Végre jött az Angyal!

Minden nap egyre csak vártuk és vártuk azt a huncut Angyalt, ő mégis olyan későre jött. Minden nap kopogtattam egyet az adventi naptár ablakán, minden nap találtam ott egy meglepi csokit, amit Gyopi minden egyes nap meg is evett.
Végre egyszer csak az utolsót is kikopogtattuk, ami azt jelentette, hogy ma valamikor fog jönni.
Türelmetlenül vártam, hogy mikor érkezik. Átmentem Katiékhoz, hogy anyuci tudjon rendet tenni a lakásban. Hiába mondtam, hogy nem akarok aludni, végül csak elszundítottam és mire én is már szépet álmodtam, anyuciék felköltöttek. Haragudtam is rájuk, hogy miért nem engednek engem tovább aludni.
Álmosan és zsémbesen felöltöztem és elindultunk hazafele. Mondtam is, hogy hazamegyek és alszok tovább. De mikor mentünk hazafele, észre vettük, hogy csillog-villog az ablakunk. Többé már nem is akartam aludni, hanem hamar-hamar siettem felfele a lépcsőn lássam nem-e az Angyal van nálunk. Mire felértünk már nem volt ott, viszont hozott nekem karácsonyfát és sok ajándékot.

A legelső dolog, amit megláttam a fa alatt, az egy színes autó volt. Kérdeztem is anyucitól, hogy vajon ráfér-e a fenekem? Mert az üzletben szoktunk látni ilyen autót és anyuci mindig azt mondta, hogy az nem nekem való, hanem kicsi babáknak. Én már nagy vagyok, nem is férek rá.
Kiderült, hogy azt Gyopi kapta, de úgyis az enyém, mert én láttam meg először.

Csak hozott nekem is valamit az angyal, nem is akármit, hanem egy "kitörős" autót. Azért kitőrös, mert van úgy, hogy ha gyorsan-gyorsan repül a pályáján, akkor szétesik. De nem baj, mert én a műhelyben összeszerelem és újra mehet tovább. Sőt még téli és nyári kereke is van. Bizony. Szoktam is cserélgetni őket.

Képzeljétek el, hogy mindenhova hozott nekem ajándékot az Angyal. Andiékhoz is, mamájékhoz is ...
Andiéknál kaptam egy béka párnát, aki azt mondta, hogy szeretne jönni velem az oviba, de én inkább elcseréltem a Gyopiéval. Én megyek a katica párnával az oviba, Gyopi pedig aludjon csak a békával.

Annyira tetszett ez a nagy ünnepség, hogy mikor mentünk haza Andiéktól meg is kérdeztem, hogy: "Igaz, a karácsonynak még nincs vége?" És nem is volt még vége. Még sok-sok napot tartott.

Anyuci megengedte, hogy én minden nap a karácsonyfa mellett aludjak. Nézegetem a fényeket és a díszeket. Reggel mikor megébredtem, akkor máris fogtunk neki a karácsonyfa alatt játszani. Délben szunditottunk egyet, majd ünneplőbe öltözve mentünk vendégségbe.
Bizony, minden nap mentünk valahova, és mindenhol énekeltünk egyet az ajtóban. De nem mindenhol ugyanazt énekeltük, hanem mindig mást és mást. Elénekeltük a "Kis karácsony, nagy karácsony"-t, "Mikulás, mikulás"-t, "Mennyből az angyal"-t, "Száncsengő"-t.
Miután befejeztük az éneklést, behívtak, megkínáltak és én megkereshettem a fa alatt az ajándékomat. Ez volt a legizgibb :)
Kaptam minden félét: kukás autót,

beszélő cicát, repcsit, bilincset, pisztolyt, gitárt...
Még pengetőm is van, Zoli adta nekem.

Sokat-sokat ünnepeltünk és nekem nagyon tetszett.
Már alig várom a következő Karácsonyt!