Sajnos a Mikulásozás elég rosszul indult. Nimród nagyon meghűlt, egyfolytában folyt az orra és volt egy kis hőemelkedése is, amivel nem is lett volna semmi gond, csak nagyon leverte, nem igazán volt kedve semmihez. Aluszékony volt.
De még így betegen is elmentünk, hogy megnézzük a Mikulást.
Legelőször az ovisoknak igérkezett be (hiszen ki várja jobban, mint egy kis ovodás), és mi kiváncsian és türelmetlenül vártuk, hogy mikor toppan már be a gyerekkel teli terembe.
Nem is kellett olyan sokat várni, meg is érkezett és nem egyedül, hanem magával hozta egyik rénszarvasát is.
A rénszarvas elnyerte a kis Nimród tetszését (játszott a gyerekekkel, amit ők nagyon élveztek), viszont a Mikulás kevésbé. Tőle egy kicsit tartott. Félénken ment oda, hogy elkérje az ajándékát.
Csak nyujtotta a kis kezét és várta, hogy ő is sorra kerüljön.
Mivel, aki kér az kap, így végül ő is megkpata a várva várt ajándékot.
Meg is bántam egy kicsit, hogy nem fogtam meg a kezét és vittem oda én a Mikuláshoz, lehet úgy jobban élvezte volna. Nem nagyon akartam a nyakába akaszkodni, gondoltam menjen csak a többi gyerekkel együtt, ne mind noszogassam. Lehet kellett volna ...
De már megtörtént és nincs mit változtatni, végül is csak jó volt. A végén még egy gyönyörű szép sütit is kapott minden gyerek.
Otthon mikor megkérdeztem, hogy na tetszett a Mikulás. Mi volt a válasz? Hát az, hogy: "Nem!" :)
Másnap otthon vártuk a Mikulást. Már reggel idejében nekifogott megpucolni a kis csizmáját,hogy nehogy ne kapjon ajándékot.
Déli alvás után érkezett. Mikor felébredt, kábultam és huncutul kikukucsilt az ágyból és nekem úgy tünt, hogy megleste a csizmáját. De még üres volt (ugyanis, úgy akartuk, hogy akkor kapja meg az ajándékot, amikor már apuci is itthon van). Késöbb hazajött Ernő, és jött a Mikulás is, de ez sem volt az igazi, mivel egy kicsit lázas volt, na meg lehet, hogy akkor kellett volna jöjjön, amikor ő kereste. Az öröm nem volt az, mint amire számítottunk. Lassan lement a láza, és akkor végre lehetett látni egy kis igazi örömöt, boldogságot rajta.
A betegség miatt bent rekedtünk a lakásban, így a következő napokban mindenkinek a mikulása hozzánk jött. Mi csak fogadtuk őket.
A tanult versikéket és énekeket is elmondtuk mindenkinek, hogy lássák, milyen ügyesek vagyunk.
Nimród verselt, Gyopi tapsolt ... Így kell ezt csinálni.
A Mikulás járás tanulsága számomra: ne tervezzünk és ne a saját elképzeléseink szerint irányítsuk a dolgokat, hanem egyszerűen csak figyeljük a gyereket és igazodjunk hozzá. Ha a gyereknek bátorításra van szüksége, akkor legyünk ott mellette, még akkor is, ha más szülö nincs ott. Ha a gyerek fel van készülve az öröm fogadására, akkor ne késleltessük, csak mert mi így gondoljuk jónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése