2013. február 18., hétfő

"Részeg vagyok, boros vagyok ..." - énekelek :)

Ezt Zoli tata tanította nekem :)

"Részeg vagyok, boros vagyok, mint a csap.
Nem aludtam három éjjel, három nap.
Haza mennék, hej, de nem tudok.
Reggelig rózsám nálad maradok."



Ezt pedig Andi :)

"Nád a házam teteje, teteje, rászállott a cinege, cinege.
Hess le róla cinege , cinege, leszakad a teteje, teteje.
Ha leszakad mi lesz véle? Sárga lábú cinege, cinege,
Hess le róla cinege, cinege, leszakad a teteje, teteje."


Farsang

Egy nap anyuci jelmezbe öltöztetett engem és elmentünk a játszóházba farsangozni. Nem is akármilyen jelmezem volt ám, hanem zsiráf jelmezem. Volt ott bohóc, királyfi, pillangó... és én voltam a kis zsiráf. Eléggé kérdeztem anyucitól, hogy hogyan csinál a zsiráf, de nem tudta megmondani nekem. Így nem tudtam utánozni őt.



Volt sok érdekesség a játszóházban. Voltak ügyességi próbák (melyeket mind sikeresen elvégeztem): készítettünk maszkot a jelmez mellé, dobáltunk és szállítottunk labdikat.


Volt egy hosszú-hosszú akadálypálya is. A legeslegjobban nekem a kosárba való labdigyűjtés tetszett és persze az akadálypálya. A labdagyűjtés annyira tetszett, hogy legszívesebben haza sem mentem volna, egész nap szállítottam volna őket.

2013. február 6., szerda

Én és a téli sportok

Az idén nagy lelkesedéssel húztam kis lábacskáimra a korcsolyát, sí lécet, na meg még a hódeszkát is.
Legelső, amivel megpróbálkoztam az a korcsolya volt. Nem is volt rossz, sőt mikor legelőször felkerült a lábamra, annyira tetszett, hogy még anyucim is elcsodálkozott. Egy jó fél órát is "csúsztam" a jégen. Anyuci fogta a kezemet és vagy húzott, vagy tolt hátulról. A lényeg az, hogy ketten csúsztunk és még csak le sem estünk. Első nekifutásnak nem is rossz, nem igaz?




A hétvégén pedig névnapom alkalmával anyuci és apuci elvitt engem a sípályára. Húha, ott aztán volt nagy hó. Ennyi havat már rég nem láttam. Sajnos a nagy hó mellett még nagy eső is volt. Végig esett, így eláztunk. De azért csak megérte, hiszen kipróbálhattam a síelést. Már  izgatottam vártam, hogy az én lábamra is felkerüljön a síléc.


Még botot is adtak a kezembe. Habár, igaz, azzal teljesen mást csináltunk, mint a a többiek, hiszen engem húztak vele.


De mikor el kellett vele indulni, na azt nem élveztem túlságosan. Így aztán nagyon hamar le is került a lábamról és a nap további részét hóban mászkálással, szánkózással és hóember építéssel töltöttem.