Sok-sok verset és éneket tanított nekem anyuci.
A következőket tanultuk meg:
Ma karácsony napja
Hull a hó, hull a hó mesebeli álom
Kiskarácsony, Nagykarácsony
Mennyből az angyal
Aranyszárnyú angyal
Száncsengő
Suttog a fenyves zöld erdő
Ezeket mind-mind tudom és el is énekeltem őket mindenhol, ahol vendégségben voltam. Igaz, nem mindenhol énekeltem el az összeset és mindegyiknek az összes szakaszát, de azzal a kevéssel is, amit megmutattam a tudományomból, sikerült mosolyt hozni az arcokra. Ebből egy kis ízelítő: Vers: "Ma karácsony napja"
" Ma Karácsony napja, nem kell nekem hagyma,
Egye meg a gazda, aki nekem adta.
Horgas a disznóláb, egyenes a kolbász.
Ne pityeregj tata, tölts bort az asztalra.
Látom nagymamának sűrű mosolygását,
Zörgeti a kulcsot, nyitja fel a ládát.
Ha 1 lejt fog adni nem is fogom elvenni,
Ha 10 lejt fog adni meg fogom köszönni. "
Énekek: "Kiskarácsony, Nagykarácsony", "Mennyből az angyal", "Suttog a fenyves"
Már hetekkel az angyaljárás előtt irtunk levelet az angyalnak, amiben természetesen más nem volt, csak, hogy: "Kérek gumimacát, gilisztát, sugust és csokit."
Néha meg-meg említettem neki, hogy még alszunk valamennyit és akkor jön az Angyal, de mintha nem törődött volna vele. Nem nagyon vette figyelembe. Mégis karácsony előtti nap, mikor mondtam neki, hogy még alszik egy nagyot és akkor jön az Angyal. Lefeküdt, de aznap éjjel is és reggel 6-kor is felkelt. Mikor bementem hozzá, már kérdezte is, hogy: "jött az angyal?" Mondtam neki, hogy még nem, még kell várni. Azt jelenti, hogy azért csak várta :)
Az angyal csilingeléssel érkezett. Nimród meg is hallotta és szaladt az ajtóhoz - azt hitte valaki ott csenget. Sietségében úgy elment a világító karácsonyfa mellett, hogy észre sem vette. Aztán mikor látta, hogy mégsem az ajtónál csengettek, észrevette a karácsonyfát.
A reakció a következő volt: "Huha!!! Chuggington!"
Leült a földre a vonatja mellé és onnan egy jó ideig meg sem mozdult. Többet sem a fa, sem a többi ajándék nem érdekelte. Csak vonatozott.
Később aztán csak sikerült kibontani a többi ajándékot, de az igazi csak a vonat maradt.
Este későn miután elmentek a vendégek, egy kicsit lecsendesedett ő is. Leültünk a karácsonyfa elé (ő a kicsi székére, én a földre), néztünk a karácsonyfán világító csillagszórókat és énekeltünk. Ezek a meghitt pillanatok mindent megértek.
Jól sikerült a karácsonyi este. Együtt volt az egész család. Igaz, szinte nem fértünk be a nappaliba, de végül is minden jól sikeredett :) Mindenki boldog volt, örvendtünk a kis törpénk örömének.
Csak most látszott igazán a különbség az eddigi és az idéni karácsony között. Annyira szép dolog látni egy kis gyerek határtalan örömét, boldogságát. Hirtelen fontosak lesznek az énekek, a bibliai történetek, a csend, a zene, a csillagszóró. Nem kell sietni sehova, mindenre több idő van és minden teljesen más jelentőséget kap.
A következő napok is mind vendégeskedéssel teltek. Minden este vagy mentünk valakihez, vagy hozzánk jöttek. Az egész hét így járt le, és még mindig maradt a jövő hétre is. Mindenhol elmondta a tanult karácsonyi énekeket, verseket - nyilván várva érte a jutalmat (sugust :)).
