Első sulis félelem (folytatás)

Természetesen úgy volt, ahogy mondtam, első nap nem volt semmi féle felelés. Vigyorral jött ki a suliból. Ment judora, majd otthon nekifogtunk újra átismételni a román leckét és olyan jól ment, hogy úgy bele lendült, hogy nem is akarta abba hagyni a gyakorlást. Olyan édes volt, csak mondta hogy már 5x megoldottam. Kellett mondjam, hogy most már hagyja abba, elég lesz.
De akkor folytassuk a tanulást az anyanyelvvel. Így még azt is elővettük, azt is megoldottuk. Este volt mire befejeztük.
     Olyan édes, olyan gondja van a sulira, a teendőkre. Legyen minden pontosan betéve a táskába: elöl a könyvek, hátul a füzetek. A ceruzák legyenek tüske hegyesre meghegyezve, mert másképp hogy írjak vele: igaz, anyuci? :)
Gellértnek az apukája minden nap tüske hegyesre meghegyzi a ceruzáit.
     Az ellenőrzön nem szabad legyen egy kis tűrődés sem, semmi. Tökéletes új állapotban kell legyen, mert ez egészen 5-dik osztályig el kell tartson.
Amit a tanci mond az szent. Mondjuk jól is van ez így, csak élvezzük, hogy milyen fontos neki, hogy minden úgy legyen ahogy elő van írva.
Az idén divat lett egy gyerekek számára érdekes blúz, persze van Nimródnak és Gyopinak is. De Nimród effektív nem tudja használni, mivel a suliba csak fehér blúzzal lehet menni. Mondtam neki mikor megvettük, hogy legalább egyszer vegye fel, hiszen halvány szürke a színe, de nem mert nem lehet. Ugyan ez az új adidas-ával is. Vettem neki világítós talpú adidast. Olyan szép, batman-es és a talpa halvány sárgás fénnyel világit. Mikor valamelyik nap mondom, hogy ezentúl azzal kellene menjen suliba, akkor mondja, hogy a tanci azt mondta, hogy nem szabad, mivel elveszi a gyerekek figyelmét a tanulásról. Hiába mondtam hogyha ül a széken nem is világit, de nem lehet.
Szóval olyan kis lelkiismeretes legényke, hogy meg kell enni.

Első sulis félelem

Lejárt az első osztály őszi vakációja, ami azt jelenti, hogy november eleje van és elérkezett a vakáció utáni első sulis nap. Nimród nagyon stresszesen, sírva indult suliba, ugyanis a tanci utolsó nap elmondta, hogy vakációban meg kell tanulni valami leckét románból és, hogy ezután szigorúbb lesz.
Nimródnak csak ennyi kellett, máris bepánikolt.
A vakáció első napjaiba még nem is mondta, hogy lenne valami házi vagy otthoni teendő a sulira, nem is kérdeztük, gondoltuk pihenje, játszodja ki magát. De kedden este már mondta,  hogy kell tanulni románból és elővette a könyvet meg a cd-t, és utána minden nap egy keveset ismételtünk. De tegnap este mégis sírt, hogy ő ezt sem tudja, meg azt sem tudja, meg mi lesz ha a tanci kéri, hogy mondja el a mondatokat. Addig nyafogott, hogy vettük eleitől a leckéket és mindegyiket átismételtük. Meglepődtem, hogy hogy emlékszik akár az első leckére is. Nagyon ügyes volt. Valószínű ő is érezte, hogy jól megy, mert a végén már megnyugodva, énekleve feküdt le.
De mindhiába, reggel újra félve kelt.
Próbáltuk magyarázni neki, hogy első suli nap biztos csak ismételni fognak, de hát ez neki nem elég.
Meg kell bizonyosodjon róla, hogy minden okés, addig úgy sem nyugszik meg.
Úgyhogy, remélem hamar a nap elején lejár a román óra, hogy tudja élvezni a nap további részét.

