Nimród ujabb húsvétja

A kiadós dédinél való ünneplés után, itthon is elérkezett az ünneplés ideje.
Nagy nehezen a férfiak is elkészültek (talán még nehezebben, mint mi a lányok) és kipakoltuk őket, hogy menjenek, locsolják meg azokat szép ovis lányokat, na meg persze a mamákat, kereszt anyukat.
Őt és fél évesen már haver nélkül nem is megy a locsolás, ezért is együtt  indultak a jó barátok, megkeresni a szebbnél szebb virágszálakat. Természetesen azért anyuci és kis Gyopi volt az első, akit meglocsolt, elmondva a szép versikét.

Majd indultak is:

Egy-egy lánynál összeverődött a nagy ovis csapat, aztán jöhetett a játszás, hancúrozás. Alig lehetett őket tovább vinni.
Nagy nehezen délután csak eljutottak a mamákhoz, akiknél nem szívesen időzött a kis legény, mivel, hogy mondták neki, hogy keresztanyucinál játszódhat a tévéjátékon. Csak ennyi kellett, többet nem is akart sehova bemenni, sietett, hogy minél hamarabb játszhasson.
Este késő volt, mire végre haza tudtam csalogatni

őket a játszásból.

Iskolaszemlén

Kíváncsian és kis félelemmel a szívében indultunk el ketten az iskolai nyílt napokra. Mivel még ilyenen nem vettünk részt, így nem tudtuk mire számítsunk. Elmondtam neki, hogy meg fogjuk nézni az iskolát és megismerkedünk azzal a tanítónénivel, akihez valószínű kerülni fog.
Busszal mentünk, majd egy keveset kellett gyalogolni (kérdezte is, hogy igaz miden nap nem fog kelleni ennyit gyalogoljon).
Majd megérkeztünk a sulihoz.
Meglepetésünkre rengeteg gyerek volt az udvaron és nagy volt a nyüsgés. Természetesen voltak más gyerek is akik ugyan úgy nézelődni jöttek, mint mi. Találtunk is egy ismerős csoportot és csatlakoztunk hozzájuk. Ez azért volt jó, mivel őket már várta két nulladik osztályos tanítónő, így mi is megismerkedhettünk részletesebben egy-egy osztályteremmel.
Mindenhol nagyon kedvesen fogadtak, egyik tanítónő sok-sok játékkal készült a vendég gyerekek részére. Elfigyeltem Nimródot, tetszett neki, de azért végig tűkön ült, hogy vajon most mi lesz, ott fog maradni egyedül?
A folyósok és a termek tetszettek neki. az egyik osztály a második emeleten volt, és ez nagyon tetszett a kis angyalka: "Né, anya. A legutolsó emeleten vagyunk".
Miután lejárt a csoporttal való látogatás, gondoltam elmegyünk, megnézni azt a termét, ahova remélhetőleg kerülünk. De már el volt fáradva, készült haza. Elvittem, bementünk az osztályterembe, megmutattam a tanítónőt, a táblát. Mondtam neki nyugodtan próbálja ki, de már nem volt kivel tárgyalni, más nem volt, csak hogy menjünk haza.
Következtetésként, fél siker volt. Az iskolával megismerkedett, de a tanítónővel
nem. Lehet oda kellett volna vigyem először.

Hátha még egyszer a vakációig eljutunk.