Másnap reggel, ahogy kinyitotta a szemét, az első kérdése az volt, hogy: "Még megvan a vonatom? Menjünk vonatozni." Aznap egész nap még átöltözni sem akart, azt mondta, hogy pizsiben akar vonatozni. Engedtük is, hiszen ez az Ő napja volt.
Többek közt meglátogattak bennünket Katiék és Lajosék is. Lajos újra elhozta a hegedűjét, hogy a legényke muzsikálhasson. Nagy volt az öröm.
Valamelyik nap (még mikor nem volt ekkora hó), lementünk egyet sétálni a vonatállomásra.
Láttam sok-sok vonatot: egy kéket, egy pirosat, egy szürkét (olyan volt, mint Koko) és egy rozsdásat.
Ebből kettőt láttam is mikor elment.
A piros olyan nagyot sipolt, hogy megijdtem. Még Gyopi is megijedt tőle. Éppen aludt és mikor meghallotta a hirtelen sipolást kukkra szökött a babakocsiban.
Legszivesebben egész nap néztem volna őket, de anyuci nem engedte. Azt mondta, hogyha még sokat ülünk, akkor nagyon megfázok. Így aztán búcsut intettem a mozdonyoknak és abba maradtunk, hogy még találkozunk.
Megvolt a várva várt Mikulás járás. Még hetekkel ezelött megirtuk együtt Nimróddal a Mikulásnak a levelet. Ő irka-firkált a lapra, én pedig felsoroltam, hogy mit is kér a kis Angyalkám.
A kivánság lista ez volt: gumimaca (gumimaci), giliszta (gumi giliszta), csoki és sugus.
Hiába kérdeztük, hogy talán mégis valami mást. Ő csak sorolta a fentieket.
Úgy, hogy aztán mi mást is hozhatott volna a Mikulás, mint egy csomo gumi cukrot :)
De, hogy mégis legyen valami érdekes az egészben, az egész édességet belepakolta a Mikulás egy Thomasos cukorkás böröndbe és útközben nagy sietségében az előszobában elhullatott néhány szem sugust. Nimród mikor meglátta az elhullatott sugusokat a földön, szépen leült melléjük és elkezdte enni őket. Hiába mondtuk, hogy valószínű a télapó járt itt, és meg kellene nézni a kis csizmácskákat... ő csak ült a földön és dézsmálta a sugusokat.
Késöbb csak eljutott a csizmácskájáig, ahol aztán megkapta a sok többi édességet.
Érdekes módon nem volt nagy öröm vagy valami, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy a csizmája tele van édességgel. Csak szedte ki őket, leült velük a földre és mondta, hogy: "Mind mind mind megeszem." És neki is látott.
A csizma mellett volt gyümölcs is. Mikor meglátta a mandarint, azt mondta: "A Mikulás hozott nekem sugust és citromot!".
Aztán persze késöbb mamánál is jött a Mikulás. (Mamához is kellett vigyük a Thomasos böröndöt.) Mamánál a teraszra hozta a sok ajándékot. Ott már nagyobb volt az öröm. Csak ogatott neki és rámolta ki az ajándék tasakokat. Azt sem tudta melyikkel kezdje, mit bontson ki.
Mikor hazajöttünk mamáéktól, otthon a kilincsre egy ujabb csomag fel volt akasztva. Boldogan gyüjtötte össze az újabb zsákmányát. Édeske volt.
Ma reggel mikor megébredett, az volt az első, hogy megkérdezte, hogy: "Hol vannak a csomagjaim?"
Anyuci azt mondta, hogy még egyet alszok és jön a Mikulás (ha jó fiucska vagyok).
Mindjár megyek is lefeküdni, éppen csak előkészítem a csizmácskámat: jól megpucolom, leellenörzöm, hogy elég tiszta-e és kiteszem, hogy kapja meg a Mikulás.
Vajon hoz bele valamit?
