tanult egy új dalt. Nagyon szép.
Az igaz, hogy még nem megy olyan jól, mint a másik; de majd együtt megtanuljuk.
Hallgasd meg te is. Na mit szólsz hozzá? 

Voltam pancsizni

     Igen, voltunk pancsizni anyucival. Volt ott még sok kicsi baba, és én voltam a legkissebb.
Jó volt, tetszett nekem, csak egy kicsikét álmoska voltam, mivel én pont akkor szoktam bubulni.  Ezért be-be faltam a vizes ujjacskámat, és úgy pancsiztam.
     A legérdekesbb az volt, mikor Kinga leöntötte a buksimat vízzel. Csak úgy csorgott végig a sok víz az arcocskámon. Nagyon meglepődtem, ilyen még soha nem történt velem.
De ügyeske voltam, egyáltalán nem sírtam.
     Jővő héten megint megyünk, és lehet jön velünk Andi is, hogy lássa, hogy milyen ügyi vagyok.

2010. december 3., péntek

2010. november 30., kedd

Virág nött a fejemre :)

Ma reggel a délelötti játékom alkalmával a játszószőnyegen egy virág nőtt a fejecskémre.
Mikor anyuci meglátta nagyon elcsodálkozott. Nem tudta elképzelni, hogy hogyan történhetett meg.
Aztán csak rájött: a függönyömön voltak kicsi apró virágocskák, és egyik ráesett a játszószőnyegemre. Aztán amikor játszodtam, belefeküdtem.
     Anyuci nagyot kacagott, mikor meglátta, de aztán elkezdett gondolkodni, hogy mégis hogyan szedje le onnan, úgy hogy ne fájjon nekem. Egy kis gondolkodás után csak kieszelt egy megoldást, és sikerrel is járt :)

2010. november 29., hétfő

2010. november 28., vasárnap

Kacagás

Kicsi mikulás


Én vagyok a kicsi mikulás.

Van nekem egy nagy labdám



Olyan nagy, hogyha játszok vele teljesen eltakar engem. Sokkal nagyobb mint én. Óriás labda.
Van rajta két valami, amit én nagyon szeretek rágcsálni.

4 hónapos lettem

Újra ünnepelünk. Már 4 hónapos vagyok.

Visznek engem masszázsra

Igen ám, minden kedden anyuci és apuci elvisz engem masszázsra. Ott van meg sok sok kicsi baba, akikkel együtt játszunk, beszélgetünk.
Vannak babák akik sírdogálnak, de én annyira ügyes vagyok, hogy még soha nem sírtam. Anyuci büszke is rám :D



Nagyon élvezem, nagyon jó dolgom van ott.  Anyuci megmaszirozza a testecskémet a lábujkám hegyétől egészem a buksim tetejéig. A végén még egy kicsit tornázunk is. Ezt már nem szeretem éppen annyira, ilyenkor már elég fáradt vagyok. Főleg mikor kell másszak, az még nehezen megy nekem. A buksim olyan nehezen akar mozdulni ...

Ropogosan kacagok amikor ...

anyuci vagy apuci
… kibontja a pellusomat
… megcsikizza a hátamat
… bohóckodik nekem
…finoman harapdálja az oldalamat
Ja és mindig amikor valami nagyon, de nagyon jól esik nekem :)

Nem fogok többet sírni

Lassacskán kezdek megbarátkozni a körülöttem lévő világgal.  Ha hiszitek, ha nem még a mamáknak sem sírok mostanaban. (Pedig nekik tényleg szoktam - ahogy csak megláttam őket rögtön elkeseredtem.) Na jó na, néha még egy picikét sirdogálok; de már nem olyan sokat, mint eddig…

Egyre többet mozgolódok

Mar annyira ügyes vagyok, hogy tudom változtatni a helyemet.
Hogy hogy csinalom? Elmagyarázom.
Felemelem mindkét lábamat jó magasra, majd oldalra fodulok. A fejecskémet igaz még nem tudom arrébb tenni, de ami késik nem múlik. Már így is anyuciba teszem a frászt, hogy leszottyanok valahonnan. Szegényke mindent tesz körbe párnákkal, hogy nehogy leessek.
     Valamelyik este anyuci letett az ágyikomba a parnácskámra, és olyan ügyes voltam, hogy teljesen átmentem az ágy másik felébe. De ott aztán a fejecském beszorult a sarokba és már nem tudtam tovább mozogni. De az én anyucim segitett nekem onnan kiszabadulnom.

