Mikulás járások

Mint nálunk minden ünnep, ez is több napig tartott (ez esetben négy napig).

Sajnos a Mikulásozás elég rosszul indult. Nimród nagyon meghűlt, egyfolytában folyt az orra és volt egy kis hőemelkedése is, amivel nem is lett volna semmi gond, csak nagyon leverte, nem igazán volt kedve semmihez. Aluszékony volt.

De még így betegen is elmentünk, hogy megnézzük a Mikulást.
Legelőször az ovisoknak igérkezett be (hiszen ki várja jobban, mint egy kis ovodás), és mi kiváncsian és türelmetlenül vártuk, hogy mikor toppan már be a gyerekkel teli terembe.

Nem is kellett olyan sokat várni, meg is érkezett és nem egyedül, hanem magával hozta egyik rénszarvasát is.

A rénszarvas elnyerte a kis Nimród tetszését (játszott a gyerekekkel, amit ők nagyon élveztek), viszont a Mikulás kevésbé. Tőle egy kicsit tartott. Félénken ment oda, hogy elkérje az ajándékát.
Csak nyujtotta a kis kezét és várta, hogy ő is sorra kerüljön.

Mivel, aki kér az kap, így végül ő is megkpata a várva várt ajándékot.

Meg is bántam egy kicsit, hogy nem fogtam meg a kezét és vittem oda én a Mikuláshoz, lehet úgy jobban élvezte volna. Nem nagyon akartam a nyakába akaszkodni, gondoltam menjen csak a többi gyerekkel együtt, ne mind noszogassam. Lehet kellett volna ...
De már megtörtént és nincs mit változtatni, végül is csak jó volt. A végén még egy gyönyörű szép sütit is kapott minden gyerek.

Otthon mikor megkérdeztem, hogy na tetszett a Mikulás. Mi volt a válasz? Hát az, hogy: "Nem!" :)

Másnap otthon vártuk a Mikulást. Már reggel idejében nekifogott megpucolni a kis csizmáját,hogy nehogy ne kapjon ajándékot.

Déli alvás után érkezett. Mikor felébredt, kábultam és huncutul kikukucsilt az ágyból és nekem úgy tünt, hogy megleste a csizmáját. De még üres volt (ugyanis, úgy akartuk, hogy akkor kapja meg az ajándékot, amikor már apuci is itthon van). Késöbb hazajött Ernő, és jött a Mikulás is, de ez sem volt az igazi, mivel egy kicsit lázas volt, na meg lehet, hogy akkor kellett volna jöjjön, amikor ő kereste. Az öröm nem volt az, mint amire számítottunk. Lassan lement a láza, és akkor végre lehetett látni egy kis igazi örömöt, boldogságot rajta.

A betegség miatt bent rekedtünk a lakásban, így a következő napokban mindenkinek a mikulása hozzánk jött. Mi csak fogadtuk őket.
A tanult versikéket és énekeket is elmondtuk mindenkinek, hogy lássák, milyen ügyesek vagyunk.
Nimród verselt, Gyopi tapsolt ... Így kell ezt csinálni.




A Mikulás járás tanulsága számomra: ne tervezzünk és ne a saját elképzeléseink szerint irányítsuk a dolgokat, hanem egyszerűen csak figyeljük a gyereket és igazodjunk hozzá. Ha a gyereknek bátorításra van szüksége, akkor legyünk ott mellette, még akkor is, ha más szülö nincs ott. Ha a gyerek fel van készülve az öröm fogadására, akkor ne késleltessük, csak mert mi így gondoljuk jónak.

Nimród aranyköpései 10

1. Törpe ember
   
   Egy nap voltunk a piacon és az egyik elárusító pont egy törpe méretű ember volt.
   Én észre sem vettem, csak egyszer Nimród kérdi, hogy: "Mivel megy?"
   Én persze értetlenkedtem, nem tudtam mire gondol.
   Én: - Mi megy mivel, Nimród?
   Nimród: - Az a bácsi mivel megy?
                    Elem van benne és működik?
   
   Egy elárusító néni meghallotta, nyúlt el a röhögéstől.
   Én pedig hirtelen nem tudtam, hogyan reagáljam le a dolgot :)
   Elmagyaráztam neki, hogy ez egy rendes bácsi, csak kicsi, nem játék. De ő ki nem tért abból, hogy elemmel megy, nem tudta felfogni, hogy hogyan lehet olyan kicsi.
   
   
2. Ébredés
   Egy reggel magyarázza nekem: "Az ember, amikor felkel, rosszul tudja kinyitni az álmosságát a szeméből, igaz?"
   
   
3. Jó barát
   
   Bent játszódtak, mind a ketten a kicsi ágyban, ugráltak. Kérdeztem Nimródtól, hogy ügyel Gyopira?
   Nimród válaszol: "Feltétlenül, mert én olyan jó barátja vagyok."
   
