Legelső, amivel megpróbálkoztam az a korcsolya volt. Nem is volt rossz, sőt mikor legelőször felkerült a lábamra, annyira tetszett, hogy még anyucim is elcsodálkozott. Egy jó fél órát is "csúsztam" a jégen. Anyuci fogta a kezemet és vagy húzott, vagy tolt hátulról. A lényeg az, hogy ketten csúsztunk és még csak le sem estünk. Első nekifutásnak nem is rossz, nem igaz?
A hétvégén pedig névnapom alkalmával anyuci és apuci elvitt engem a sípályára. Húha, ott aztán volt nagy hó. Ennyi havat már rég nem láttam. Sajnos a nagy hó mellett még nagy eső is volt. Végig esett, így eláztunk. De azért csak megérte, hiszen kipróbálhattam a síelést. Már izgatottam vártam, hogy az én lábamra is felkerüljön a síléc.
Még botot is adtak a kezembe. Habár, igaz, azzal teljesen mást csináltunk, mint a a többiek, hiszen engem húztak vele.
De mikor el kellett vele indulni, na azt nem élveztem túlságosan. Így aztán nagyon hamar le is került a lábamról és a nap további részét hóban mászkálással, szánkózással és hóember építéssel töltöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése