Anyuci és apuci elmagyarázta, hogy előtte még megyünk egyet kirándulni, egy olyan helyre, amilyet mutat a minimax és miután hazajöttünk már jön is a Mikulás.
Így is történt.
Pénteken anya még dolgozni sem ment, izgalommal pakolásztunk. Nimród és Gyopi is besegített a pakolásba: egész délelőtt huzigálták a 2 nagy bőröndöt előre és hátra, cipelték, bele-bele ültek. Nagy volt az öröm.
Aztán végre mikor anya azt mondta, hogy most már neki is szüksége lenne a bőröndökre, abba maradt a játszás.
Este korán feküdt a család apraja, hiszen reggel 5-kor volt az indulás. Anya egy kicsit aggódott, hogy hogyan fogja tudni felkölteni a gyerkőcöket olyan korán, de az első ébresztő puszira kibújtak az ágyból, hiszen ezúttal nem óvodába, hanem kirándulni mennek.
Beült a család a dubába (Nimród nagy örömére, nem akármivel mentünk ám, hanem egy dubával), majd felvettük Zsombiékat, Nimród ovis társát.
Hosszas út után végre megérkeztünk. Nimród már otthon elmondta a programot: megérkezés, szoba választás, evés, öltözés és indulás a strandra.
Nyilván, ahogy kiszálltunk az autóból már sorolta is: megérkezés pipa, következik a szoba választás, evés,öltözés majd indulás a strandra.
A strand csodaszép volt, tetszett mindenkinek. Volt ott mindenki kedvére való: buborékos víz, sodrásos víz, mint amilyen volt Hajdúszoboszlón, nagy víz és kicsi; kicsi, közepes és óriás csúszda, na meg szauna, ahova az emberek akkor járnak, ha fáznak (Nimród szerint). Sőt még leves medence is volt, ahol mi voltunk a husikák. Csak úgy fortyogott körülöttünk a víz.
Csúszda volt sok féle, csak éppen legyen aki lecsússzon rajta, hiszen a két bátor fiúnak még szüksége volt extra bátorításra.
Elsőre, ahogy beléptünk, a legkedveltebb a kismedence volt, ahol volt egy kis csúszda és ahol kalózosat lehetett játszani. Itt anyáék is jól érezték magukat, hiszen a víz jó meleg volt, lehetett benne pihenni.
Első nap a gyerekek itt pancsoltak a legtöbbet, de azért szerre minden ki lett próbálva.
Anya és apa bátorítására Nimród még az óriás kacskaringós csúszdát is kipróbálta, melyen egy pánkó alakú úszógumival kellett lecsúszni. A csúszda alagúton keresztül vitt, ahol látni lehetett a csillagokat. Nimródnak ez a rész tetszett, de a csobbanás nem nyerte el annyira a tetszését, hogy még egyet csússzon vele. De anyáék így is meg voltak elégedve, azt mondták, hogy jó mindent kipróbálni, hogy nehogy valami jóról véletlenül lemaradjunk. Nimród ki is próbálta, de többet nem kért belőle.
A kis csúszda Gyopinak való volt, a nagy meg apának, így maradt a közepes, ami végül a kedvenc lett. Ezen csúsztak a fiúk felváltva apával, először úgy hogy apa fogta az ölében őket, majd pedig úgy hogy elől csúszott Nimród (majd felváltva Zsombi) és utána apa.
Gyopi is kipróbálta a csúszdát, hogy ő se maradjon le semmiről, boldogan felment a tetejére, még integetett, kacagott, de mikor csobbant, legörbült a szája. Többet ő sem akart menni.
Hazafele még megnéztük a Gyulai várat, ahol a gyerekek csodálkozására, már járt az agyal és hozott karácsonyfát.
Ez azt jelenti, hogy nagyon kell sietni haza, nehogy lekéssük a Mikulást és már indultunk is.
Az elvállás a strandról egy kicsit szomorkásan ment, főleg Nimródnak. Utolsó este mikor mentünk hazafele a házhoz, ahol laktunk és ahol a kapu magától nyitódott (ez is tetszett a fiuknak), Nimród hazáig pityergett, hogy ő nem akar hazamenni.
Azóta is mikor már nincs idő esti mesére, akkor mondják, hogy anya meséld el Hajdúszoboszlót (vagyis Gyulát) és akkor anya elmeséli, hogy voltunk pancsolni, nagyon jó volt és hogy Nimród megsiratta a strandot. Ez is egy mese :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése