2013. október 29., kedd

Nimród és az ima fokozatai

Igyekeztünk Nimródot megtanítani imádkozni, már első perctől és ki is alakult nála egy-egy féle imádkozási stílus. Mondhatni, hogy ima fokozatokat alakított ki.
  • Legelőször evés előtt így imádkozott: "Úr Jézus, köszönjük szépen a fincsi papát. Ámen."
  • Egy idő után lefekvés előtt is imádkoztunk és ilyenkor saját szavainkkal megköszöntünk egy-két dolgot. Ezt összekapcsolta az evés előtti imával és kialakult a következő ima forma:
  • Evés előtt megköszönt mindenkit: "Úr Jézus, köszönöm szépen Andit, Tibit, anyucit, apucit, Nimródot ... "
  • Később jött egy újabb időszak, amikor már nem csak embereket köszönt meg, hanem mindent, ami az asztalon volt: "Köszönöm szépen  a tojáskát, a sonkát, a tányért, a kanalat, a villát, ... " és sorolta, sorolta.
  • A változatosság kedvéért egy időben nem akart imádkozni.
  • Majd újra imádkozott és ilyenkor elmondta a mindenki által ismert imádságot: "Jövel Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen."
  • Jelenleg az oviban tanult imádságot mondja, mely így szól:


Nimród aranyköpései 9

  1. Szülinapi ének
    Mamának szülinapja volt, így felhívtuk telefonon, hogy köszöntsük. Mondom Nimródnak, hogy énekeld el mamának a szülinapi éneket, mire ő:
    "Nem énekelem el, mert úgy sincs torta". (Megszokta, hogy akkor szoktuk énekelni, mikor hozzák be a tortát.)

  2. Basszus
    Nimród keresztapja annak ellenére, hogy nagyon igyekszik, mégis néha el-el ejt egy-egy pikánsabb szót. Ilyenkor szoktuk figyelmeztetni, hogy vigyázz, itt van Nimród és hallja.
    A múltkor mondta, hogy basszus. Nimród nyilván rögtön felfigyelt rá és kérdezte, hogy mit jelent. Ilyen kérdésre mit válaszoljon az ember ... mondtuk, hogy a hangszerek, mint a gitár szoktak ilyen hangokat adni.

    Egy nap Nimród mind mondja, hogy basszus, basszus.
    Kérdem tőle, hogy mit beszél, mi az?
    Ő ezt válaszolja: "Basszus, gitár és zongora.
    Ha még mondja Isti, akkor leharapjuk a fülét."

  3. Lőtt medve
    Szoktuk mondani Neki, hogy akkorát aludtál, mint egy lőtt medve. Egy nap felkel és ezt mondja (valószínű nem jutott eszébe a lőtt szó): "Akkorát aludtam, mint egy döglött medve." Végül is igaza van, a lőtt medve döglött medve is :))

  4. Gyopár
    Mostanában gyakran kérdi, hogy "Anyuci, Gyopár lehet a barátom?"

  5. Tenger
    Alig járt le a nyár, de ő már újra készül a tengerre. Mi  a Horvát tengerparton, a barátja, Szilárd, a román tengerparton volt nyaralni.

    Egy nap kérdi:
    Nimród: - Anyuci, mikor megyünk Romániába?
    Én: - Kincsem, mi Romániában vagyunk.
    Nimród: - Akkor, mikor megyünk a tengerek országába?
    Én: - Horvátországba?
    Nimród: - Nem. Mikor megyünk oda, ahol Szilárd is volt?

  6. Sült galamb
    Egy este készítettem vacsira sült krumplit vajjal. Ette-ette és Ernő viccből kérdi, hogy mit eszik. Ő mondja is, hogy sült krumplit.
    Ernő válaszol, hogy én úgy látom, hogy sült galambot eszel.
    Nimród viccesen rám néz és megkérdi: "Apuci nem is tudja, hogy mi nem szoktunk sült galambot enni, ugye?"