   
4. Lista
   
   Egy nap sorolta, hogy kiket szeret.
   Nimród: - Szeretem Gyopit, apucit, mamát és Esztert.
   Anyuci: - Engem nem szeretsz?
   Nimród: - De igen, téged is.
   Anyuci: - Akkor, miért hagytál ki?
   Nimród: - Nem hagytalak ki. Szeretem Andit, Tibit, Edwárdot, ... Nem is. Andit, mamát, anyucit, apucit, Esztert, Gyopit és magamat.
   
   
5. Szobor
   
   Egy időben beszélgettünk arról, hogy van szívünk, ami a mellkasunkban dobog. Meséltem Neki, hogy mivel dobog a szívünk azért tudunk járni, meleg  a kezünk, lábunk, tudunk mozogni, ...
   Mind tette a kicsi kezét a mellkasára és mutatta, hogy hogyan dobog az ő szíve.
   Egy nap kérdi: - Van szívünk?
   Anyuci: Igen van és így dobog (mutattam).
   Nimród: Mikor nem dobog, akkor néha-néha szobrok leszünk?
   
   
6. Jézus
   Minden este imádkozunk és meséltem neki, hogy Jézushoz szoktunk imádkozni. Persze ő rákérdez, hogy ki az és hol van. Megpróbáltam Neki, néhány szóban elmagyarázni, de nem sikeredett :)
   
   Nimród: - Hol van Jézus ?
   Anyuci: - Itt van velünk a szobában, csak nem látjuk Őt.
   Nimród: - Az égben van, csak nem látjuk, mert a csillagok eltakarják?
   Anyuci: - Igen, ott is van és itt is van velünk a szobában és mosolyog rád. Csak nem látjuk.
   Hamar felpattan az ágy közepére, szétnéz, benéz az ágy alá.
   Anyuci: - Mit keresel?
   Nimród: - Az Úr Jézust! Itt kell legyen valahol!
   
   Imádni való volt :)
   
   
7. Nimród periodikus szavajárásai
   
   • egy időben bármit kérdeztünk tőle rávágta, hogy: "Hát, persze!"
   • majd következett egy periódus, amikor mindenre azt mondta, hogy "pontosan".
   • majd később egyfolytában "pontozott" :)
     pld. "Engem pont Nimródnak hívnak."
            "Hova mész? Én pont WC-re megyek."
     
     
8. Timkó
   
   Egy éves kora körül huzamosabb ideig minden nap kellett neki venni a Timkóból tehéntúrós buktát. Nagyon szerette. Majd rákapott az édes perecre. Mai napig, ha kint vagyunk, kell venni neki édes perecet. Annyi, hogy ma már ő veszi meg saját magának.
   Egy nap így kérte:
   "Szia. Én Demeter Nimród vagyok. Kérek egy édes perecet."

Őszi ünnepség az oviban

Képzeljétek el, egy nap mindenki jött velem oviba: anyuci, apuci, Gyopi és még Zoli tata is.
Sokan-sokan voltunk és készítettünk sok érdekességet.
     De legelőször bemutattuk, hogy milyen sok szép éneket és mondókát tudunk. Anyuci azt mondta, hogy nagyon szépen énekeltem és nagyon ügyes voltam, és azt is mondta, hogy nem szabad olyat csinálni, mint amilyet én csináltam. Ugyanis az elején énekeltem és táncoltam a többi gyerekkel együtt, de miután észrevettem, hogy a barátom ül az apucija mellett a padon, én is leültem és többet nem álltam fel. Gyopi táncolt utána helyettem.

A rövid kis bemutató után mindenki munkához látott.
Az apucik tök lámpát készítettek. Én segítettem neki, hogy vegyük ki a magokat.

Az anyucik dísztökből ikebanát készítettek.
Mi, a gyerekek készítettük az asztalra egy szép őszi mintás terítőt. Nagyon szép lett.

Mindenki dolgozott valamit, csak Gyopi jött-ment tétlenül és rámolta a kockákat.
A munka eredménye:

Mivel videót nem készítettünk az ünnepségen, így elénekelek nektek néhányat az oviban tanultak közül. Gyopi is besegít:

Itt volt az ősz, itt volt újra ...

     Igen, nem rég még azt mondtuk, hogy itt van az ősz itt van újra, de ma már nem érvényes. Az ősz is épp olyan hamar elrepült, akár csak a nyár. Nem rég még lestük a falevelek hullását és készültünk oviba, ma már lassan lassan a hó lehullására készülünk. Hamar letelt, de azért csak jutott egy kis idő egy-egy őszi tevékenységre. Igaz, az idő sokkal szűkösebb volt, mint máskor, ugyanis amióta oviba járunk, csak a délutánok szabadok, és ilyenkor is, amennyiben engedte az idő többnyire kint voltunk. Mégis egy-két dolgot tevékenykedtünk, hogy lopjuk be a kis manó életébe az ősz hangulatát.

