Az idéni szilvesztert Annáékkal töltöttük, Vármezőn. Eleinte nem nagyon akartam menni, gondoltam unatkozni fogok, de végül nagyon jól telt.
Volt óriási nagy hó, és szép napsütés. Igy még jobb volt, mert sokat szánkózhattunk és nem fáztunk meg. Anyuci szerint ez a tökéletes téli idő.
Még őzikéket is láttunk.
Kipróbáltam a snowboardot,
néztem, hogy anyuciék, hogy catanoznak... és éjfélkor a sok tűzijáték mellett felengedtünk az égbe szép piros szív alakú lampionokat. Nagyon érdekes volt.
Az angyal járás az idén nagyon izgalmas volt. Elmentünk Istentiszteletre (mint minden évben), majd megegyeztünk apával, hogy amíg ti beteszitek az autót a garázsba, addig én hamar felszaladok, bekapcsolom a fényeket és vissza indulok veletek szembe, hogy ne vegyétek észre, hogy én már otthon jártam.
Apa megáll is az autóval, hamar magassarkúban futás felfele, felérek a negyedikre, na hamar kapcsoljam be a fényeket, hogy tudjak visszaindulni.
Persze villanyt nem kapcsolhattam a nappaliba, hogy ne vegyétek észre lent az ablak alatt, 0gy csak az előszobából jövő kis fény mellett próbáltam megkeresni a fények dugaszát. De nem találtam, hiszen a fa körül sok-sok ajándék, képtelenség volt oda férni. Éreztem, hogy egyre telik azidő és nem sikerül. Egyszer hallom szól az interfon. Gondoltam, hogy szóljon nyugodtan én biztos nem engedlek be titeket, várjátok meg apát, de valai csak beengedett, mert egyszer csak hallom hogy trappoltok felfele. Na akkor tényleg bepánikoltam, nagy nehezen odaértem a konnektorhoz (közbe ledöntöttem a biciklit ami a fa mellett volt) és futás kifele. Mikor már zárnám az ajtót eszembe jutott, hogy az előszobában hagytam a földön a táskámat. Hamar visszafordulni elvenni, bezárni az ajtót és indulni lefele.
Csak a harmadik emeletig értem, ott találkáztam veletek, kis manókkal, lelkesen jöttetek felfele. Én próbáltam úgy tenni, hogy most megyek én is felfele az emeleten.
Úgyhogy már nem kellett sok, hogy lebukjak.
De megérte a fáradtságot és izgalmakat, hiszen mikor megláttátok a fát és az ajándékokat, nagy volt az öröm. Ez az az öröm, ami megér midet.
Az angyal meghozta a várva várt kék biciklidet, meg skorpió hot wheels autódat. Az idei kívánság listán több autó volt rajta, na meg persze egy minicon deployer, amit kívántál az osztálytársadtól, Gellérttől. Az angyal olyan kedves volt, hogy mindent meghozott neked.
Az idéni karácsony, mintha picit fárasztóbb volt, mint máskor, túl sokat jöttünk-mentünk ide-oda vendégségbe. De az együtt töltött napok hozzátartoznak az élet gyöngyszemeihez, amik értékessé teszik családunkat, életünket.
Mindennél jobban szeretünk kis Angyalkánk!
Az idén is igyekeztünk segíteni tatának szőlőt szedni. Mivel olyan jó segítségek voltunk, nagyon hamar végeztünk és még egy kis motorozásra is jutott idő.
Nem is akármilyen motorral mentünk haza fele, hanem csónakos motorral. Az volt ám az igazi móka!
1. Dicsekvés
Egy nap találkoztunk Szilárddal az iskolából hazafelé menet. Hamar lecsapják magukat az első padra, elő a táskákat, ki belőle a tolltartókat és kezdődött a gyerekes dicsekedés.
Nimród: "Nekem nindzsás tolltartóm van és üzenő füzetem is van. A tanci azt mondta, hogy a legjobb ceruzák ezek a háromszög alakúak. Nekem olyan van."
Odabújik Szilárdhoz, megnézi a Szilárd ceruzáit, majd megjegyzi: "A tiéd is jó, úgy látom, a tiéd is háromszög alakú"
Nimród: "Te hányadik sorban ülsz? Én a legeslegelső sorban!" 2. Tanci
A volt ovis társak kint a játszótéren csodálkozva állapították meg, hogy: "Az én tanítónénimet is úgy hívják, hogy tanci."
3. Perfekcionizmus
Nimród nagyon pontos, szereti, ha minden tökéletes, nehogy valami ne olyan legyen, mint amilyennek lennie kellene.