     
  7. Poftă bună
    Az óvodából fel-fel szed néhány román szót, mint: haide,poftă bună.
    Egy nap játszótér fele menve megyünk át az úton és megáll egy autó, hogy engedjen át. (Ilyenkor meg szoktam köszönni, hogy átengedett. De a sofőrök nyilván nem mindig jelszik, hogy látták a köszönetet és Nimród ilyenkor rá is kérdez, hogy miért. Szoktam, mondani, hogy biztos nem értette, mert román volt.)
    Szóval mentünk át az úton és Nimród megköszöni a sóförnek: "Köszönjük szépen."
    Miután átmegyünk rám néz és azt mondja, hogy: "A sofőrbácsi biztos nem értette, hogy köszönjük szépen csak azt, hogy poftă bună."

2013. október 18., péntek

Ügyeskedések az oviban

El sem tudjátok képzelni mennyi játék van az oviban. Olyan sok van, hogy csak!
Sok félét játszunk: gyurmázunk, színezünk, építünk, ragasztunk, vízfestékezünk...
Ebből egy kis őszi felhozatal:

Gyurma répa:
Gyurmából

Papírdarabkákból ragasztott répa:

Papírdarabkákból ragasztva
Színezett tök:

Színezve
Vízfestékkel festett répa:
Festve

Habár nem igazán illik az őszhöz, a tegnap egy rakétát készítettem.
Ezt itt:


Az uzsi is érdekes. Néha desszertnek olyan nagy almát kapunk, mint a fejünk:



Az oviban olyan jól telik, hogy nem is szivesen megyek haza.
Miután anyuci utánam jön, még sokat időzünk az oviban:
- még megeszem a desszertemet, majd még játszok egy kicsit.
- Miután valahogy felöltöztünk, akkor még egy jó adagot játszunk az ovi udvarán.
- Miután kiértünk az oviből egy csomót mászkálunk az ovi kerítésén.
- Utána pedig irány a játszótér. Mivel apuci már eddigre megunt engem várni, így inkább ő is csatlakozik Gyopival hozzám a játszótéren.

Anyuci szerint tele vagyok energiával, pedig én mondtam neki, hogy azért mászkálok és ugrálok, olyan sokat, hogy legyek erős. Nem igaz?



2013. október 16., szerda

Ennivaló Angyalkák

Mikor így játszanak és ilyen aranyosan kacagnak, hát legszívesebben "megenném" őket.
A világ legdrágább Kincsei !!!


2013. október 10., csütörtök

Nimród és a kistesó

Egyre több a játék kicsi Gyopival és egyre gyakrabban emlegeti, hogy én szeretem kicsi Gyopit.
De azért sajnos még mindig meg-meg üti, habár gondolom, ez soha nem fog teljesen kimaradni...
  •  mikor Gyopi tanulgatott járni, akkor Nimród is "segített" neki, felhúzta a földről, fogta a két kezét és húzta előre. Gyopi szegény egy ideig tartotta a lépést, de túl gyors volt neki az iram és ült le. Nimród csak mondta neki, hogy: "Ne üljél le. Gyere." és húzta vissza.
  •   meg-meg szeretgeti, megöleli a nyakát, de olyan erősen szorítja, hogy Gyopár már sír. 
  •  Gyopi mászik előre és Nimród fogja meg a lábát, húzza hátra és akkor persze Gyopár esik hasra.
  •  Nimród spéci kérésére együtt fürödnek. De sajnos nem tart soká a békés fürdés, hiszen Nimród nem ügyel a kicsire, más nincs csak egyfolytában spriccolja, lökdösi, akkor a kicsi esik le és ordít.
  •  A játékokért is folytonos harc folyik. Nyilván ha Gyopi játszik valamivel, akkor biztos, hogy Nimródnak is az kell, és persze fordítva. 
  • Egy része a játékoknak el van téve, és úgy szoktuk, hogy csak akkor veszünk elő egy új játékot, ha elrakunk egy régit, vagyis cserélünk.
    Nimród kéri az új játékot, kérdem tőle, hogy melyiket tesszük el, kiválasztottad? Ő mit választ ki? Hát csakis egyet a Gyopi játékjai közül. Van esze :)

Szóval jól szórakoznak ők ketten.
Viszont egy valódi játék látható itt a következő kis videóban:


2013. október 9., szerda

Újság az oviból

Huha! Ez a negyedik hét az oviból. El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig és minden rendben van.

