Ez megy a felkeléstől az oviig. Csendben mondogatja apró szünetekkel. Aztán mikor elbúcsúzunk akkor sírással elpanaszolja az óvónéninek is, hogy ő álmos. De azt mondják, hogy csak addig tart amíg bemegy. Ebben az álmosságban van némi igazság is, meg egy kis nyafi, meg színház is. Van úgy, hogy huncutul mondja. Egy reggel például felébredett 7-kor és hív, hogy ő nem tud visszaaludni, nem álmos. Mondom neki, hogy nem is kell, mert reggel van és megyünk oviba. Persze rögtön álmos lett, és kezdte a reggeli nyafiját.
Amúgy minden rendben van. Másfél hétig tartott a délelőtti sírás, utána már nem sírt csak akkor, amikor felkelt a déli alvásból, de akkor ordított egészen addig, amíg oda nem értem. Ez tartott egészen a harmadik hét végéig, amikor egy nap(csütörtökön) megyek utána és hallom, hogy nem hallok semmit :) Csend van. Senki sem sír. A többi szülővel együtt én is nagy boldogan benyitok a terembe, és látom, hogy a gyerekek öltözködnek. Nimród is ült az ágya szélén csendben, egészen amíg meg nem látott. Mikor meglátott megint kezdte az ordítást. Az óvónéni értetlenül néz rám és mondja, hogy eddig nem volt baj. Mikor kijön Nimród, valahogy nagy nehezen kiveszem a sírásából, hogy azért ordít, mert meg akart lepni, ki akart hozzám jönni a folyosóra a padra. Végig ordította az öltözést és a haza fele vezető utat, csak mert nem úgy sikerült, ahogyan ő eltervezte.
Másnap nem követtem el ugyan azt a hibát. Megérkeztem és vártam a folyóson. Egyszer csak hallom, hogy mondja: "Bogi óvónéni! Bogi óvónéni!" Szegény legalább 20-szor elmondta, az óvónéni éppen beszélt egyik meg másik szülővel, nem tudott válaszolni. Gondolom, meg akarta kérdezni, hogy nem-e érkeztem meg. Aztán valahogy sikerült kikukucskálnia a teremből, meglátta, hogy ott vagyok, visszaszaladt, hozta a pakkját: méhecskéjét, labdáját és pizsijét és vigyorral rohant felém. Azóta nincs délután sem sírás.
Ami még érdekes, hogy szinte mindent megeszik az oviban. Eddig még az édességeket sem ette meg, nem hogy a rendes ételt. Most a krémes tésztától elkezdve, a csokis töltött kekszig mindent megeszik. Nem semmi. Csak jót tesz neki az a közösség :)
Mindenképpen örvendek, hogy megszokta és büszke vagyok rá.
Mesélni nem mesél semmit, vagyis ha kérdezem egyáltalán nem válaszol, viszont napközben el-el mond egy-egy dolgot, anélkül, hogy tudná. Énekel énekeket, amiket eddig nem ismert, elmondja, hogy két óvónéni van, meg hogy képzeljem el, a müzlit az oviban bele tették a tejbe (itthon mindig magára ropogtatta és melléje itta a tejet, nem engedte, hogy bele tegyem), rajzol és miután befejezte azt mondja, hogy most felírja a nevét a lapra, mert az oviban is úgy szokták.
Elmondja, hogy ő Kitty mellett alszik és, hogy a gyerekek még mindig sírnak az oviban :)
Szóval csak kiderül egy és más.
Nyilván minden nap várja a szabadságot, de azért nincs gond.
Itthon újra az én kis vidám Nimródom van, úgyhogy teljesen megnyugodtam.
A vizsga úgy gondolom sikeres volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése