Nyári élmenybeszámoló: Hajdúszoboszló és Nyiregyháza

Az idén volt jó sok meleg, így sokat voltunk pancsolni. Én imádok pancsolni, főleg búvárkodni. Befogom az orromat, becsukom a szememet és anyuci már nem is lát, el is kukkantam.

Egy időben mind kérdeztem,hogy mikor megyünk a tengerre. Anyuciék mondták, hogy nem a tengerre fogunk menni, hanem egy olyan szép helyre, ahol rengeteg medence lesz, szebbnél szebbek és lesznek csúszdák is. Már nagyon vártam.
Sajnos sokat-sokat kellett utazni, hogy odaérjünk, de csak kibírtuk.

     Megérkeztünk egy házhoz, ahol volt egy kis kutya (szerettem, édes volt, de jobban szerettem bezárva) és volt egy kis pedálos traktor. (Minden este strand után traktoroztam vele)
     Majd elmentünk a strandra. Bemenetkor megetettük a halakat, majd lepakoltunk és irány kipróbálni az összes medencét. Volt ott vizilóvas (ez tetszett a legjobban, jó meleg volt), volt bálnás (ami hullámzott, mint a tenger), volt teknős békás és csiga-bigás, ... Jó sok féle.
Volt egy olyan medence, ahol hatalmas hullámok jöttek. Ide csak apucival mentem be, mert ha nem, feldöntött volna a hullám.


Voltak termál vizek is, amiket szintén élveztem (jó melegek voltak és buborékoztak).
Ja, és el ne felejtsem, volt egy olyan medence ahol körbe-körbe vitt a víz. Örvényes volt. Imádtam.

Minden nap ettem sok-sok fagyit:)

Minden újdonságot kipróbáltam: sakkoztam hatalmas sakkfigurákkal, ettem bogyós fagyit, ami vattacukor ízű volt. Nyami!
Egy dolgot nem próbáltam ki: a habos medencét. Mind reklámozták,hogy kezdődik a habsó (habshow), de én nem akartam sós habos lenni,így inkább nem mentem be.

     Egy nap bementünk az aquaparkba is, ahol volt sok-sok csuzda.
Voltak kisebbek amik nekem valók voltak, de voltak olyan hatalmasak, hogy autóval (csónakkal) kellett lecsúszni rajtuk, és az autókat mozgólépcsővel vitték fel. Érdekes volt.
     A játék medencék szuperek voltak, a medencében volt egy kalóz hajó, ahol még ágyúval is lőhettem.

Nem sok csúszdát próbáltam ki, mivel nagyon meredekek voltak és féltem. De vagy kettőt, hármat mégis kipróbáltam.
Beültünk egy pánkó úszógumiba és lebegtünk egyet a vizen.

A vízben sokat vízipisztolyoztam. főleg a vízilovas medencében, mert ott volt sok fiúcska, akikkel harcoltunk.
Kaptam egy dzsetszkit mamától ajándékba (még itthon mondtam apuciéknak, hogy kell nekem olyan), de sajnos gurul fel a vízen. De azért játszódtunk vele is.


A ház mellett, ahol laktunk volt egy repülőtér, ahol megnéztük a kis repülőket. Mindig egy nagy repülő húzott egy kicsit.

Sőt egy reggel arra ébredtünk, hogy valami szól, és mikor kinéztünk az ablakon, a fejünk fölött rengeteg hatalmas léggömb szállt. Minden féle színben voltak.

Minden este, vacsi után, miután már jó sötét lett, mindenki a saját elemlámpájával kincset keresett. A kincs mindig valami finomság volt, kivéve az utolsó estét, akkor még elemlámpára sem volt szükségünk, mivel a kincs fénylett, világított. Nagyon izgi volt!

     Hazafele ellátogattunk a nyíregyházi állatkertbe. Láttam a fóka etetést, a jegesmedvét, pici fókát, pici elefántot, csikóhalat, lepény halat és hatalmas cápát. (Na meg persze sok más állatot).
Bementünk a maki majmokhoz is, reméltem megsimizem őket, vagy meghúzom a farkukat, de a nagy melegben ki voltak nyúlva, nem jöttek oda hozzánk.

Lifteztem a házban, ahol volt a vizesés.

Átmentem egy átlátszó folyosón, alattam láttam az állatokat.
Sok szép dolog volt, de nagyon hosszú és fárasztó is. Még szerencse, hogy béreltünk egy kis szekeret és apuci húzott minket. De még így is, 4-5 óra séta (szekerezés) után kérdeztem, hogy mikor megyünk a kapuhoz.

Egy kis nosztalgia ...

     Életem leges legszebb ajándékai a gyerekeim. Néha úgy érzem teljesen ki vagyok  merülve, már nem bírom szusszal a rohanást, de mégis őket nem adnám semmiért sem. Ha nem lennének üres lenne az életem.
     Kicsi Nimródom, aki már nem is olyan kicsi, 1 hete töltötte az 5 évet, a szemem fénye. Nagyon érzékeny kisfiú, igényli a szeretetet és a vele való törődést. Habár igaz, ami igaz, van benne egy jó adag huncutság és makacsság is, hogy elérje, amit akar ...
Amióta megvan, mindig is igyekeztem minden percemet vele tölteni, sok mindent megtanultunk együtt. Rengeteg dolgot tud, ismer. Alig volt 2 éves és az autók márkáját felismerte. Mind mondta h ez logan, azt hittük eleinte, hogy a kocsik színét nézi (mivel Andiéknak kék utójuk volt), de rá kellett jöjjünk, hogy nem, a jelét ismeri.
     Aztán mai napig tudja, hogy 2 évesen, amikor mentünk bölcsibe, mi volt, hogy én vittem neki palacsintát, másnap vittem sugust.
     Emlékszik, hogy mikor, hol jártunk és mit csináltunk ott.
Megyünk a városon végig az autóval és csak sorolja: itt van a vonatállomás, itt voltunk ünnepségen (mutatja a bizonyos vendéglőt), innen vettük a tűzoltó autót.
Olyan dolgokra emlékszik amik évekkel ezelőtt történtek. Elmondja, hogy ezt az éneket Andi tanította, ezt mama mondta, stb
     Néha attól félek, hogy elrontunk valamit, hogy nem neveljük őket helyesen. Esetleg nem boldogok?
Valószínű voltak és vannak dolgok amiket másképpen is lehetett volna (lehetne) csinálni, habár a gyermeknevelésre nincsenek szabályok ...
De ha másképpen is tettünk volna bizonyos dolgokat, kezeltünk volna bizonyos helyzeteket, úgysem jelentene jelentős változást.
Hiszem az ami a legfontosabb, az megvolt első pillanattól. És ez a SZERETET.
Szerettük a babát attól a pillanattól, hogy megfogant.
Rengeteget simogattam, beszélgettem vele, Zenét hallgattunk ketten, sétáltunk nagyokat és énekeltem neki.
Az éneklésről jut eszembe, hogy azt mondják, hogy ha énekelsz sokat neki, fogja szeretni a zenét.
Hát és rengeteget énekeltem és mégis mikor kicsi volt és próbáltam neki énekelgetni, akkor mindig azt, mondta hogy ne énekeljek. Habár igaz, az nem azt jelenti, hogy nem szereti a zenét, inkább azt, hogy én, hogy énekeltem :)
     Miután megszületett azután is ő volt életünk legértékesebb kincse.
Nem hinném, hogy lehet jobban szeretni bármit és bárkit is mint, ahogy szerettük és szeretjük Nimródot.
Ha ezekre gondolok, akkor egy kicsit megnyugszom, hogy jól van ez így. Ha szeretjük, és minden szeretetből történik, akkor nincs mit elrontani. Minden Isten kezében van, ha netán mégis elrontanánk valamit, akkor Ő még abból is jót tud kihozni.

5 Éves Szülinap!

Mi az ami változott az elmúlt egy évben?
Ahogy nő, most már nincsenek olyan jelentős változások.
Talán a legszembetűnöbb, hogy már nem egy kis pufi baba, hanem egy nagy legény. Nagyon megnőtt, megnyúlt, igazi nagy fiú lett. Régebben attól féltem, hogyha megnő, már nem lesz olyan aranyos kisbaba,  talán nem fogom tudni szeretni annyira. De nem igaz! Ennivalóan aranyos, ügyes, sokszor csak állok és csodálkozok,hogy milyenek tud mondani,hogyan kezel dolgokat. Nap mint nap jobban és jobban szeretem.