Második nap lehajtott fejjel érkezik ki a suliból. Kérdem , hogy mi a gond. Nimród: "Megszidott a tanítónéni" Én: Miért? Nimród: Miattad, mert nem borítottad be a könyvemet.
Később kiderült, hogy nem Nimródnak mondta, hanem az osztályban mondta minden gyereknek, mivel hogy a gyerekek nagy részének nem volt beborítva.
Nimród nagyon magára vette.
Másnap reggel már otthon mondja, hogy mielőtt eljövök a suliból, kérdezzem meg a tanítónénit, hogy hogyan kell betenni a könyveket, füzeteket a szekrénybe, mert ő elfelejtette.
Aztán megnyugtattam, hogy ne aggódjon, mivel, hogy biztos nem ő az egyedüli, aki elfelejtette és a tanci el fogja még mondani.
De ő aggódik, hogy nehogy valamit rosszul csináljon.
4. Főnökség
Nimród, mint gondolom minden gyerek nagyon szeret főnök lenni.
Egy nap dicsekedte egyik barátjának, hogy "Mikor nincs ott a tanítónéni, akkor én vagyok a főnök!"
Mesélte, hogy Kitty tartott egy gyerekgyűlést és ott eldöntötték, hogy ő a főnök.
Egy nap mikor mi hamarabb haza indultunk a játszótérről, mint a többi gyerek, odahívta Szilárdot és elmondta, hogy mivel ő haza kell menjen, Szilárd lesz a polgármester. :)
Megvolt az első szülői értekezlet és elmondták, hogy mindet meg kell jelölni valamivel, amiről a gyerek tudja, hogy az övé.
Nimród esetében mivel mással lehetne megjelölni, mint egy ninja jellel :)
Így minden ninjás lett, meg a kis picuri radír is.
Nekem nagyon tetszik, na meg persze a kis huncutnak is :)
Húha, nagyon készültünk az első sulis napra. Talán én még egy kicsit féltem is tőle, nem tudtam elképzelni mire számítsak. Mindez azért, mivel Nimródnak az ovi néha elég döcögősen ment, ezért nagyon féltem attól, hogy netán nem fogja szeretni és suliba is minden nap sírással kell járni.
De el kell mesélnem, hogy milyen szép is volt az első nap.
Boldogan és örömmel ébredtünk, szépen felöltöztünk ünneplőbe, elővettük a gondosan előkészített iskolás táskát, a szép virágot és elindultunk az iskolába.
Olyan korán oda értünk, hogy még alig voltak az iskola udvarán, de nem volt gond, vártunk, így legalább jutott idő még egy kis lazításra, játszásra és persze fotózkodásra.
Majd lassan érkezett a többi gyerek, na meg a tanitó néni.
A tanító néni összegyűjtötte a gyerekeket kettes sorba és előre mentek az udvarra, ahol az évnyitó szokott lenni.
Meglepődtem, hogy amikor kérdi a tanci, hogy ki fogja meg a kezét, ki megy vele, akkor Nimród jelentkezett, így ő ment a sor elején, büszkén fogva a várva várt tanci kezét.
A nulladikosokat zenével és egy virág alagúttal köszöntötték a nagyok, utána pedig mindenki bement az osztályterembe, ahol volt egy kis beszélgetés.
A gyerekek bemutatkozhattak és elmesélhették, hogy miért igen vagy esetleg miért nem várták az iskolát. Itt is meglepődtem, mert Nimród elmondta, hogy várta, de nem tudja, hogy miért, nem tudja, hogy milyen lesz az iskolában. Édes volt.
Utána, minket szülőket egy kicsit kiküldtek, a gyerekek még egy keveset maradtak a tancival, utána pedig mehettünk közösen haza.
Ez a nap Nimród nap volt, én szabad napot vettem, hogy az első három nap tudjak csak rá figyelni.
Hála az Úrnak nem volt semmi gond, minden nap boldogan ment és boldogan jött haza. Minden nap elmondta, hogy ma volt a legjobb nap. Ez így ment az első hetekben, utána aztán már az mondta, hogy hétfőn, szerdán és pénteken van a legjobb nap. Vagyis szerdán csak félig jó.
Hétfőn mivel van torna óra, szerdán jó mert van vallás, nem jó mert van úszás. Péntek megint azért jó, mert van torna.
Annak ellenére, hogy a legjobb napok ritkultak, mégis minden nap örömmel, jókedvvel ment. A tancit nagyon szereti. Nagyon örvendünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire zökkenés mentesen fog menni.
