Virág nött a fejemre :)

Ma reggel a délelötti játékom alkalmával a játszószőnyegen egy virág nőtt a fejecskémre.
Mikor anyuci meglátta nagyon elcsodálkozott. Nem tudta elképzelni, hogy hogyan történhetett meg.
Aztán csak rájött: a függönyömön voltak kicsi apró virágocskák, és egyik ráesett a játszószőnyegemre. Aztán amikor játszodtam, belefeküdtem.
     Anyuci nagyot kacagott, mikor meglátta, de aztán elkezdett gondolkodni, hogy mégis hogyan szedje le onnan, úgy hogy ne fájjon nekem. Egy kis gondolkodás után csak kieszelt egy megoldást, és sikerrel is járt :)

Torna a nagy labdan

Jó reggelt

Ma nagyon jó kedvvel ébredtem. Már egy adagot kacagtunk is, beszélgettünk is és játszodtunk is anyucival. Belekukkanthatsz itt:

Kacagás

Kicsi mikulás

Én vagyok a kicsi mikulás.

Van nekem egy nagy labdám

Olyan nagy, hogyha játszok vele teljesen eltakar engem. Sokkal nagyobb mint én. Óriás labda.
Van rajta két valami, amit én nagyon szeretek rágcsálni.

4 hónapos lettem

Újra ünnepelünk. Már 4 hónapos vagyok.

Visznek engem masszázsra

Igen ám, minden kedden anyuci és apuci elvisz engem masszázsra. Ott van meg sok sok kicsi baba, akikkel együtt játszunk, beszélgetünk.
Vannak babák akik sírdogálnak, de én annyira ügyes vagyok, hogy még soha nem sírtam. Anyuci büszke is rám :D

Nagyon élvezem, nagyon jó dolgom van ott.  Anyuci megmaszirozza a testecskémet a lábujkám hegyétől egészem a buksim tetejéig. A végén még egy kicsit tornázunk is. Ezt már nem szeretem éppen annyira, ilyenkor már elég fáradt vagyok. Főleg mikor kell másszak, az még nehezen megy nekem. A buksim olyan nehezen akar mozdulni ...

Ropogosan kacagok amikor ...

anyuci vagy apuci
… kibontja a pellusomat
… megcsikizza a hátamat
… bohóckodik nekem
…finoman harapdálja az oldalamat
Ja és mindig amikor valami nagyon, de nagyon jól esik nekem :)

Nem fogok többet sírni

Lassacskán kezdek megbarátkozni a körülöttem lévő világgal.  Ha hiszitek, ha nem még a mamáknak sem sírok mostanaban. (Pedig nekik tényleg szoktam - ahogy csak megláttam őket rögtön elkeseredtem.) Na jó na, néha még egy picikét sirdogálok; de már nem olyan sokat, mint eddig…

Egyre többet mozgolódok

Mar annyira ügyes vagyok, hogy tudom változtatni a helyemet.
Hogy hogy csinalom? Elmagyarázom.
Felemelem mindkét lábamat jó magasra, majd oldalra fodulok. A fejecskémet igaz még nem tudom arrébb tenni, de ami késik nem múlik. Már így is anyuciba teszem a frászt, hogy leszottyanok valahonnan. Szegényke mindent tesz körbe párnákkal, hogy nehogy leessek.
     Valamelyik este anyuci letett az ágyikomba a parnácskámra, és olyan ügyes voltam, hogy teljesen átmentem az ágy másik felébe. De ott aztán a fejecském beszorult a sarokba és már nem tudtam tovább mozogni. De az én anyucim segitett nekem onnan kiszabadulnom.

Szurit kaptam :(

A tegnap nagyon rossz napom volt. Anyuci a szokásos sétám helyett, amit nagyon szeretek, elvitt a doktor nénihez aki bántott engem .
Hasra fektettek, úgy mint mikor játszani szoktam, néztem anyucit és egyszer csak érzem, hogy valami megszúrja  a popsimat. Fájt egy kicst, ezért elkeseredtem, de hamar elmúlt… Utána megforditottak és gondoltam hogy na most már végre játszani fogunk, de megint szúrást éreztem. Ezuttal a combomban. Ez már nagyon fájt.
Néztem anyucit és hangosan hangosan sírtam. Aztán anyuci mivel szeret engem, felvett és megvígasztalt. Úgy már sokkal jobb volt.

3 hónapos szülinap

A tegnap ünnepeltük a 3 hónapos szülinapomat. Andiéknál volt a nagy ünneplés … és olyan jól sikerült, hogy még a dédi is ott volt. Anyuciék ettek minden féle finomat, és nekem nem adtak belőle.

Látogatóban Katiéknál

A tegnap anyuci felöltöztetett engem a cuccos farmer nadrágomba es elindultunk meghívni Katiékat, hogy legyenek az én kedves keresztszüleim. Már mikor elindultunk nagyon álmos voltam, és reméltem, hogy ott fogok tudni egy kicsit alukálni; de mikor megérkeztünk olyan sok új arc volt, olyan sok ujdonság volt ott, hogy nem tudtam elbubulni. Hiába ringattak, sétaltak velem; olyan nagy volt a zaj, hogy egyszer aztán megsokaltam és azt modtam, hogy ideje hazamenni az én kis katibogaramhoz. Úgy, hogy elkezdtem hangosan – hangosan sírni, és addig mind sírtam – sírtam, hogy anyuciék hipp – hopp felöltöztettek engem, és hamar hamar hazahoztak. Annyira siettek, hogy még a látogatásunk okát is alig tudták elmondani… Beültünk a tata tütüjébe, és én már alukáltam is.
     Itthon már sokkal jobb volt. Este késôig ültem anyucinak és apucinak az ölében a nagy ágyban … Még az X – faktort is megnéztük együtt. Szupi volt

Van nekem is kezecském

Ezen a héten a legújabb felfedezésem, hogy van nekem is kezecském.
Eddig azt hittem, hogy csak anyuciéknak van, azért hogy tudjanak engem símogatni, szeretgetni; de tévedtem.
Egyszer csak feküdtem a kanapén és nézegettem a pillangokat a csilláron, na meg szokás szerint kalimpáltam jobbra balra kezemmel lábammal; mikor csak látom, hogy valami furcsa van elöttem. Folyton a szemecském elött mozgolódott. Mikor jobban megnézem, akkor látom, hogy hát a kezecském az. Nagyon megörvendtem neki. Azóta is egyfolytában bámulom.

Sziasztok :)

Anyucim es apucim nagy örömére 2010. július 19. végre megszülettem.
Elmesélem, hogy hogyan kezdödött.
    Annak ellenére, hogy már nagyon vártak, azért mégis csak megleptem őket, ugyanis, ha gondolták volna, hogy fogok érkezni nem mentek volna tekeregni. Bizony-bizony, gondolták, hogy egy jót pancsiznak, de én hamar véget vetettem ám a lustizásuknak. Szoltam nekik, hogy érkezem, így hamar-hamar pakoltak és siettek haza.
Már akkor tudtam én, hogy hogyan kell irányítani őket  :)