A torta? Hát az sem sokat változott :)
    A tavalyi csirkés torta után emlékeszem, hogy azt mondtam, hogy majd jővőben biztosan egészen más lesz, Lejár a "csirke" mánia. Hát nem járt le, az idén is pont úgy mint a tavaly, Angry Birds-es tortánk volt.

Tavalyi torta

Idéni torta

Na de volt egy másik torta is, az transzformeres volt.

     A tavaly mindhiába mondtam neki, hogy hívjunk meg néhány ovis társat szülinapozni, sehogy sem akarta. Csak Szilárdot :)
Az idén már annyira fejlődtünk, hogy néhány barátot meghívott. Igaz, az is nehézkesen ment, de csak sikerült.
Mondtam neki, hogy hívjuk meg azt a kislány ovis társát is, akivel minden nap játszanak a játszótéren, de azt mondta, hogy: "Az én szülinapom, így én parancsolok. Fiús buli lesz!"
Erről ennyit.
Előszőr még a tesómékat sem akarta meghívni, mivelhogy ott van 2 kicsike, és azt mondta hogy nem tart babazsúrt. Végül sikerült kiegyeznünk abban, hogy lesz egy családi szülinap, ahova jönnek a babák is, és lesz egy barátos szülinap ahova csak a nagyok jönnek + persze Gyopika (de a többi mellett már ő is nagynak számít)
     Nimród nem szeret kezdeményezni, nem szereti az újdonságokat. Nehogy valami másképpen legyen mint másnak.
Volt rá alkalom, hogy otthon egy este sütöttünk és azt mondtuk, hogy az ovis társaknak sütjük. Másnap felpakoltam, el is vittük, de nem engedte, hogy odaadjam az óvónőnek.
Hát az mégis, hogy néz ki? Más nem csinál ilyet!

     Szülinapkor az oviba viszünk valami finomságot. A gyerekek nagy többsége Barni macit visz, mert szeretik és egyszerű elfogyasztani. Nimród is szereti, de nem mondhatni, hogy a kedvence. Kérdem tőle, hogy én mit vegyek, mit visz a pajtásoknak? Mondja, hogy Barni macit. Próbálom magyarázni neki, hogy vigyük inkább az ő kedvencét, csirkés kiflit. De mindhiába ... Ő csak Barni macit, mert más is azt visz.
Aztán nem adtam be a derekamat :) Mondtam neki, hogy meglepit viszek. Így én döntöttem el, hogy mi is legyen a meglepibe: lett benne csirkés kifli, gumi cukor és egy kis lehuzi minden gyereknek.

Ugyanígy a szülinappal is.
Terveztük, hogy a szülinapot játszóházba tartjuk, de Nimród azt sem akarta. De egészen biztos vagyok benne, hogyha, majd részt veszünk valamelyik barátjának a szülinapján, aki nem otthon tartja, utána mi is úgy kell tartsuk.

     Sokat tanultak, ügyesedtek 1 é alatt az oviban is. Valamelyik nap elővettem valami társasjátékot, ahol általános műveltségből voltak kérdések (persze gyerekeknek). Kérdezgettem és tudta a válaszokat. Ledöbbentem. Ezt meg honnan tudod? "Az oviban tanultuk."

Most van egy apás periódus, aminek örvendek, hiszen eddig eléggé rám volt akaszkodva. Most mindent csak az apjával játszik. Lehet még vissza fogom sírni az anyás időszakot ...

A családos szülinap csendes volt (amennyiben lehet csendesnek nevezni 15 ember társaságát) ...
De a gyerek szülinaphoz képest valóban csendes volt.
Összesen 6 gyerek volt, de a káosz :)  Amit az a 6 apróság tudott csinálni, azt látni kellett volna.
Egyfolytában jöttek-mentek kezükben a tele poharakkal, szívószálakkal. Szinte nem játszódtak semmit, csak ittak, ettek, fújták a szülinapi sípokat :)
     Volt egy kis vetélkedő is, ki tudja a leghamarabb kéz nélkül kienni a pufikat egz tálból. Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyerekek, hogy viszonyulnak a szabályokhoz. Volt aki meg sem hederítette azt amit mondtam, ő úgyis kézzel ette, volt aki (pld Nimród) annyira betartotta, hogy még a tálhoz sem mert hozzá érni, hogy megtartsa, hogy ne csússzon el.

Mindenképpen nagyon édesek voltak, örvendtünk, hogy eljöttek és együtt ünnepelhettünk.