Azt még el kell mondjam, hogy azért az első hónapban volt rá példa, hogy nem reggelizett, mert hiányoztam neki, vagy megtelt a szeme könnyel mert ugyancsak hiányzik anyuci, de reggel soha nem sírt, nem nyafogott , hogy nem akar menni. Ment szívesen, csak na, hiányzok neki :) Nekem is hiányzik minden nap a kis Manóm. ALig várom, hogy menjek utána. Ez már csak ilyen :)
Elmentünk az Apolloba fürödni és mondja nekem, hogy itt milyen jó csend van, nem mint a weekenden. Mesélem neki, hogy ide kevesebben járnak, drágább a belépő, stb.
Nimród így értelmezte: "Sok pénzbe került, hogy felépítsék, ezért drágábban lehet bejönni, hogy vissza gyűjtsék a pénzt. De, a csendet nem lehet megvásárolni."
2. A tegnap este Nimród mondja: "Ha lenne még három gyerekünk, akkor öt gyereknek tudnátok parancsolni. "
3. Mandula elmélet
Kérdi tőlem, hogy minek van a mandula a torkunkba. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni.
Nimród mondja, hogy tudja: "a mandula egy szép disz a torkunkba" (ha már nem hasznos, legalább disznek legyen jó :)) )
4. Lelki zsarolás
Mikor este nem engedem, hogy mesét nézzen, vagy hogy játszódjon, mivel, hogy késő van és le kell feküdni, akkor hasonlókat mond: "Igen, mert soha nincs idő, mert te mindig mosogatsz és takarítasz. Soha nem játszol velem."
Na ilyenkor bánt a lelkiismeret. Vajon tényleg igy van, vagy csak próbál belőlem kicsikarni valamit :)
5. Pirulás
Nimróddal beszélgetünk, hogy mitől pirul ki sokszor az arcunk. Kínlódok és magyarázok, hogy felgyűl a vér és attól leszünk pirosak.
Mire ő: "Tudom már! A vér vérünnepséget szervez, oda gyűl mindenki és azért vagyunk olyan nagyon pirosak."
6. Szeretet
Nimród: - Anyuci, én nem téged szeretlek a legjobban. Én: Nem? Akkor kit szeretsz a legjobban? Nimród: Istent, aki fent van az égben az angyalokkal. Mert leküldött engem hozzád!
7. Az élet rendje
Szóba jött, hogy Nimród most végzi az óvódat és mi következik utána.
Nimród szerint: Bölcsi után jön az ovi. Ovi után az iskola. Iskola után az egyetem. Egyetem után a munka (ezt várja a legjobban :) ) Munka után a halál.
Azt hiszem határozottan mondhatom, hogy Nimród a legjobban Szilárdhoz ragaszkodik. Bármi van őt említi, őt várta az oviban minden nap és őt várja minden nap a játszótéren. Igaz, mostanság vettem észre, hogy ott van Szilárd is, mégsem játszanak együtt, ketten két fele vannak, de hát attól még mindig ő az első.
Nagyon édes volt Nimród, mikor hazaértünk Budapestről. Nem volt oviban vagy 4 napot, mivel hogy elutaztunk. Mikor végre megérkeztünk haza, még mindenki az autóban ült, elfáradva, csendben, Egyszer megszólal Nimród: "Vajon, hogy érezheti magát Szilárd, hogy a legjobb barátja olyan sokat nem volt itthon?"
Olyan aranyos volt.
Egy másik alkalom amikor észrevettem a ragaszkodást. A szülinapja után hazamentünk, bontogattuk ki az ajándékait és a Szilárd ajándéka mellett volt egy rajz, amit ő rajzolt Nimródnak. Nimród ide adja nekem és elérzékenyült hanggal, mint aki majdnem sír, azt, mondja, hogy ezt tegyem fel a hűtőre, nehogy eldobjam :)
Az elmúlt é évben csirkés szülinapot tartottunk, az idén nagy változás állt be a kis manónál, ugyanis a nagy kivánság a ninja volt, bármilyen változatban. §gy aztán került is minden féle formában: tortaként, játékként, fegyverként.. Boldog is volt a kis Angyalkánk.
Ami még újdonság, hogy ez volt az első játszóházas szülinap. Elhívtunk mindenkit aki számít és közösen ünnepeltük játszóházban a 6 éves ninját.
A játszóházról talán csak azt jegyezném meg, hogy annak ellenére, hogy az ő kívánsága volt és, és ott voltak a barátok, meg mindenki, mintha még sem volt annyira nagy hancúrozás mint amire számítottam, de az is lehet, hogy a nagy térben elvesztődött a sok gyerek :)
Mindenképpen a legfontosabb, hogy az ünnepelt jól érezte magát és boldog volt és persze akkor mi is :)
Jó volt óvodásnak lenni. Nehéz volt, sajnos nehezen szokta meg. Maga a beszokás nem is volt olyan hosszas, inkább az volt a baj, hogy gyakran voltak olyan periódusok, hogy egyet gondolt és megint nem akart menni.