Egyik ilyen kis tevékenységünk a tök lámpa készítés volt. Nagy lelkesedéssel fogtunk neki. Mi mondtuk Neki, hogy töklámpát fogunk készíteni, de nem tudta, hogy az mi is. Apa szépen kivágta, Nimród kiszedte a magokat és a belsejét, majd közösen meggyújtottuk a gyertyát és nézegettük a lámpa által kibocsájtott fényt. Nem volt akkora nagy hatással Nimródra, mint amennyire számítottunk, egy darabig figyelte majd mondta, hogy fújjuk el.
Másnap is még meggyújtottuk és utána többet nem is érdekelte. 

Voltunk a somin, meg az erdőn ...

Készítettünk kézlenyomtatót, majd pedig lerajzoltuk Nimródot és gyakoroltuk a testrészeket.

Tartottunk kesztyűs napot, amivel jeleztük, hogy már alig várjuk a havat :)

Emelett persze sokat-sokat játszódtunk, kacarásztunk, tanultunk sok őszi verset és éneket, de azt majd egy másik alkalommal mutatom meg nektek.

Nimród és az ima fokozatai

Igyekeztünk Nimródot megtanítani imádkozni, már első perctől és ki is alakult nála egy-egy féle imádkozási stílus. Mondhatni, hogy ima fokozatokat alakított ki.

• Legelőször evés előtt így imádkozott: "Úr Jézus, köszönjük szépen a fincsi papát. Ámen."
• Egy idő után lefekvés előtt is imádkoztunk és ilyenkor saját szavainkkal megköszöntünk egy-két dolgot. Ezt összekapcsolta az evés előtti imával és kialakult a következő ima forma:
• Evés előtt megköszönt mindenkit: "Úr Jézus, köszönöm szépen Andit, Tibit, anyucit, apucit, Nimródot ... "
• Később jött egy újabb időszak, amikor már nem csak embereket köszönt meg, hanem mindent, ami az asztalon volt: "Köszönöm szépen  a tojáskát, a sonkát, a tányért, a kanalat, a villát, ... " és sorolta, sorolta.
• A változatosság kedvéért egy időben nem akart imádkozni.
• Majd újra imádkozott és ilyenkor elmondta a mindenki által ismert imádságot: "Jövel Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen."
• Jelenleg az oviban tanult imádságot mondja, mely így szól:
• 
  

Nimród aranyköpései 9

1. Szülinapi ének
   Mamának szülinapja volt, így felhívtuk telefonon, hogy köszöntsük. Mondom Nimródnak, hogy énekeld el mamának a szülinapi éneket, mire ő:
   "Nem énekelem el, mert úgy sincs torta". (Megszokta, hogy akkor szoktuk énekelni, mikor hozzák be a tortát.)
   
   
2. Basszus
   Nimród keresztapja annak ellenére, hogy nagyon igyekszik, mégis néha el-el ejt egy-egy pikánsabb szót. Ilyenkor szoktuk figyelmeztetni, hogy vigyázz, itt van Nimród és hallja.
   A múltkor mondta, hogy basszus. Nimród nyilván rögtön felfigyelt rá és kérdezte, hogy mit jelent. Ilyen kérdésre mit válaszoljon az ember ... mondtuk, hogy a hangszerek, mint a gitár szoktak ilyen hangokat adni.
   
   Egy nap Nimród mind mondja, hogy basszus, basszus.
   Kérdem tőle, hogy mit beszél, mi az?
   Ő ezt válaszolja: "Basszus, gitár és zongora.
   Ha még mondja Isti, akkor leharapjuk a fülét."
   
   
3. Lőtt medve
   Szoktuk mondani Neki, hogy akkorát aludtál, mint egy lőtt medve. Egy nap felkel és ezt mondja (valószínű nem jutott eszébe a lőtt szó): "Akkorát aludtam, mint egy döglött medve." Végül is igaza van, a lőtt medve döglött medve is :))
   
   
4. Gyopár
   Mostanában gyakran kérdi, hogy "Anyuci, Gyopár lehet a barátom?"
   
   
5. Tenger
   Alig járt le a nyár, de ő már újra készül a tengerre. Mi  a Horvát tengerparton, a barátja, Szilárd, a román tengerparton volt nyaralni.
   
   Egy nap kérdi:
   Nimród: - Anyuci, mikor megyünk Romániába?
   Én: - Kincsem, mi Romániában vagyunk.
   Nimród: - Akkor, mikor megyünk a tengerek országába?
   Én: - Horvátországba?
   Nimród: - Nem. Mikor megyünk oda, ahol Szilárd is volt?
   
   
6. Sült galamb
   Egy este készítettem vacsira sült krumplit vajjal. Ette-ette és Ernő viccből kérdi, hogy mit eszik. Ő mondja is, hogy sült krumplit.
   Ernő válaszol, hogy én úgy látom, hogy sült galambot eszel.
   Nimród viccesen rám néz és megkérdi: "Apuci nem is tudja, hogy mi nem szoktunk sült galambot enni, ugye?"
   