Szurit kaptam :(

A tegnap nagyon rossz napom volt. Anyuci a szokásos sétám helyett, amit nagyon szeretek, elvitt a doktor nénihez aki bántott engem .
Hasra fektettek, úgy mint mikor játszani szoktam, néztem anyucit és egyszer csak érzem, hogy valami megszúrja  a popsimat. Fájt egy kicst, ezért elkeseredtem, de hamar elmúlt… Utána megforditottak és gondoltam hogy na most már végre játszani fogunk, de megint szúrást éreztem. Ezuttal a combomban. Ez már nagyon fájt.
Néztem anyucit és hangosan hangosan sírtam. Aztán anyuci mivel szeret engem, felvett és megvígasztalt. Úgy már sokkal jobb volt.

3 hónapos szülinap

A tegnap ünnepeltük a 3 hónapos szülinapomat. Andiéknál volt a nagy ünneplés … és olyan jól sikerült, hogy még a dédi is ott volt. Anyuciék ettek minden féle finomat, és nekem nem adtak belőle.

Látogatóban Katiéknál

A tegnap anyuci felöltöztetett engem a cuccos farmer nadrágomba es elindultunk meghívni Katiékat, hogy legyenek az én kedves keresztszüleim. Már mikor elindultunk nagyon álmos voltam, és reméltem, hogy ott fogok tudni egy kicsit alukálni; de mikor megérkeztünk olyan sok új arc volt, olyan sok ujdonság volt ott, hogy nem tudtam elbubulni. Hiába ringattak, sétaltak velem; olyan nagy volt a zaj, hogy egyszer aztán megsokaltam és azt modtam, hogy ideje hazamenni az én kis katibogaramhoz. Úgy, hogy elkezdtem hangosan – hangosan sírni, és addig mind sírtam – sírtam, hogy anyuciék hipp – hopp felöltöztettek engem, és hamar hamar hazahoztak. Annyira siettek, hogy még a látogatásunk okát is alig tudták elmondani… Beültünk a tata tütüjébe, és én már alukáltam is.
     Itthon már sokkal jobb volt. Este késôig ültem anyucinak és apucinak az ölében a nagy ágyban … Még az X – faktort is megnéztük együtt. Szupi volt :)

Van nekem is kezecském

Ezen a héten a legújabb felfedezésem, hogy van nekem is kezecském.
Eddig azt hittem, hogy csak anyuciéknak van, azért hogy tudjanak engem símogatni, szeretgetni; de tévedtem.
Egyszer csak feküdtem a kanapén és nézegettem a pillangokat a csilláron, na meg szokás szerint kalimpáltam jobbra balra kezemmel lábammal; mikor csak látom, hogy valami furcsa van elöttem. Folyton a szemecském elött mozgolódott. Mikor jobban megnézem, akkor látom, hogy hát a kezecském az. Nagyon megörvendtem neki. Azóta is egyfolytában bámulom.

2010. november 27., szombat

Sziasztok :)


Anyucim es apucim nagy örömére 2010. július 19. végre megszülettem.
Elmesélem, hogy hogyan kezdödött.
    Annak ellenére, hogy már nagyon vártak, azért mégis csak megleptem őket, ugyanis, ha gondolták volna, hogy fogok érkezni nem mentek volna tekeregni. Bizony-bizony, gondolták, hogy egy jót pancsiznak, de én hamar véget vetettem ám a lustizásuknak. Szoltam nekik, hogy érkezem, így hamar-hamar pakoltak és siettek haza.
Már akkor tudtam én, hogy hogyan kell irányítani őket  :)