Szép emlékként marad meg az a sok kacagás, vidámság ami az óvoda folyosóján volt.
A sok huncutság, öröm, a sok játék az ovi udvarán, ahonnan sokszor ki kellett rakjanak, mert a gyerekek nem akartak hazamenni.
Az udvarról szinte minden nap mentünk a Timkóba venni egy-egy kiflit, amit jóízűen megettek az ovis uzsonna után, majd irány a játszótér, ahol kezdődhetett a bicikli verseny, szaladgálás, fára mászás.
Nem felejtem el egy nap hamarabb haza kellett menjünk, Nimród mielőtt haza jött volna velünk elbúcsúzott a többiektől, átadta a feladatokat. valamelyik másik gyereknek (ugyanis ő volt a főnök). Azt mondta, hogy: "Nekem mennem kell, ezért te eszel a polgármester."
Nagyon édes volt :)
Ovodás harcaink
Sajnos harcunk is volt elég, óvodával, önmagunkkal.
Szinte 2 éven keresztül, kisebb nagyobb szünetekkel minden reggel könnybe lábadt szemmel mentünk. Szerencsére az elválás után nem volt gond, kivéve középső csoport végén azt a 4 hetet, amikor mintha sztrájkolt volna, se nem vett, se nem ivott, nem vett részt semmiben sem.
Várta, hogy járjon le a nap.
Talán ez volt a legnehezebb periódus. Mint szülő azt sem tudtuk, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Láthatóan volt valami gond, amit meg kell oldani, de nem tudtuk, hogy mi is a baj.
Próbáltuk szépen, kérlelgetéssel, magyarázatokkal, próbáltuk határozottsággal is, hátha az segít. Sajnos semmi sem működött. Még egy gyerek gyógyászhoz is elvittük, aki megnyugvásunkra elmondta, hogy nem lát semmi bajra utaló jelet, valószínű hiányzok neki én, hiszen én azelőtt vagy 9 hónappal mentem vissza dolgozni és volt egy jó hónapos periódus mikor betegség miatt otthon ültünk. Valószínű eszébe jutott, hogy milyen is az amikor otthon vagyunk együtt és ahhoz próbált ragaszkodni. Ezt feltételeztünk.
Hála Istennek egy hónapos tusakodás után megoldódott.
A nagy csoport csupa luxus volt. Olyan más úgy menni oviba, hogy látod, hogy a gyereked örömmel megy, nem kell biztatni, bátorítani. Kacarászva, hangos nevetéssel, játékkal és vidámsággal mentünk az ovi fele. Adott egy puszit az ajtóban és máris ment be a terembe.
Nagy csoportban is volt egy néhány hetes nyafogás. Ezúttal nem azzal volt a baj hogy nem akart menni, hanem nem akart maradni a dadusokkal. Egy hétig valami inspekció volt az oviban és az óvónők egyfolytában gyűléseztek, ilyenkor a gyerekeket dadusokra hagyták. Nem tudom mi történhetett, de egy novemberi estén azt mondja nekem, hogy ő soha többet nem akar menni oviba, mert nem szereti a dadusokat, ő nem érti, hogy mit mondanak. Azt mondták, hogy kap fekete pontot és ő nem akar kapni. Azt sem tudtam hogyan vigasztaljam meg. Persze minden nap azért csak kellett menni, de úgy mentünk be, hogy minden reggel megkérdeztük az óvónőt, hogy igaz ma nem lesz gyűlés.
Az óvónő mondta, hogy még aludni sem mert, hanem egyfolytában nézte minden mozdulatát, nehogy kimenjen és ő a dadusokkal maradjon. Szerencsére 2-3 hét szorongás után ez is megoldódott és utána már újra minden nap csuda vidámság és öröm volt. Neki is és nekem is :)
Végtelenül büszkék vagyunk rá, nagyon ügyes kis angyalkával áldott meg bennünket az Isten.
A világ legeslegnagyobb kincse.
A legeslegszebb ajándék amit valaha kaptunk.
Legutóbb annyira jól telt mindenkinek a kis Szovátai kiruccanás, hogy az idén is ugyan oda mentünk vissza a gyerekekkel.
Az idén is volt sok pancsolás, hancúrozás, sőt este későn még tábortűz is, ahol a gyerekek elénekeltek minden lakodalmas éneket, ami a szerepben benne volt. Aranyosak voltak.
Vasárnap néhányan elmentünk egyet a szovátai kaland parkba, ahol egy nagyot mászkáltak.