    
7. Poftă bună
   Az óvodából fel-fel szed néhány román szót, mint: haide,poftă bună.
   Egy nap játszótér fele menve megyünk át az úton és megáll egy autó, hogy engedjen át. (Ilyenkor meg szoktam köszönni, hogy átengedett. De a sofőrök nyilván nem mindig jelszik, hogy látták a köszönetet és Nimród ilyenkor rá is kérdez, hogy miért. Szoktam, mondani, hogy biztos nem értette, mert román volt.)
   Szóval mentünk át az úton és Nimród megköszöni a sóförnek: "Köszönjük szépen."
   Miután átmegyünk rám néz és azt mondja, hogy: "A sofőrbácsi biztos nem értette, hogy köszönjük szépen csak azt, hogy poftă bună."

Ügyeskedések az oviban

El sem tudjátok képzelni mennyi játék van az oviban. Olyan sok van, hogy csak!
Sok félét játszunk: gyurmázunk, színezünk, építünk, ragasztunk, vízfestékezünk...
Ebből egy kis őszi felhozatal:

Gyurma répa:

Gyurmából

Papírdarabkákból ragasztott répa:

Papírdarabkákból ragasztva

Színezett tök:

Színezve

Vízfestékkel festett répa:

Festve

Habár nem igazán illik az őszhöz, a tegnap egy rakétát készítettem.
Ezt itt:

Az uzsi is érdekes. Néha desszertnek olyan nagy almát kapunk, mint a fejünk:

Az oviban olyan jól telik, hogy nem is szivesen megyek haza.
Miután anyuci utánam jön, még sokat időzünk az oviban:
- még megeszem a desszertemet, majd még játszok egy kicsit.
- Miután valahogy felöltöztünk, akkor még egy jó adagot játszunk az ovi udvarán.
- Miután kiértünk az oviből egy csomót mászkálunk az ovi kerítésén.
- Utána pedig irány a játszótér. Mivel apuci már eddigre megunt engem várni, így inkább ő is csatlakozik Gyopival hozzám a játszótéren.

Anyuci szerint tele vagyok energiával, pedig én mondtam neki, hogy azért mászkálok és ugrálok, olyan sokat, hogy legyek erős. Nem igaz?

Ennivaló Angyalkák

Mikor így játszanak és ilyen aranyosan kacagnak, hát legszívesebben "megenném" őket.
A világ legdrágább Kincsei !!!

Nimród és a kistesó

Egyre több a játék kicsi Gyopival és egyre gyakrabban emlegeti, hogy én szeretem kicsi Gyopit.

De azért sajnos még mindig meg-meg üti, habár gondolom, ez soha nem fog teljesen kimaradni...

•  mikor Gyopi tanulgatott járni, akkor Nimród is "segített" neki, felhúzta a földről, fogta a két kezét és húzta előre. Gyopi szegény egy ideig tartotta a lépést, de túl gyors volt neki az iram és ült le. Nimród csak mondta neki, hogy: "Ne üljél le. Gyere." és húzta vissza.
•   meg-meg szeretgeti, megöleli a nyakát, de olyan erősen szorítja, hogy Gyopár már sír. 
•  Gyopi mászik előre és Nimród fogja meg a lábát, húzza hátra és akkor persze Gyopár esik hasra.
•  Nimród spéci kérésére együtt fürödnek. De sajnos nem tart soká a békés fürdés, hiszen Nimród nem ügyel a kicsire, más nincs csak egyfolytában spriccolja, lökdösi, akkor a kicsi esik le és ordít.
•  A játékokért is folytonos harc folyik. Nyilván ha Gyopi játszik valamivel, akkor biztos, hogy Nimródnak is az kell, és persze fordítva. 
• Egy része a játékoknak el van téve, és úgy szoktuk, hogy csak akkor veszünk elő egy új játékot, ha elrakunk egy régit, vagyis cserélünk.
  Nimród kéri az új játékot, kérdem tőle, hogy melyiket tesszük el, kiválasztottad? Ő mit választ ki? Hát csakis egyet a Gyopi játékjai közül. Van esze :)

Szóval jól szórakoznak ők ketten.

Viszont egy valódi játék látható itt a következő kis videóban:

Újság az oviból

Huha! Ez a negyedik hét az oviból. El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig és minden rendben van.

Minden reggel nyafival indul a nap ("Anyuci. Álmos vagyok. Álmos.")
Ez megy a felkeléstől az oviig. Csendben mondogatja apró szünetekkel. Aztán mikor elbúcsúzunk akkor sírással elpanaszolja az óvónéninek is, hogy ő álmos. De azt mondják, hogy csak addig tart amíg bemegy. Ebben az álmosságban van némi igazság is, meg egy kis nyafi, meg színház is. Van úgy, hogy huncutul mondja. Egy reggel például felébredett 7-kor és hív, hogy ő nem tud visszaaludni, nem álmos. Mondom neki, hogy nem is kell, mert reggel van és megyünk oviba. Persze rögtön álmos lett, és kezdte a reggeli nyafiját.
 
     Amúgy minden rendben van. Másfél hétig tartott a délelőtti sírás, utána már nem sírt csak akkor, amikor felkelt a déli alvásból, de akkor ordított egészen addig, amíg oda nem értem. Ez tartott egészen a harmadik hét végéig, amikor egy nap(csütörtökön)  megyek utána és hallom, hogy nem hallok semmit :) Csend van. Senki sem sír. A többi szülővel együtt én is nagy boldogan benyitok a terembe, és látom, hogy a gyerekek öltözködnek. Nimród is ült az ágya szélén csendben, egészen amíg meg nem látott. Mikor meglátott megint kezdte az ordítást. Az óvónéni értetlenül néz rám és mondja, hogy eddig nem volt baj. Mikor kijön Nimród, valahogy nagy nehezen kiveszem a sírásából, hogy azért ordít, mert meg akart lepni, ki akart hozzám jönni a folyosóra a padra. Végig ordította az öltözést és a haza fele vezető utat, csak mert nem úgy sikerült, ahogyan ő eltervezte.
     Másnap nem követtem el ugyan azt a hibát. Megérkeztem és vártam a folyóson. Egyszer csak hallom, hogy mondja: "Bogi óvónéni! Bogi óvónéni!" Szegény legalább 20-szor elmondta, az óvónéni éppen beszélt egyik meg másik szülővel, nem tudott válaszolni. Gondolom, meg akarta kérdezni, hogy nem-e érkeztem meg. Aztán valahogy sikerült kikukucskálnia a teremből, meglátta, hogy ott vagyok, visszaszaladt, hozta a pakkját: méhecskéjét, labdáját és pizsijét és vigyorral rohant felém. Azóta nincs délután sem sírás.

     Ami még érdekes, hogy szinte mindent megeszik az oviban. Eddig még az édességeket sem ette meg, nem hogy a rendes ételt. Most a krémes tésztától elkezdve, a csokis töltött kekszig mindent megeszik. Nem semmi. Csak jót tesz neki az a közösség :)

Mindenképpen örvendek, hogy megszokta és büszke vagyok rá.
Mesélni nem mesél semmit, vagyis ha kérdezem egyáltalán nem válaszol, viszont napközben el-el mond egy-egy dolgot, anélkül, hogy tudná. Énekel énekeket, amiket eddig nem ismert, elmondja, hogy két óvónéni van, meg hogy képzeljem el, a müzlit az oviban bele tették a tejbe (itthon mindig magára ropogtatta és melléje itta a tejet, nem engedte, hogy bele tegyem), rajzol és miután befejezte azt mondja, hogy most felírja a nevét a lapra, mert az oviban is úgy szokták.
Elmondja, hogy ő Kitty mellett alszik és, hogy a gyerekek még mindig sírnak az oviban :)
Szóval csak kiderül egy és más.
Nyilván minden nap várja a szabadságot, de azért nincs gond.
Itthon újra az én kis vidám Nimródom van, úgyhogy teljesen megnyugodtam.
A vizsga úgy gondolom sikeres volt :)

Első hetek az oviban

Az első ovodai hét áttekintője:

ELSŐ nap
Nehéz ébredéssel (előző este negyed 12 volt mire elaludt),  de boldogan kezdődött az első óvodai nap. Megmosakodtunk, felvettük az egyik legszebb ruhánkat és táskával a hátán indult a kis legény apucival az oviba (egyesség szerint apuci vitte, hátha könnyebb lesz az elválás).

Hatalmas öleléssel és puszik sorozatával útra engedtem az én kis óvódásomat.
Biciklivel ment. Bementek az oviba és nem volt semmi gond, átöltöztek, voltak a wc-n, odaadták az óvónéniknek a virágot, majd bement a terembe és leült a kicsi székre. Várta a reggelit.
A gyerekek többsége sírt, ő pedig Szilárddal ült az asztalnál és vártak egészen addig, amíg egy kislány mellettük rá nem zendített. Egyszerre görbült le Szilárd és Nimród szája és kezdődött az ordítás.
Ernő tovább már nem látta mi történt.
Jól indult, de sírással végződött.

Délután siettem utána, már negyed 4-kor elindultam, hogy nehogy elkéssek. Nimród még aludt. Mikor felkelt, sírt, de mikor meglátott rögtön megnyugodott. Viszont a szeme tiszta piros volt, teljese ki volt sírva, mintha legalábbis monoklija lett volna. Az óvónő azt mesélte, hogy úgy 11-ig nem volt gond, de utána elkeseredett és lefekvésig sírt. Csak akkor hagyta abba, amikor ölbe vették. Délben viszont jól aludt.

2 nap: Az első óvodai nap után otthon sem volt túl jó hangulatban. Játszott és a kedvébe jártunk, de azért nem volt igazán jó kedve. Már este mikor mentünk haza a játszótérről sírt, hogy én nem megyek holnap az oviba. Reggel szintén azzal ébredt, hogy ő nem megy. Aztán nehezen sikerült annyira meggyőzzük, hogy nem sírt többet otthon és az oviig, de ahogy bementek az épületbe elkezdte a sírást.
Délben megint rohanok utána, gondoltam, hogy megint piros szemekkel nézek szembe... de nagy meglepetésemre az óvónéni megdicsérte, hogy ügyes volt, csak egy kicsit sírt és még a levest is megette. (ami nagy dolog, mivel első nap egy falatot sem evett)

3 nap. Az előző nap sikere után boldogan mentem utána , de sajnos nem jó hír várt, hanem, hogy újra sokat sírt. És ez így ment a hét többi napján is.
Vagyis az első hét öt napjából egy biztató volt, a többi pedig siralmas.

