2011. augusztus 18., csütörtök

Életem első bibije

A hétvégén anyuciék itthon hagytak engem, elmentek nélkülem kirándulni :(
Mama, tata és Andi vigyázott rám.
Nem is volt semmi baj, hiszen olyan jól ment dolgom...
Voltam kirándulni dédinél, ahol voltak sokan-sokan. Megnéztem a kutyust, a kakast, a tyúkokat. Szépek voltak, de azért jobban szerettem távolabbról őket.
Másnap elvittek engem az állatkertbe, ott is láttam sok-sok állatot.
Már minden majdnem tökéletesen sikerült volna, ha este meg nem történik a baj.
Lent voltam sétálni tatával és az autómmal és addig-addig löktem az autómat, hogy az felbillent, én pedig elestem. Így aztán megütöttem az ujjacskámat. Nem is csak az egyiket, hanem kettőt is :(
Nézzétek meg:



Nagyon elkeseredtem. Jó lett volna, ha ott van anyuci és megpuszilja nekem, hogy ne fájon... de nem volt itthon. Aztán mama vigasztalt meg.
Másnap már nagyon vártam őket haza. Nagyon hiányoztak nekem. De én is nekik :)
Anyuci megpuszilta a bibis ujjamat és már nem is fáj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése