Nyolc hónap kellett elteljen ahhoz, hogy meglássuk az első jelét az elfogadásnak.
A múlt héten Ernővel ketten kint voltunk a konyhában és a gyerekek bent voltak az ők kis szobácskájukban. Mi tettünk-vettünk kint, és egyszer csak hallom, hogy Nimród egyfolytában mond valamit. Bekukkantottunk és akkor láttuk, hogy hason feküdt Gyopár mellett az ágyon, és olvasta neki a mesét: Annipanni, mesélj nekem. Sorba forgatta a lapokat és olvasta ugyan úgy, ahogy mi szoktuk neki olvasni. Elolvasta neki az egész könyvet. Ennivaló volt.
Az utóbbi időben más jelét is láttuk az elfogadásnak. Többször lettünk figyelmesek arra, hogy odahajol hozzá és megpuszilja.
Eddig sem volt különösebb gond vele, nem bántotta a kicsit vagy valami hasonló, de nem is igazán foglalkozott vele. Ha felvettük Gyopit, akkor mondta, hogy tegyük le, és vegyük fel őt; ha játszodtunk Gyopárral, akkor foglalkozzunk vele is, vigyük ki a szobából mert sír... De most úgy látom, hogy nagy lépés történt előre. Kezd vele foglalkozni, kezd beszélgetni hozzá.
Ma délelött is ketten voltak a szobában és Nimród mind szólítgatta Gyopárt (Nimród az ágyon volt, Gyopi a földön). Csak kiáltotta: Gyopi, Gyopi, Pöttöm Panna, Gyopi, Gyopi .... ! Gyopi valószínű nem nagyon reagált, mert Nimród rengetegszer szólította. :)
Meg-meg mutat neki egy egy játékot, hogy hogyan kell játszani vele, magyaráz neki.
Együtt alvás
Egy másik nagy lépés, hogy egy szobában alusznak. Végre! :)
Már nagyon rég szerettük volna egy szobába tenni őket, de eddig még nem jött össze. Nimród nagyon éber alvó, nagyon hamar megébred minden kis zajra. Gyopi pedig még néha néha felsír éjjel. Volt úgy, hogy eldöntöttük, hogy márpedig mától egy szobában fognak aludni. Le is fektettük őket, és egyszer csak Gyopár elkezdett éjjel nyafogni. Nimród megébredt és el kezdett ordítani, mire aztán, hogy még jobb legyen Gyopár is rázendített. Azt sem tudtuk, hogy ki kivel merre szaladjon , hogy végre legyen csend.
A hétvégén voltunk egyet kirándulni és ott egy szobában voltunk az egészen. Meglepetésünkre Nimród nem ébredett meg Gyopi sírására, pedig első éjjel Gyopi elég sokat sírt. Így aztán, amikor hazajöttünk itthon is egy szobába tettük őket.
Első este Nimród hívott miután lefeküdt (amúgy ez nem újdonság, szokása, hogy hív ezért is, azért is).
Mondja, hogy: Anyuci, van valami baj.
Kérdem, hogy mi a baj?
Mondja nekem, hogy valami nem tetszik. (Ilyent még máskor is szokott csinálni és akkor mondja, hogy nem tetszik a nagy labda, vagy valamelyik játéka, és vigyem ki a szobából).
Kérdem, hogy mi nem tetszik.
Huncutul válaszol, hogy Gyopi.
Másnap mondtam neki, hogy: "Ketten alusztok és ügyeltek egymásra, te Gyopira, és ő meg rád."
Csak mondta, hogy jó és semmi baj nem volt.
Úgyhogy már 3 napja együtt alusznak, haladás :)
Reggel korábban kelnek mint máskor, de nem biztos, hogy az együtt alvás miatt, inkább a napsütés és a meleg az oka. Szerintem :)