Az egyik legzavaróbb dolog nem az volt, hogy sírt az oviban, hanem az, hogy otthon sem volt önmaga. Sírt, nem volt kedve, nem lehetett lelket önteni bele. Valószínű a fáradtság miatt is, hiszen otthon már 9 fele dőlt ki, egyfolytában álmos volt.

MÁSODIK HÉT

A hétvégén hála Istennek sikerült újra látnom a régi Nimródot, aki vidám, örvend és felszabadultan játszik. Meg is lett a hatása.
A második hét már induláskor nagy sírással kezdődött, nagy ordítással indultunk oviba, hogy márpedig ő nem megy.
Ez volt az első alkalom, hogy már nem bírtam ellenállni, és felhívtam az ovónénit és megkérdeztem, hogy mi a helyzet. A válasz az volt, hogy most is sokat sír, de mintha nem olyan hosszasakat, mint az első héten. Úgyhogy mintha lenne előrehaladás.

Kedden a reggeli ordítás elmaradt, de a délelőtti sírdogálás csak megmaradt.
Szerdán újra dicséretet kapott, mert keveset sírt és játszott.
Nem tudtam eldönteni, hogy minek köszönhető a kevés sírás. Kedden du. mondtam neki, hogy ne sírjon inkább játszódjon, mert akkor sokkal hamarabb eltelik az idő és hamarabb megyek utána.
Azt is meséltem neki, hogy reggel esznek, játszanak, ebédelnek, majd alusznak és mikor felkel akkor ott leszek. Eddig mindig csak azt mondtuk, hogy ha majd felkelsz, akkor megyek utánad. Az óvónéni mesélte, hogy reggelente mikor megérkezik az oviba már akarja lehúzni az ágyat, hogy feküdjön le, mert akkor megyek utána. Lehet ez a magyarázat is segített, vagy egyszerűen csak kezdett beleszokni. Lényegtelen mi okozta, a lényeg, hogy szerdától péntekig minden nap játszott, nem sírt, bekapcsolódott a programba. És ez nagyon megnyugtatott.
Ebből egy kis ízelítő:

Az evéssel sincs állítólag különösebb gond. Reggelente nem igazán eszik, de ez nem nagy meglepetés, hiszen itthon sem szokott. 11 óra van mire megéhezik. Csak az a baj, hogy mivel ő a gyümölcsöket nem igazán kedveli, márpedig az oviban tízóraira többnyire gyümölcsöt kapnak, így ő akkor is éhen marad. Ebédig tutti biztos, hogy megéhezik, így aztán eszik is. Sőt az uzsonnáját is megeszi, amivel sokszor meg is lep. Olyasmiket eszik meg, amit eddig még nem. Például a múltkor kaptak egy nagy adag krémes sütit, és mind megette, holott ő nem igazán édes szájú. Mit nem tesz az éhség :)

Ma már én vittem. Mivel újra hétvége után vagyunk, vártam a nagy sírást, de nem volt. Nyafogott egy kicsit, meg sírdogált is, de többnyire azért, mert álmos volt. Csak mind mondta, otthonról az oviig, hogy álmos vagyok. Átöltöztettem, mondta hogy öleljem meg és vigyem be. Ennyi volt az elválás.
Remélem jó lesz minden ezután is. Ma délután megint kiderül...

Óvodai előkészületek

Úgy gondolom az előkészületnek két oldala van: egyik Nimródot, másik engem érint.
     Nimródot már nagyon régen készítgetjük erre a Nagy Napra és igencsak várta a kis Angyalkám.( Habár nem vagyok benne biztos, hogy tudta hogy mit is vár. )
Már tavasztól elindult a "felkészítés": kezdtünk járni az óvoda fele, megnéztük kívülről, játszódtunk az óvoda játszóterén, gyakran lecsúsztunk azon a hatalmas csúszdán, mely az óvoda udvarán van. Szóval a külső ismerkedés megvolt.

Aztán próbáltuk még közelebb férkőzni az ovihoz. Egy-egy nap elmentünk Nimródnak a barátja után (Karcsika után) az oviba, aki pont abban a terembe járt, melybe fog majd ő is járni. Így sikerült valamennyire megbarátkozni az oviban levő zajjal, ricsajjal, ... A termet is megnéztük, sőt még azt is meglestük, hogy milyen érdekes ágyakban alusznak a gyerekek és, hogy minden gyereknek külön szekrénye is van.
Nagyon élvezte ezeket a látogatásokat. Sokszor már annyira várta, hogy mi hamarabb odaértünk Karcsika után, mint az anyukája.