Első osztályos legényke

A nyár, sok kirándulás, játék, lustaság hamar eltelt és újra itt a tanév kezdés.
Míg a tavaly még minden csupa újdonság volt és csak találgatni tudtuk, hogy vajon milyen lesz, hogy fog tetszeni, fogod-e szeretni, az idén már kevesebb kérdéssel, de mégis tele izgalommal indultunk.
Mikor megkérdeztek, hogy várod-e a sulit, mindig azt mondtad, hogy igenis meg nem is. Igen, mert szeretnél találkozni a pajtásokkal, nem mert lesz házi és kell majd tanulni.
Valószínű hallottál minket felnőtteket beszélni, hogy ezután már nehezebb lesz és szegénykém megijedt. Pedig nem akartunk elijeszteni és igyekeztünk nem előtted tárgyalni az ilyesmit.
     Reggel szépen felöltöztünk, kicsi Gyopit elvittük oviba,

mi ketten elmentünk és kiválasztottuk a kedvenc óriás sajtost, majd leültünk Gyöngyiékhez a padra és vártuk őket.

Akkor figyeltem, hogy hogy vagy: mosolyogtál, de abban a mosolyban az öröm mellett volt tartózkodás és feszültség is. Mondtad is, hogy lehet nem fogod megenni a tízórait, mert nem leszel éhes. Ez olyankor szokott előfordulni, amikor valami zavar, és ilyenkor nem eszel.
     Felmentünk a suliba és ott már kicsit ellazultál. A virágot boldogan odaadtad a tancinak, kaptál érte egy nagy puszit.

Ott voltak a barátok, beszélgettek, majd az osztályban elfoglaltad az első padsorban a szokásos helyed, hamar átlapoztad a könyveket ... boldog voltál, ragyogtál.

     Mi, szülök tovább nem maradhattunk, de apa mondta, hogy amikor délben kivett, akkor nagyon jó kedved volt.
Azt viszont megjegyezted, hogy minden gyereknek volt új iskolás táskája, csak neked nem. Megsajnáltalak.
     Sejtettük, hogy fog kelleni új, nagyobb táska, de mégis jónak láttuk megvárni az első szülői értekezletet, hogy mondja el a tanci, hogy mire is van pontosan szükség, ezért nem vettük meg előre.
De aztán hétfőn suli, munka és judo után, este elmentünk az üzletbe és megvásároltuk.
Két üzletben is megálltunk. Még régebb kinéztél egy táskát magadnak a selgrosban, mondtam, hogy fényképezzük le és még nézzük meg máshol is, lehet látsz még mást ami tetszik. Így mentünk le az Auchanba. Ott annyi féle volt, hogy sehogy sem tudtad eldönteni, hogy melyik legyen. Először azt mondtad, hogy menjünk vissza és megvesszük azt (Cars-os), utána mégis meggondoltad magad, hogy marad a Batman-es. Mi nem szóltunk bele, apa egyedül egy trollerről beszélt le, mivel nagyon nagy volt, nem is tudtad volna cipelni.
Este, már későn (máskor ilyenkor suli időben már aludni szoktál) boldogan mentünk haza az új táskával és egyéb apróságokkal.
Persze otthon már kellett sietni lefeküdni, már lassan-lassan kezdett elfogyni a játszó kedvem, mert nem fogadtatok szót és még mindig csak játszódtatok. Édes voltál, mert azt mondtad, hogy: ma nem szabad veszekedni, mérgelődni, mert ma van az első iskolai nap.
És igazad volt, ez egy különleges nap volt, ünnep nap.

Első OB-s élmény

     Nagyon nagy lelkesedéssel indultunk a tegnapi napnak. Nagy izgalomban voltál, már rég számoltad, hogy még hányat kell aludni a kirándulásig... és végre elérkezett a várva várt vasárnapi nap, amikor hatalmas vigyorral az arcodon ébredtél. Mindenki örvendett a családból. Mi is nagyon vártuk. Talán Gyopika kicsit nyafogott, félt az úttól, mivel, hogy ő mindig rosszul van az autóban, nem akar menni kirándulni. De ettől eltekintve mindenki boldogan, örömmel és lelkesen indult.

