2015. december 24., csütörtök

Nimród újabb karácsonya

Nagy lendülettel és sok izgalommal indult az idei angyal várás is.
Természetesen nem maradhatott el az adventi csoki kalendárium, melynek az volt a szabálya, hogy minden nap egyet kopogtatnak és egy csokit esznek meg.
Persze, hiába ígérték, mégsem sikerült betartani.
Nimród furfangosan kitalálta, hogy ő majd kopogtat a Gyopi kalendáriumán, így az övé marad. De ez sem vált be: mindkettőjüké elfogyott mindössze 2-3 nap alatt.

Közösen készítettük

Megvolt a levél írás is, amit rendesen felbélyegeztek, majd a postán feltettek az angyalnak és Mikulásnak.
Nimród idei kívánság listája: piros szárnyfelemelős autó.
Ez nem az első alakom hogy ezt kéri, ugyanis egy évvel ezelőtt ugyanezt kérte, csak akkor már túl későn jött a kérés és az angyal valószínű már vásárolt mást, mivel nem hozta el. Helyette hozott egy pók autót.
Örvendett annak is, tette-vette, irányította, de a szeméből hiányzott az az igazi csillogás, amit mindenki annyira vár ilyenkor.
Az idén gondolta újra próbálkozik. Megírta a levelet, de nem volt azért biztos magában és abban sem hogy meg fogja kapni. Néha biztatta magát, hogyha nem hozza el az sem baj ...
Néha viszont megkérdezte:

"- Miért nem hozta nekem a szárnyfelemelős autót? Pedig megírtam neki?
- Azt hitte h a pókautó hasonlít? Pedig nem is."

Ilyenkor nem volt amit válaszolni, hiszen senki sem tudja, hogy az angyal miért nem hoz el valamit, csak feltételezve volt, hogy valószínű nem találta meg.

Végre elérkezett a várva várt nap, jöttek mentek a lakásban és egyszer csak Nimród be akar nyitni a nappaliba. Meglepődve veszi észre hogy zárva van. Sajnos nem lehetett meglesni, hogy mi van odabent, mivel a tegnap anyával gondosan kidíszítették az üveg ajtót, hogy legyen szép díszes). Meg is jegyezte:
"Anyuci, nem volt jó ötlet feltenni a diszes papirt az ajtóra. Nem látok be."
De nem volt mit tenni. Az ajtó zárva volt és nem lehetett belátni rajta.
Nagy készülődés közben még néha meg-meg próbálta nem-e nyílt ki, de mindig zarva volt. Este aztán arra lett figyelmes, hogy az ajtó alól fény szűrődik ki. Hamar szaladt, nyitotta az ajtót, ami érdekes  módon már nyitva volt és ott állt a hatalmas karácsonyfa.


Nagy örömmel odaszaladtak, Nimród lelkesen megölelte a fát és hamar kiszúrta a fa alatt levő nagy dobozt, mely cars-os csomagoló papírba volt csomagolva.
Ez nem lehet senki másé csak az övé. Tépte le róla a papirt és közbe már kukucskált is be a papir mögé, vajon elhozta? Elhozta? És lássatok csodát... bizony a hatalmas piros szárnyfelemelős autó ott kuporgott a doboyban és alig várta, hogy az új gazdija kipróbálja.
Nem is kellett sokat várjon rá, hamar kiszabadították a dobozból és kezdődött is a móka.



Végül azért megjegyezte:
"A tavaly biztos azért nem hozta el, mert lehet túl sok volt a csomagja és ilyen nagy doboz lehet már nem fért be."


Egészen biztos így is volt.






2015. december 21., hétfő

Családi kirándulás

Mint ahogy december közeledtével lenni szokott, Nimród és Gyopár is már előszeretettel várták a mikulást. "Mikor jön már?" - kérdezték.
Anyuci és apuci elmagyarázta, hogy előtte még megyünk egyet kirándulni, egy olyan helyre, amilyet mutat a minimax és miután hazajöttünk már jön is a Mikulás.
Így is történt.
     Pénteken anya még dolgozni sem ment, izgalommal pakolásztunk. Nimród és Gyopi is besegített a pakolásba: egész délelőtt huzigálták a 2 nagy bőröndöt előre és hátra, cipelték, bele-bele ültek. Nagy volt az öröm.
Aztán végre mikor anya azt mondta, hogy most már neki is szüksége lenne a bőröndökre, abba maradt a játszás.
Este korán feküdt a család apraja, hiszen reggel 5-kor volt az indulás. Anya egy kicsit aggódott, hogy hogyan fogja tudni felkölteni a gyerkőcöket olyan korán, de az első ébresztő puszira kibújtak az ágyból, hiszen ezúttal nem óvodába, hanem kirándulni mennek.
Beült a család a dubába (Nimród nagy örömére, nem akármivel mentünk ám, hanem egy dubával), majd felvettük Zsombiékat, Nimród ovis társát.
     Hosszas út után végre megérkeztünk. Nimród már otthon elmondta a programot: megérkezés, szoba választás, evés, öltözés és indulás a strandra.
Nyilván, ahogy kiszálltunk az autóból már sorolta is: megérkezés pipa, következik a szoba választás, evés,öltözés majd indulás a strandra.

      A strand csodaszép volt, tetszett mindenkinek. Volt ott mindenki kedvére való: buborékos víz, sodrásos víz, mint amilyen volt Hajdúszoboszlón, nagy víz és kicsi; kicsi, közepes és óriás csúszda, na meg szauna, ahova az emberek akkor járnak, ha fáznak (Nimród szerint). Sőt még leves medence is volt, ahol mi voltunk a husikák. Csak úgy fortyogott körülöttünk a víz.
Csúszda volt sok féle, csak éppen legyen aki lecsússzon rajta, hiszen a két bátor fiúnak még szüksége volt extra bátorításra.


   
      Elsőre, ahogy beléptünk, a legkedveltebb a kismedence volt, ahol volt egy kis csúszda és ahol kalózosat lehetett játszani. Itt anyáék is jól érezték magukat, hiszen a víz jó meleg volt, lehetett benne pihenni.

      Első nap a gyerekek itt pancsoltak a legtöbbet, de azért szerre minden ki lett próbálva.
Anya és apa bátorítására Nimród még az óriás kacskaringós csúszdát is kipróbálta, melyen egy pánkó alakú úszógumival kellett lecsúszni. A csúszda alagúton keresztül vitt, ahol látni lehetett a csillagokat. Nimródnak ez a rész tetszett, de a csobbanás nem nyerte el annyira a tetszését, hogy még egyet csússzon vele. De anyáék így is meg voltak elégedve, azt mondták, hogy jó mindent kipróbálni, hogy nehogy valami jóról véletlenül lemaradjunk. Nimród ki is próbálta, de többet nem kért belőle.
     A kis csúszda Gyopinak való volt, a nagy meg apának, így maradt a közepes, ami végül a kedvenc lett. Ezen csúsztak a fiúk felváltva apával, először úgy hogy apa fogta az ölében őket, majd pedig úgy hogy elől csúszott Nimród (majd felváltva Zsombi) és utána apa.


Utolsó nap Nimród biztatta apát, hogy holnap már teljesen egyedül is le fog csúszni, de nem volt holnapi alkalom, ugyanis másnap már indul a csapat hazafele.
     Gyopi is kipróbálta a csúszdát, hogy ő se maradjon le semmiről,  boldogan felment a tetejére, még integetett, kacagott, de mikor csobbant, legörbült a szája. Többet ő sem akart menni.
Hazafele még megnéztük a Gyulai várat, ahol a gyerekek csodálkozására, már járt az agyal és hozott karácsonyfát.


      Ez azt jelenti, hogy nagyon kell sietni haza, nehogy lekéssük a Mikulást és már indultunk is.
Az elvállás a strandról egy kicsit szomorkásan ment, főleg Nimródnak. Utolsó este mikor mentünk hazafele a házhoz, ahol laktunk és ahol a kapu magától nyitódott (ez is tetszett a fiuknak), Nimród hazáig pityergett, hogy ő nem akar hazamenni.
Azóta is mikor már nincs idő esti mesére, akkor mondják, hogy anya meséld el Hajdúszoboszlót (vagyis Gyulát) és akkor anya elmeséli, hogy voltunk pancsolni, nagyon jó volt és hogy Nimród megsiratta a strandot. Ez is egy mese :)