     Elérkezett a nyár, az óvoda kapui bezáródtak, Karcsika is vakációzni ment. De valahogy csak sikerült megismerkednünk az egyik kedves óvónénivel, aki szerencsénkre itt lakik a környéken, így volt alkalom, hogy összefutottunk vele a jásztótéren. Ilyenkor Nimród mindig boldogan elújságolta, hogy van neki pedálos biciklije és már tud is vele menni :)
Aztán egyre közeledett az a várva várt nap, lejárt a nyár, elkezdett hullni a dió a fáról ... (ez volt egyesség szerint az óvoda elérkezésének a jele)
A múlt héten újra belestünk az oviba és habár a terem még nem volt teljesen kész, az ajtókat gyönyörű szép kézimunkák díszítették: volt ott pillangó, katica,  napraforgó, süni ... Kiderült, hogy Nimród az Napraforgó csoportba fog járni. Csak úgy nézte a szép képeket ...

Itthon is már minden óvodával kapcsolatos könyvet elolvastunk: Bori megy az oviba, Bogyó és Babóca az oviban, Vackor az oviban ... El is báboztunk egy óvodai napot, és elméletben már nagyon tudta, hogy mi fog történni: hogy ott fog enni, játszani, aludni és a legfontosabb, hogy anya nem lesz ott.
Ez mind-mind az elmélet volt, a gyakorlati "vizsga" ma délelőtt indult. Lássuk, hogy mi lesz az eredmény.

     Az érem másik oldala, hogy én is fel kellett készüljek az ovira.
Annak ellenére, hogy tudom, hogy ott jó dolga lesz, kell Neki az óvoda, mégis nehéz elengedni.
Nagyon örvendek, hogy megy és nagyon remélem , hogy megszokja, megszereti, mert úgy látom, hogy szüksége van rá. Mégis furcsák lesznek a hosszú délelőttök nélküle (habár majd Gyopárka biztos gondoskodik róla, hogy ne unatkozzak). Ezután már egyre inkább elszakad tőlem, ezután már nem csak én nevelem, tanítom, szeretgélem és dédelgetem, hanem más is. Már nem velem fog játszani, hanem másokkal. És ez így van rendjén, és így van jól.
Nagyon vártuk már ezt a napot, és végre elérkezett. Mikor pedig itt van, akkor nehéz vele szembe nézni. De mindenki nagyon igyekszik.

Hátha a végén mindenki majd jól vizsgázik :)

Nimród aranyköpései8

1. Superman
Egy nap Ernő hozta fel a negyedik emeletre a két bicajt: a pedálosat és a futót.
Miközben jönnek felfele a lépcsön, Nimród megkérdi: "Apuci te olyan erős vagy, mint Superman?"

2. Semmizés
Nimród minden délben a hálóban alszik. Egy nap semmiképpen nem akart lefeküdni. Mondtam, hogy maradjon ott és aludjon én közben átmentem a nappaliba.
Nimród kérdi: Mit csinálsz?
Én: Semmit.
Nimród: Én is megyek semmizni a nappaliba.

3. Mikulás
Egy nap előkerültek az ajándéktasakok. Nimród kiválasztja a Mikulásos tasakokat és nézegeti őket, látszik rajta, hogy tetszenek neki.
Egyszer azt mondja:
"Odaadjuk a Mikulásnak a tasakot, hogy tegye bele az ajándékot, ne kelljen mindig a hátán cipelje".

Közbe két Mikulásos tasak is volt, egyiken esti táj, másikon havasi táj volt a háttérben.
Nimród így kommentálta őket:" Kettőt találtam. Egyik este jár, másik hóba jár."

4. Flamingo
Nézegettünk egy állatos könyvet, melyben volt egy flamingó is. Nimród nézegeti majd azt mondja:
"A flamingo nyaka heppe huppás"

5. Kicsi Gyopi
A kicsit én mindig Gyopárnak szoktam hívni. Egy nap Nimród rám szól és azt mondja, hogy: "Ő nem Gyopár, hanem kicsi Gyopi."

6. Mint a csillagok
Nimród gyakran kérdi tőlem, hogy "Anyuci szeretsz?"
Mindig mondom Neki, hogy "igen, nagyon szeretlek. Mindennél jobban."
Egyszer kérdi, hogy mennyire?
Válaszolom, hogy olyan nagyon, mint ahány csillag van az égen. És elmagyaráztam neki, hogy rengeteg csillag van, meg sem tudjuk számolni, és én annyira nagyon szeretem őt.
Eltelik egy idő és egy nap látom, hogy valamit nagyon intézkedik Gyopárkával. Nem tudtam mi történik, szólok neki, hogy "nehogy bántsad".
Mire ő: "Nem  bántom. Szeretem, mint a csillagok."
Édes volt :)

7. Ünnepség ruha

Egy este mikor átöltöztem hálóingbe, készültünk lefeküdni. Nimród kérdi, hogy anyuci hova mész. Csodálkozva mondom, hogy sehova.
Nimród újra kérdez: "Akkor miért vetted fel az ünnepség ruhádat?"