Az elsők között érkeztünk meg, Gyurikáék voltak már ott. Rögtön szaladtál focizni hozzájuk. Aztán lassan indult is a szervezett program.
     Első körben kötél mászás volt, ahol nagyon édesek voltatok. Minden gyerek fel kellett jusson egy magas tetőre. Érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy volt ott egy létra is, ahol fel lehetett volna mászni, mindenkit, ti, a gyerekek húztatok fel, csapat munkával. Nagyon édesek voltatok.
Mikor feljutottatok, akkor onnan egy nagyot "repültetek". Mindenki nagyon élvezte.
Nagyon büszkék voltunk rád, hogy olyan ügyes és bátor voltál. Igaz, neked nem ez volt az első alkalom, máskor is csúsztál, de talán ez volt a legmagasabbról és a leghosszabb pálya.
Az ilyesmiket neked találták ki, nagyon szereted és ügyes is vagy ebben. Erre vagy teremtve.
     Utána jött az ebéd, mindenki farkas éhes volt. Majd délután a mi csapatunk felmászott a kápolnáig úgy, hogy egy kis póknak a tojását kellett úgy felszállítsuk a domb tetőre, hogy az ne essen le.  A pók minden egyes lábát más és más személy fogta és nagyon ügyesen, csapat munkával sikeresen felszállítottuk, anélkül, hogy akár egyszer is leesett volna.
A kápolnánál még voltak játékok, majd már nagyon fáradtan visszamentünk a tábor helységhez.

     Egy kicsit figyeltelek, hogy hogyan viselkedsz, kivel játszol. Nem vettem észre, hogy mindig egy személy körül lennél, ezzel is és azzal is játszódtál. Ami feltűnt, hogy Zombival nem játszódtál.
Voltak nagyobb gyerekek is, akik elé durván fociztak (meg is rúgtak egy fiúcskát), elfigyeltem, hogy ekkor te inkább nem fociztál, elkerülted őket, csak szemlélő voltál. Mindig is szeretted a biztonságot. Jól is teszed, ügyes voltál.
Élveztük, hogy mikor megrúgták, akkor persze ti, akik nem játszódtatok, újságoltátok, hogy "Képzeld, szíven rúgták. Pofátlan!" Kacagtam, olyan édes volt az a gyermeki felháborodás.

Összegezve, egy tökéletes napunk volt együtt. Remélem még sok ilyen lesz.
Nagyon büszkék vagyunk rád.
SZERETÜNK!

Egy ölelést?

Mostanában osztogatod az öleléseket.
Kérded: "Anyuci, mit szolnál egy öleléshez?"
Észrevettem, hogy akkor szoktad mondani, amikor látod, hogy nincs kedvem. És tudd, meg, hogy működik, ilyenkor mindig megnyugszom és lazitok egy kicsit. Jól esik. Köszönöm.

Egy csel, amit mostanában alkalmazol, hogy ezt kérded:
"Miért nem csináljuk úgy, hogy nekem is és neked is legyen jó?"
Mikor ezt kérded mindig azt póbálod elérni, hogy engedjem meg, hogy egy kicsit tablettezzél.
A tegnap elég fáradtan mentünk haza, siettünk is hamar valahova és kérdezted:
"Miért nem csináljuk úgy, hogy nekem is és neked is legyen jó?"
Már akartam mondani, hogy szó sincs róla, most nincs tablet, amikor mondtad, hogy nem azt kéred, hanem adnál egy ölelést. Na ná, hogy elfogadtam :)
Édes voltál!

Felső metszőfog kihullása

Eddig 2 tejfogacskád hullott ki, a két alsó metszőfogad, de azok olyan gyorsan történtek, hogy szinte észre sem vettük. Hamar kihulltak, mivel alul már bujt az újabb fogacska és emiatt nem is voltál igazán csorba.
A felső metszőfogad már nagyon rég mozog , körülbelül a nyár elejétől.
Az utóbbi időben már olyan erősen lógott, hogy alig tudtál enni, harapni. Mind bosszantottál vele, hogy : "anya, mutassak valamit" és akkor nyomtad kifele, engem pedig rázott a hideg. Kacagtál nagyokat.
A múlt héten, pont a téli vakáció alkalmával, amikor apucival voltatok otthon, reggel nem tudom mit csináltatok és mit nem, apuci is segített egy kicsit és a végén te megfogtad és kihúztad. Büszkén küldtétek a képet a facebookon, hogy nézzem meg és én büszke is voltam rád.
Most már igazán kis csorba legényke vagy.
Még aznap este előkészítettük és kis pohárba levélkével a fogtündérnek, el is vitte, de még nem hozott semmit sem, csak egy levelet cserébe. Türelmetlenül várjuk a kis meglepit.