Első OB-s élmény

     Nagyon nagy lelkesedéssel indultunk a tegnapi napnak. Nagy izgalomban voltál, már rég számoltad, hogy még hányat kell aludni a kirándulásig... és végre elérkezett a várva várt vasárnapi nap, amikor hatalmas vigyorral az arcodon ébredtél. Mindenki örvendett a családból. Mi is nagyon vártuk. Talán Gyopika kicsit nyafogott, félt az úttól, mivel, hogy ő mindig rosszul van az autóban, nem akar menni kirándulni. De ettől eltekintve mindenki boldogan, örömmel és lelkesen indult.

Az elsők között érkeztünk meg, Gyurikáék voltak már ott. Rögtön szaladtál focizni hozzájuk. Aztán lassan indult is a szervezett program.
     Első körben kötél mászás volt, ahol nagyon édesek voltatok. Minden gyerek fel kellett jusson egy magas tetőre. Érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy volt ott egy létra is, ahol fel lehetett volna mászni, mindenkit, ti, a gyerekek húztatok fel, csapat munkával. Nagyon édesek voltatok.
Mikor feljutottatok, akkor onnan egy nagyot "repültetek". Mindenki nagyon élvezte.
Nagyon büszkék voltunk rád, hogy olyan ügyes és bátor voltál. Igaz, neked nem ez volt az első alkalom, máskor is csúsztál, de talán ez volt a legmagasabbról és a leghosszabb pálya.
Az ilyesmiket neked találták ki, nagyon szereted és ügyes is vagy ebben. Erre vagy teremtve.
     Utána jött az ebéd, mindenki farkas éhes volt. Majd délután a mi csapatunk felmászott a kápolnáig úgy, hogy egy kis póknak a tojását kellett úgy felszállítsuk a domb tetőre, hogy az ne essen le.  A pók minden egyes lábát más és más személy fogta és nagyon ügyesen, csapat munkával sikeresen felszállítottuk, anélkül, hogy akár egyszer is leesett volna.
A kápolnánál még voltak játékok, majd már nagyon fáradtan visszamentünk a tábor helységhez.

     Egy kicsit figyeltelek, hogy hogyan viselkedsz, kivel játszol. Nem vettem észre, hogy mindig egy személy körül lennél, ezzel is és azzal is játszódtál. Ami feltűnt, hogy Zombival nem játszódtál.
Voltak nagyobb gyerekek is, akik elé durván fociztak (meg is rúgtak egy fiúcskát), elfigyeltem, hogy ekkor te inkább nem fociztál, elkerülted őket, csak szemlélő voltál. Mindig is szeretted a biztonságot. Jól is teszed, ügyes voltál.
Élveztük, hogy mikor megrúgták, akkor persze ti, akik nem játszódtatok, újságoltátok, hogy "Képzeld, szíven rúgták. Pofátlan!" Kacagtam, olyan édes volt az a gyermeki felháborodás.

Összegezve, egy tökéletes napunk volt együtt. Remélem még sok ilyen lesz.
Nagyon büszkék vagyunk rád.
SZERETÜNK!

Egy ölelést?

Mostanában osztogatod az öleléseket.
Kérded: "Anyuci, mit szolnál egy öleléshez?"
Észrevettem, hogy akkor szoktad mondani, amikor látod, hogy nincs kedvem. És tudd, meg, hogy működik, ilyenkor mindig megnyugszom és lazitok egy kicsit. Jól esik. Köszönöm.

Egy csel, amit mostanában alkalmazol, hogy ezt kérded:
"Miért nem csináljuk úgy, hogy nekem is és neked is legyen jó?"
Mikor ezt kérded mindig azt póbálod elérni, hogy engedjem meg, hogy egy kicsit tablettezzél.
A tegnap elég fáradtan mentünk haza, siettünk is hamar valahova és kérdezted:
"Miért nem csináljuk úgy, hogy nekem is és neked is legyen jó?"
Már akartam mondani, hogy szó sincs róla, most nincs tablet, amikor mondtad, hogy nem azt kéred, hanem adnál egy ölelést. Na ná, hogy elfogadtam :)
Édes voltál!