Tengerparti beszámoló

   

Bizony ám, az elmúlt napokban nagyot, nagyot tekeregtem, voltam a tengeren. Már rég mind kérdezgetem anyucit, hogy mikor megyünk, és végre elérkezett a pillanat. De nem is igazán tudtam, hogy mit is jelent. Tudtam, hogy víz lesz, de hogy milyen, azt nem. Pedig állítólag még voltam a tengeren, de nem emlékszem.
     Már rég visszaszámlálást tartottunk otthon, és számoltuk, hogy még hányat kell aludni. Pénteken mondta anyuci, hogy már csak egyet alszunk, így szombat reggel ahogy kinyitottam a szememet, az volt az első kérdésem, hogy: "Most megyünk a tengerre?"
Estefele indultunk. Már az indulás is nagyon érdekfeszítő volt. Hiszen nem is akármivel mentünk, hanem egy hatalmas autóval. Ilyen nagy autóban én még soha sem utaztam. Beültem középre és onnan figyeltem az úton levő dömpereket, teherszállító autókat. Volt ám amit látni!
Aztán nem csak utaztam a nagy autóban, hanem még aludtam és ettem is.
Reggel, amikor megébredtem, néhány mese és sok-sok "Megérkeztünk?" kérdés után végre valóban kiszállhattam az autóból és megnézhettem, hogy mi is az a tenger.

     Első alkalommal nagy boldogan belementem, és szomorúan tapasztaltam, hogy olyan rossz az íze a víznek. Anyuci mondta, hogy vigyázzak, mert sós, ne igyak belőle. De én nagyon nehezen tudtam megbékélni ezzel, ugyanis a pancsolásban azt szeretem a legjobban, hogy bebújhatok a víz alá és ihatok jó nagyokat belőle. Na ez itt nem volt a legjobb döntés.

     Az első három nap nem is szívesen pancsoltam benne, inkább homokoztam,

de utána aztán reggel is, este is (és főleg este, mikor már nem sütött a nap) szívest-örömest mentem a vízbe lubickolni.

Láttam kalózhajókat, sőt igazi kalózokat is, akik harcoltak. Lőttek sokat, füstölt a pisztoly a kezükben. Érdekes volt, de minden lövésnél egy picikét megszeppentem. Nagyon hangos volt.

     Kaptam egy hatalmas vízi  pompát, amivel jól lespriccoltam anyucit és Katit,

volt nekem egy szép piros autóm is amivel elütöttem Istit.

   
     A másik legszebb dolog a tengeren az volt, hogy volt egy hatalmas játszótér sok-sok hintával. Érdekes módon ezek a hinták mások voltak, mint otthon. Nappal, mikor szépen sütött a nap, aludtak, este későn pedig dolgoztak: cipelték a gyerekeket, apucikat és anyucikat. Ilyenkor nagyon szépen világítottak is. Minden este szabadott nekem egyet kipróbálni. Legelső nap kirpóbáltam egy vonatot, a következő nap az ütközős autókat. Ez tetszett is egészen addig, amíg nem ütköztünk. Nem gondoltam, hogy olyan nagyot fogunk csattani. Úgyhogy utána minden este megnéztem mások, hogy ütköznek, de én többet nem ültem bele.

     Harmadik nap beleültem Helibe és beleszerettem. Ezután minden nap csak Helivel repültem. Repültem apucival, majd felrepítettem a magasba Istit, majd anyucit is. Sőt még Gyopit is felrepítettem, hogy lássa, milyen jó dolog repülni.

Utolsó este szabad volt két játékot is kipróbálnom, nyilván az egyik még mindig Heli volt, el is búcsúztam tőle, majd egyet ugrabugráltam a felfújhatós kastélyban.

     Voltunk hajókázni is a tengeren. Láttam sok sirály madarat.

Majd pedig egy nap voltunk hegyet mászni. Kellett kövessük a jeleket, úgy, mint Dóra a felfedező. Izgi volt, de nagyon elfáradtam.

Szinte egy kerek órát másztunk felfele a hatalmas sziklákon. Kétszer el is fáradt a lábam, és ilyenkor Isti a nyakába vett és vitt egy kicsikét. De kibírtam, és anyuciék azt mondták, hogy büszkék rám. Ügyes voltam. A tetőn volt egy nagy vár, ahonnan megnéztük a nagy-nagy tengert!

     Balesetem is volt. Egy nap nagyon leestem a biciklimmel, így aznap csak lustiztunk anyucival, nem is mentünk fürödni sem. Csak aludtunk, hintáztunk. De másnap újra indult a mozgalmas élet.

Utolsó nap vízibicikliztem is, pedig akkora nagy hullámok voltak, hogy alig bírtam irányítani a csónakot. Igen, én voltam a kapitány, én vezettem. Szuper volt.

Aztán hamar lejárt a nagy kirándulás. Itthon várt az ősz és vár az óvoda.

"Hej óvoda, óvoda! Miért is megyek én oda ... ? "

Még több kép a kirándulásról itt.