Minden reggel nyafival indul a nap ("Anyuci. Álmos vagyok. Álmos.")
Ez megy a felkeléstől az oviig. Csendben mondogatja apró szünetekkel. Aztán mikor elbúcsúzunk akkor sírással elpanaszolja az óvónéninek is, hogy ő álmos. De azt mondják, hogy csak addig tart amíg bemegy. Ebben az álmosságban van némi igazság is, meg egy kis nyafi, meg színház is. Van úgy, hogy huncutul mondja. Egy reggel például felébredett 7-kor és hív, hogy ő nem tud visszaaludni, nem álmos. Mondom neki, hogy nem is kell, mert reggel van és megyünk oviba. Persze rögtön álmos lett, és kezdte a reggeli nyafiját.
 
     Amúgy minden rendben van. Másfél hétig tartott a délelőtti sírás, utána már nem sírt csak akkor, amikor felkelt a déli alvásból, de akkor ordított egészen addig, amíg oda nem értem. Ez tartott egészen a harmadik hét végéig, amikor egy nap(csütörtökön)  megyek utána és hallom, hogy nem hallok semmit :) Csend van. Senki sem sír. A többi szülővel együtt én is nagy boldogan benyitok a terembe, és látom, hogy a gyerekek öltözködnek. Nimród is ült az ágya szélén csendben, egészen amíg meg nem látott. Mikor meglátott megint kezdte az ordítást. Az óvónéni értetlenül néz rám és mondja, hogy eddig nem volt baj. Mikor kijön Nimród, valahogy nagy nehezen kiveszem a sírásából, hogy azért ordít, mert meg akart lepni, ki akart hozzám jönni a folyosóra a padra. Végig ordította az öltözést és a haza fele vezető utat, csak mert nem úgy sikerült, ahogyan ő eltervezte.
     Másnap nem követtem el ugyan azt a hibát. Megérkeztem és vártam a folyóson. Egyszer csak hallom, hogy mondja: "Bogi óvónéni! Bogi óvónéni!" Szegény legalább 20-szor elmondta, az óvónéni éppen beszélt egyik meg másik szülővel, nem tudott válaszolni. Gondolom, meg akarta kérdezni, hogy nem-e érkeztem meg. Aztán valahogy sikerült kikukucskálnia a teremből, meglátta, hogy ott vagyok, visszaszaladt, hozta a pakkját: méhecskéjét, labdáját és pizsijét és vigyorral rohant felém. Azóta nincs délután sem sírás.

     Ami még érdekes, hogy szinte mindent megeszik az oviban. Eddig még az édességeket sem ette meg, nem hogy a rendes ételt. Most a krémes tésztától elkezdve, a csokis töltött kekszig mindent megeszik. Nem semmi. Csak jót tesz neki az a közösség :)

Mindenképpen örvendek, hogy megszokta és büszke vagyok rá.
Mesélni nem mesél semmit, vagyis ha kérdezem egyáltalán nem válaszol, viszont napközben el-el mond egy-egy dolgot, anélkül, hogy tudná. Énekel énekeket, amiket eddig nem ismert, elmondja, hogy két óvónéni van, meg hogy képzeljem el, a müzlit az oviban bele tették a tejbe (itthon mindig magára ropogtatta és melléje itta a tejet, nem engedte, hogy bele tegyem), rajzol és miután befejezte azt mondja, hogy most felírja a nevét a lapra, mert az oviban is úgy szokták.
Elmondja, hogy ő Kitty mellett alszik és, hogy a gyerekek még mindig sírnak az oviban :)
Szóval csak kiderül egy és más.
Nyilván minden nap várja a szabadságot, de azért nincs gond.
Itthon újra az én kis vidám Nimródom van, úgyhogy teljesen megnyugodtam.
A vizsga úgy gondolom sikeres volt :)