ELSŐ nap
Nehéz ébredéssel (előző este negyed 12 volt mire elaludt), de boldogan kezdődött az első óvodai nap. Megmosakodtunk, felvettük az egyik legszebb ruhánkat és táskával a hátán indult a kis legény apucival az oviba (egyesség szerint apuci vitte, hátha könnyebb lesz az elválás).
Hatalmas öleléssel és puszik sorozatával útra engedtem az én kis óvódásomat.
Biciklivel ment. Bementek az oviba és nem volt semmi gond, átöltöztek, voltak a wc-n, odaadták az óvónéniknek a virágot, majd bement a terembe és leült a kicsi székre. Várta a reggelit.
A gyerekek többsége sírt, ő pedig Szilárddal ült az asztalnál és vártak egészen addig, amíg egy kislány mellettük rá nem zendített. Egyszerre görbült le Szilárd és Nimród szája és kezdődött az ordítás.
Ernő tovább már nem látta mi történt.
Jól indult, de sírással végződött.
Délután siettem utána, már negyed 4-kor elindultam, hogy nehogy elkéssek. Nimród még aludt. Mikor felkelt, sírt, de mikor meglátott rögtön megnyugodott. Viszont a szeme tiszta piros volt, teljese ki volt sírva, mintha legalábbis monoklija lett volna. Az óvónő azt mesélte, hogy úgy 11-ig nem volt gond, de utána elkeseredett és lefekvésig sírt. Csak akkor hagyta abba, amikor ölbe vették. Délben viszont jól aludt.
2 nap: Az első óvodai nap után otthon sem volt túl jó hangulatban. Játszott és a kedvébe jártunk, de azért nem volt igazán jó kedve. Már este mikor mentünk haza a játszótérről sírt, hogy én nem megyek holnap az oviba. Reggel szintén azzal ébredt, hogy ő nem megy. Aztán nehezen sikerült annyira meggyőzzük, hogy nem sírt többet otthon és az oviig, de ahogy bementek az épületbe elkezdte a sírást.
Délben megint rohanok utána, gondoltam, hogy megint piros szemekkel nézek szembe... de nagy meglepetésemre az óvónéni megdicsérte, hogy ügyes volt, csak egy kicsit sírt és még a levest is megette. (ami nagy dolog, mivel első nap egy falatot sem evett)
3 nap. Az előző nap sikere után boldogan mentem utána , de sajnos nem jó hír várt, hanem, hogy újra sokat sírt. És ez így ment a hét többi napján is.
Vagyis az első hét öt napjából egy biztató volt, a többi pedig siralmas.
Az egyik legzavaróbb dolog nem az volt, hogy sírt az oviban, hanem az, hogy otthon sem volt önmaga. Sírt, nem volt kedve, nem lehetett lelket önteni bele. Valószínű a fáradtság miatt is, hiszen otthon már 9 fele dőlt ki, egyfolytában álmos volt.
MÁSODIK HÉT
A hétvégén hála Istennek sikerült újra látnom a régi Nimródot, aki vidám, örvend és felszabadultan játszik. Meg is lett a hatása.
A második hét már induláskor nagy sírással kezdődött, nagy ordítással indultunk oviba, hogy márpedig ő nem megy.
Ez volt az első alkalom, hogy már nem bírtam ellenállni, és felhívtam az ovónénit és megkérdeztem, hogy mi a helyzet. A válasz az volt, hogy most is sokat sír, de mintha nem olyan hosszasakat, mint az első héten. Úgyhogy mintha lenne előrehaladás.
Kedden a reggeli ordítás elmaradt, de a délelőtti sírdogálás csak megmaradt.
Szerdán újra dicséretet kapott, mert keveset sírt és játszott.
Nem tudtam eldönteni, hogy minek köszönhető a kevés sírás. Kedden du. mondtam neki, hogy ne sírjon inkább játszódjon, mert akkor sokkal hamarabb eltelik az idő és hamarabb megyek utána.
Azt is meséltem neki, hogy reggel esznek, játszanak, ebédelnek, majd alusznak és mikor felkel akkor ott leszek. Eddig mindig csak azt mondtuk, hogy ha majd felkelsz, akkor megyek utánad. Az óvónéni mesélte, hogy reggelente mikor megérkezik az oviba már akarja lehúzni az ágyat, hogy feküdjön le, mert akkor megyek utána. Lehet ez a magyarázat is segített, vagy egyszerűen csak kezdett beleszokni. Lényegtelen mi okozta, a lényeg, hogy szerdától péntekig minden nap játszott, nem sírt, bekapcsolódott a programba. És ez nagyon megnyugtatott.
Ebből egy kis ízelítő:
Az evéssel sincs állítólag különösebb gond. Reggelente nem igazán eszik, de ez nem nagy meglepetés, hiszen itthon sem szokott. 11 óra van mire megéhezik. Csak az a baj, hogy mivel ő a gyümölcsöket nem igazán kedveli, márpedig az oviban tízóraira többnyire gyümölcsöt kapnak, így ő akkor is éhen marad. Ebédig tutti biztos, hogy megéhezik, így aztán eszik is. Sőt az uzsonnáját is megeszi, amivel sokszor meg is lep. Olyasmiket eszik meg, amit eddig még nem. Például a múltkor kaptak egy nagy adag krémes sütit, és mind megette, holott ő nem igazán édes szájú. Mit nem tesz az éhség :)
Ma már én vittem. Mivel újra hétvége után vagyunk, vártam a nagy sírást, de nem volt. Nyafogott egy kicsit, meg sírdogált is, de többnyire azért, mert álmos volt. Csak mind mondta, otthonról az oviig, hogy álmos vagyok. Átöltöztettem, mondta hogy öleljem meg és vigyem be. Ennyi volt az elválás.
Remélem jó lesz minden ezután is. Ma délután megint kiderül...
