2015. február 25., szerda

Farsang itthon

     Nagy lelkesedéssel készültünk a farsangra, és mint ahogy ilyenkor lenni szokott: minél inkább vársz valamit, annál biztosabb, hogy lemaradsz róla. Így aztán mi is lemaradtunk.
Hirtelen egyik napról a másikra belázasodott és vagy öt napig lázasan ültünk otthon.
Nagyon reméltük, hogy hátha mégiscsak meggyógyul a nagy napig, de sajnos nem jött össze.
Pedig még a csirkés jelmez is elkészült. Egy kicsit féltem attól, hogy csalódott lesz, hiszen annyira várta, de annyira leverte a láz, hogy nem is akart menni. Azt mondta, hogy: "anyuci, tartsuk meg itthon a farsangot". Össze is hívtuk a nagyszülőket, hogy legalább nekik mutassuk be a jelmezt, de mire megérkeztek a vendégek, a kis robbanós csirke meg sem mozdult, ki volt nyúlva a láztól. Így a farsang még itthon sem sikeredett.
Azért néhány képet mégiscsak készítettünk, hogy legalább meglássátok ti, hogy milyen az én kis (beteg) robbanós csirkém.