2015. december 17., csütörtök

Betlehemes

     Az ünnepeket és a velük járó szerepeket mindig nagy nagyobb lendülettel és több lelkesedéssel várjuk. Így volt vele Nimród és persze a család többi tagja is.
Az idén sem nagyon énekelt otthon senkinek semmit, mivel, hogy meglepi lesz.
Annyit viszont muszáj volt elárulnia nekünk, hogy az idéni szerep picit különlegesebb lesz az eddigieknél, ugyanis egy kis színdarabot adnak elő, mégpedig a betlehemi történetet.
Mikor kérdeztük Nimródot , hogy ő mi lesz büszkén mesélte, hogy ő lesz a negyedik pásztor.
A jelmez készítéshez mindenki hozzá járult: egyik mama adott bundát, másik bunda sapit, botot... addig addig, hogy alig egy kis délután alatt már meg is tarthattuk a főpróbát:



Elérkezett a nagy nap és tele izgalommal szaladt az egész család az oviba, hogy megnézzük a mi kis pásztorunkat. Olyan szép és ügyes volt, hogy csak úgy dagadoztunk a büszkeségtől :)



A pásztorok alusznak, amikor megjelenik nekik a csillag

     Szegény kis pásztort zavarta a sapi (a videón is lehet látni, hogy egyfolytában rendezi) és volt egy sajt a kezében (ezt vitte a kis Jézusnak) és ragadt tőle a keze. Egyszer odajött hozzám a szerep közepén és mondta hogy menjünk mossuk meg a kezét, mert zavarja. Mondtam neki, hogy majd csak a végén, a szerep közepén nem vonulhatunk ki. Édes volt. (Nagyon szereti, hogy tiszta legyen a keze. Evés közben is ha netán ráragad valami akkor áll fel és megy mossa meg, majd visszaül és eszik tovább.)
     Hogy milyen is volt az én kis pásztorom meg lehet tekinteni a következő kis videóban:

2015. december 5., szombat

Mikulásjárás az oviban




Mikulásjárás


     Egy héttel mikulás előtt volt egy kis hó. Nimród felhívott telefonon és örömmel újságolta, hogy: "né, anyuci, hullt a hó". Csak úgy csengett a hangja az örömtől.
     Gyopika lebetgedett, de ez sem árnyékolta be az ünnepi hangulatot.
Dédinél megérkeztünk disznót vágni és lássatok csodát, a mikulás még ott is járt és hozott az angyalkáknak sok édesség között egy-egy kutyus papucsot.
Nagyon jól jöttek ezek a papucsok, hiszen ők lettek az otthoni mikulás várás fő szereplői.
      Délelött takarítottunk és készültünk, hogy a vendég szép és tiszta házba jöjjön, kidíszítettünk minden ablakot és tükröt, hogy a mikulás biztosan észre vegye, hogy készen vagyunk és várjuk. Feltettük az ablakra a fényeket is.
Megtisztítottuk a csizmácskákat... Gyopika már reggel korán elővette a Mickey egeres csizmáját, megtörölgette és betette a szék alá :) Ott várta, hogy megteljen ajándékkal.
Nimród csak délután fogott neki, addig mind mással foglalatoskodott. Elővettem a bundás csizmáját, hogy pucolja meg, és azt mondta, hogy nem jó, nem azt tesszük ki, hanem a gumi csizmát, mivel abban nincs bunda és több minden fér bele.



     Biztonság kedvéért még a kutya papucsokat is kitették az ablakba a párkányra, azokat jól feldíszítették masnikkal és csattokkal, hogy tetszedjen a mikulásnak.



Nagyon aranyosak voltak.
Miután minden előkészület meg volt, következett a várakozás, ez idő alatt a Mikulás sikeresen belopakodott a fürdőszoba ablakán keresztül (ugyanis csak az volt nyitva) és elosztotta az ajándékokat.
Tett minden kiscsizmába valamit (még a bundásba is), és persze a papucsokat és észre vette és azok sem maradtak üresen.
     Nagy volt az öröm amikor végre felfedezték a mikulás által elhullatott csokikat a szőnyegen.
Nimród arra a következtetésre jutott, hogy azért jött minden kis csizmába ajándék, mert ők nagyon ügyesek voltak.
Egészen biztos, hogy igaza volt.
Sőt még egy levelet is küldott és azt írta, hogy az angyalka is megkapta a levelüket a szép rajzokkal és, hogy keresi a kért ajándékokat.
      Nimród aranyosan megfogalmazta, hogy: "keresi nekem a piros autót és a tűzoltó autót. De ha nem találja meg, az sem baj. Nem baj, ha mást hoz nekem."
Vajon meg fogja találni?