2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 28., vasárnap
Megint tekergünk
Anyuciék nem tudom mit csinálnak a lakásban ... De egy nap fogták magukat, felpakoltak ... fogták a cuccokat és engem és átmentünk mamáékhoz. (Ez már lassan 5 napja történt.)
Én nem panaszkodom, hisz nekem nagyon jó dolgom van. Olyan jó, mintha kirándulni lennék. Nagyon élvezem az új szobámat, ágyikómat... na persze az új lakást is. Minden újdonság, mindent megnézhetek... Csak jövök megyek egyik szobából a másikba, és olyan jó, mert akárhova megyek mindig van ott valaki, akivel játszódhatok.
De azért hiányoznak az én dolgaim is. Egyik nap megláttam a székemet, és már alig vártam, hogy újra beleülhessek. Hiányzik az oroszlánom, az autóm, a lovacskám ... az én kis birodalmam.
De már nem kell sokat várjak, mert anyuciék azt mondták, hogy holnap költözünk haza. Jupppiii !!!
Én nem panaszkodom, hisz nekem nagyon jó dolgom van. Olyan jó, mintha kirándulni lennék. Nagyon élvezem az új szobámat, ágyikómat... na persze az új lakást is. Minden újdonság, mindent megnézhetek... Csak jövök megyek egyik szobából a másikba, és olyan jó, mert akárhova megyek mindig van ott valaki, akivel játszódhatok.
De azért hiányoznak az én dolgaim is. Egyik nap megláttam a székemet, és már alig vártam, hogy újra beleülhessek. Hiányzik az oroszlánom, az autóm, a lovacskám ... az én kis birodalmam.
De már nem kell sokat várjak, mert anyuciék azt mondták, hogy holnap költözünk haza. Jupppiii !!!
2011. augusztus 19., péntek
2011. augusztus 18., csütörtök
Életem első bibije
A hétvégén anyuciék itthon hagytak engem, elmentek nélkülem kirándulni :(
Mama, tata és Andi vigyázott rám.
Nem is volt semmi baj, hiszen olyan jól ment dolgom...
Voltam kirándulni dédinél, ahol voltak sokan-sokan. Megnéztem a kutyust, a kakast, a tyúkokat. Szépek voltak, de azért jobban szerettem távolabbról őket.
Másnap elvittek engem az állatkertbe, ott is láttam sok-sok állatot.
Már minden majdnem tökéletesen sikerült volna, ha este meg nem történik a baj.
Lent voltam sétálni tatával és az autómmal és addig-addig löktem az autómat, hogy az felbillent, én pedig elestem. Így aztán megütöttem az ujjacskámat. Nem is csak az egyiket, hanem kettőt is :(
Nézzétek meg:
Nagyon elkeseredtem. Jó lett volna, ha ott van anyuci és megpuszilja nekem, hogy ne fájon... de nem volt itthon. Aztán mama vigasztalt meg.
Másnap már nagyon vártam őket haza. Nagyon hiányoztak nekem. De én is nekik :)
Anyuci megpuszilta a bibis ujjamat és már nem is fáj.
Mama, tata és Andi vigyázott rám.
Nem is volt semmi baj, hiszen olyan jól ment dolgom...
Voltam kirándulni dédinél, ahol voltak sokan-sokan. Megnéztem a kutyust, a kakast, a tyúkokat. Szépek voltak, de azért jobban szerettem távolabbról őket.
Másnap elvittek engem az állatkertbe, ott is láttam sok-sok állatot.
Már minden majdnem tökéletesen sikerült volna, ha este meg nem történik a baj.
Lent voltam sétálni tatával és az autómmal és addig-addig löktem az autómat, hogy az felbillent, én pedig elestem. Így aztán megütöttem az ujjacskámat. Nem is csak az egyiket, hanem kettőt is :(
Nézzétek meg:
Nagyon elkeseredtem. Jó lett volna, ha ott van anyuci és megpuszilja nekem, hogy ne fájon... de nem volt itthon. Aztán mama vigasztalt meg.
Másnap már nagyon vártam őket haza. Nagyon hiányoztak nekem. De én is nekik :)
Anyuci megpuszilta a bibis ujjamat és már nem is fáj.
2011. augusztus 9., kedd
Sokat ügyesedtem
Az elmúlt két hétben, sokat-sokat ügyesedtem.
Mos már egészen egyedül járok. És nem is csak keveset, hanem sokat-sokat.
Anyuci meg is lepődött egy nap, mert lementünk sétálni és nem vittük magunkkal a kocsimat. Anyuci gondolta egy kicsikét sétálunk. Elengedte a kezemet a tömbház előtt és engedte, hogy menjek. Addig mentem erre is meg arra is, hogy elvittem anyucit egészen a piacig. Egyes egyedül mentem olyan sokat. Éppen csak akkor fogta meg a kezemet mikor mentünk át az úton.
Bizony ám. Igaz, aztán a végére úgy elfáradtam, hogy anyuci ölbe kellett hazáig vigyen, de mégis mindketten nagyon boldogok voltunk.
A lakásban is most már a lábacskáimon járok és nem esek el.
Aztán egy újabb újdonság, hogy most már fel tudok mászni a padokra, az ágyra, az ágy karfájára ... Nézzétek meg:
Bővült a szókincsem is. Most már nem csak a mámá, tátát tudom mondani, hanem azt is, hogy: táj, nem, baba, nana
Tudom utánozni a szamarat, a majmot, a kutyust, a bocikát, ...
Tudok már rosszalkodni is: addig dugom be a 2 ujjamat a számba, amíg rám figyelnek, vagy amíg sikerül visszahánynom a papát. Anyuci haragszik is ezért rám :(
Mos már egészen egyedül járok. És nem is csak keveset, hanem sokat-sokat.
Anyuci meg is lepődött egy nap, mert lementünk sétálni és nem vittük magunkkal a kocsimat. Anyuci gondolta egy kicsikét sétálunk. Elengedte a kezemet a tömbház előtt és engedte, hogy menjek. Addig mentem erre is meg arra is, hogy elvittem anyucit egészen a piacig. Egyes egyedül mentem olyan sokat. Éppen csak akkor fogta meg a kezemet mikor mentünk át az úton.
Bizony ám. Igaz, aztán a végére úgy elfáradtam, hogy anyuci ölbe kellett hazáig vigyen, de mégis mindketten nagyon boldogok voltunk.
A lakásban is most már a lábacskáimon járok és nem esek el.
Aztán egy újabb újdonság, hogy most már fel tudok mászni a padokra, az ágyra, az ágy karfájára ... Nézzétek meg:
Bővült a szókincsem is. Most már nem csak a mámá, tátát tudom mondani, hanem azt is, hogy: táj, nem, baba, nana
Tudom utánozni a szamarat, a majmot, a kutyust, a bocikát, ...
Tudok már rosszalkodni is: addig dugom be a 2 ujjamat a számba, amíg rám figyelnek, vagy amíg sikerül visszahánynom a papát. Anyuci haragszik is ezért rám :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)