A tengeren nyaraltam

     Az idén újra a tengeren nyaraltunk, de a tavalyi kirándulással összehasonlítva sokkal nyugisabb volt. Gondolom, annak köszönhető, hogy a gyerekek, már nagyobbak, még ügyesebbek.
Nimród is teljesen másképp viselkedett, mint egy évvel ezelőtt.

Az utazástól, mint mindig nagyon féltem. Újra éjjel utaztunk, hogy aludjanak a gyerekek. Aludtak is este 11-tol éjjel 3-ig, utána pedig virrasztottak velünk. De érdekes módon nem nyafogtak. Nem volt semmi gond, hála Istennek.
Szombat reggel 8-kor már a parton voltunk.

     Nimród különösen nagyon ügyes volt.
Sokat játszott, mászkált, mondott, okoskodott. Igazán annyira ügyes volt, hogy egész nap még én is csak csodáltam, és dicsértem.

Az idén látszott az, hogy mennyi sokat jelent egy év ebben a korban, mennyire ügyesebb és bátrabb volt:

• Egy éve délelőttönként szinte alig lehetett bevinni a tengerbe, mindig arra panaszkodott, hogy túl meleg van, és egyfolytában az árnyékot kereste.
  Az idén nagyon élvezte a tengert, a hullámokat. Sokat fürdött benne, feltalálta magát (habár legjobban mégis a kismedence tetszett neki, ott lehetett igazán pancsolni, vizeződni).
  
  
  
  
• A tavaly az esti program az volt, hogy hintázott egy általa kiválasztott hintán. Egy nap az ütközős autókkal ment, de az első ütközés után megijedt, és többet nem akart felülni rá.
  Az idén is ez volt az esti program, de ezúttal, minden nap csak azzal az autóval akart menni. Sőt, volt ott egy kisebb hullám vasút (hernyó vonat), arra is felült és imádta. Pedig gondoltam, hogy félni fog tőle.
  
  
  
  
  
  
  
• Míg a tavaly a homokozáson és pancsoláson kívül más nem igazán érdekelte, most már szinte minden tevékenység lekötötte a figyelmét. Voltak szervezve különböző programok: játékok, mini disco gyerekeknek, kis előadások. Nimród már mindegyiket szívesen megfigyelte, az esti discon jókedvűen ugrabugrált és próbálta utánozni a mozdulatokat.
  A legnagyobb sláger a hotel egyik zenéje volt, amire lehetett táncolni. Na ha azt meghallotta, már ugrált is. A végére már a tánc lépéseit is megtanulta.
• A fagyizás is külön érdekesség. Eddig mindig csak a vaníliás fagyit ette meg (meg sem kóstolta a többit). Most persze az epreset, dinnyéset is megette. Még a csokisat is megnyalta, de arra azt mondta, hogy az még mindig nem jó.
  
  
  
  
  

Minden nap a parton volt egy állatka, aki készített fényképet a gyerekekkel, Nimród persze ezt is élvezte. Már alig várta, hogy ma vajon, milyen állat lesz?

Az utobbi időben csirkés ("Angry birds") mánia van, de itthon nem igazán lehet kapni csirkés cuccokat. A tengeren minden csupa csirkés volt: volt uszógumi, törülköző, játék, ... Persze minden kellett volna. Végül megegyeztünk egy csirkés úszógumiban és egy játékban.

Utolsó nap még a kis legényke 4 éves szülinapját is megünnepeltük. Mit volt a szülinapi ajándéka? Nem nehéz kitalálni: egy csirkés blúz és egy csirkés karóra :))

Láthatóan nagyon jól érezte magát, de utolsó előtti nap már mondta, hogy hiányzik neki a biciklije.

Újra, csak mi ketten

Tele izgalommal indultunk az első óvodai évnek: vajon, hogyan is lesz, megszokja-e a kis Nimródom, fogja-e szeretni... Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak, amikre ma már tudom a választ: igen, megszokta és nagyon meg is szerette az ovit, az óvónőket és az ovis társakat.
Most hogy már le is járt és itt a vakáció, újabb kérdések merülnek fel: vajon hogyan is lesz újra ketten itthon. Hiszen, rég nem volt ilyen, hogy csak mi ketten. Vajon fogja-e szeretni vagy inkább unatkozni fog velem.
Gondoltam, hogy ha már megadatott nekünk ez az egy hét, hát akkor használjuk ki (1 hét, mert Gyopi még bölcsiben van, utána ő is kapja a vakációt, és már hármasban leszünk).
Elterveztem, hogy minden nap csinálunk valami különlegeset, megyünk ide-oda, tekergünk, sokat fogunk pancsolni (amennyiben az idő engedi). Hát az idő nem engedte, így a pancsolás kimaradt, szükség volt B tervre.
A B terv magába foglalta a játszóterezést, egy nap voltunk mozgólépcsőzni - ami Nimródnak külön élmény. Ilyenkor persze nem maradhat el a vendéglősdi sem, amit szintén nagyon élvez. Voltunk játszóházban, autózni.

Igyekeztem minden percet kihasználni az én kis Kincsemmel, hisz ki tudja még mikor lesz újra ennyi időnk kettesben.

Sokszor csak nézem és ámulok, hogy hogy meg van nőve és hogy meg van változva, igazi nagy legény lett belőle. Ő az én legnagyobb büszkeségem!

A fenti kérdéseimre a válasz újra megfogalmazódott: szeret velem lenni, tetszett neki, hogy kettesben mentünk ide és oda, de már odajutottunk, hogy a legjobban, akkor érzi magát, ha az ovis társaival, barátaival van. Vihetem bárhova, csinálhatunk bármit együtt, egyedül velem már nem úgy szórakozik. Ez van, felnőttünk :)