Nimród újabb karácsonya

Nagy lendülettel és sok izgalommal indult az idei angyal várás is.
Természetesen nem maradhatott el az adventi csoki kalendárium, melynek az volt a szabálya, hogy minden nap egyet kopogtatnak és egy csokit esznek meg.
Persze, hiába ígérték, mégsem sikerült betartani.
Nimród furfangosan kitalálta, hogy ő majd kopogtat a Gyopi kalendáriumán, így az övé marad. De ez sem vált be: mindkettőjüké elfogyott mindössze 2-3 nap alatt.

Közösen készítettük

Megvolt a levél írás is, amit rendesen felbélyegeztek, majd a postán feltettek az angyalnak és Mikulásnak.
Nimród idei kívánság listája: piros szárnyfelemelős autó.
Ez nem az első alakom hogy ezt kéri, ugyanis egy évvel ezelőtt ugyanezt kérte, csak akkor már túl későn jött a kérés és az angyal valószínű már vásárolt mást, mivel nem hozta el. Helyette hozott egy pók autót.
Örvendett annak is, tette-vette, irányította, de a szeméből hiányzott az az igazi csillogás, amit mindenki annyira vár ilyenkor.
Az idén gondolta újra próbálkozik. Megírta a levelet, de nem volt azért biztos magában és abban sem hogy meg fogja kapni. Néha biztatta magát, hogyha nem hozza el az sem baj ...
Néha viszont megkérdezte:

"- Miért nem hozta nekem a szárnyfelemelős autót? Pedig megírtam neki?
- Azt hitte h a pókautó hasonlít? Pedig nem is."

Ilyenkor nem volt amit válaszolni, hiszen senki sem tudja, hogy az angyal miért nem hoz el valamit, csak feltételezve volt, hogy valószínű nem találta meg.

Végre elérkezett a várva várt nap, jöttek mentek a lakásban és egyszer csak Nimród be akar nyitni a nappaliba. Meglepődve veszi észre hogy zárva van. Sajnos nem lehetett meglesni, hogy mi van odabent, mivel a tegnap anyával gondosan kidíszítették az üveg ajtót, hogy legyen szép díszes). Meg is jegyezte:
"Anyuci, nem volt jó ötlet feltenni a diszes papirt az ajtóra. Nem látok be."
De nem volt mit tenni. Az ajtó zárva volt és nem lehetett belátni rajta.
Nagy készülődés közben még néha meg-meg próbálta nem-e nyílt ki, de mindig zarva volt. Este aztán arra lett figyelmes, hogy az ajtó alól fény szűrődik ki. Hamar szaladt, nyitotta az ajtót, ami érdekes  módon már nyitva volt és ott állt a hatalmas karácsonyfa.

Nagy örömmel odaszaladtak, Nimród lelkesen megölelte a fát és hamar kiszúrta a fa alatt levő nagy dobozt, mely cars-os csomagoló papírba volt csomagolva.
Ez nem lehet senki másé csak az övé. Tépte le róla a papirt és közbe már kukucskált is be a papir mögé, vajon elhozta? Elhozta? És lássatok csodát... bizony a hatalmas piros szárnyfelemelős autó ott kuporgott a doboyban és alig várta, hogy az új gazdija kipróbálja.
Nem is kellett sokat várjon rá, hamar kiszabadították a dobozból és kezdődött is a móka.

Végül azért megjegyezte:
"A tavaly biztos azért nem hozta el, mert lehet túl sok volt a csomagja és ilyen nagy doboz lehet már nem fért be."

Egészen biztos így is volt.

Családi kirándulás

Mint ahogy december közeledtével lenni szokott, Nimród és Gyopár is már előszeretettel várták a mikulást. "Mikor jön már?" - kérdezték.
Anyuci és apuci elmagyarázta, hogy előtte még megyünk egyet kirándulni, egy olyan helyre, amilyet mutat a minimax és miután hazajöttünk már jön is a Mikulás.
Így is történt.
     Pénteken anya még dolgozni sem ment, izgalommal pakolásztunk. Nimród és Gyopi is besegített a pakolásba: egész délelőtt huzigálták a 2 nagy bőröndöt előre és hátra, cipelték, bele-bele ültek. Nagy volt az öröm.
Aztán végre mikor anya azt mondta, hogy most már neki is szüksége lenne a bőröndökre, abba maradt a játszás.
Este korán feküdt a család apraja, hiszen reggel 5-kor volt az indulás. Anya egy kicsit aggódott, hogy hogyan fogja tudni felkölteni a gyerkőcöket olyan korán, de az első ébresztő puszira kibújtak az ágyból, hiszen ezúttal nem óvodába, hanem kirándulni mennek.
Beült a család a dubába (Nimród nagy örömére, nem akármivel mentünk ám, hanem egy dubával), majd felvettük Zsombiékat, Nimród ovis társát.
     Hosszas út után végre megérkeztünk. Nimród már otthon elmondta a programot: megérkezés, szoba választás, evés, öltözés és indulás a strandra.
Nyilván, ahogy kiszálltunk az autóból már sorolta is: megérkezés pipa, következik a szoba választás, evés,öltözés majd indulás a strandra.

      A strand csodaszép volt, tetszett mindenkinek. Volt ott mindenki kedvére való: buborékos víz, sodrásos víz, mint amilyen volt Hajdúszoboszlón, nagy víz és kicsi; kicsi, közepes és óriás csúszda, na meg szauna, ahova az emberek akkor járnak, ha fáznak (Nimród szerint). Sőt még leves medence is volt, ahol mi voltunk a husikák. Csak úgy fortyogott körülöttünk a víz.
Csúszda volt sok féle, csak éppen legyen aki lecsússzon rajta, hiszen a két bátor fiúnak még szüksége volt extra bátorításra.


   

      Elsőre, ahogy beléptünk, a legkedveltebb a kismedence volt, ahol volt egy kis csúszda és ahol kalózosat lehetett játszani. Itt anyáék is jól érezték magukat, hiszen a víz jó meleg volt, lehetett benne pihenni.

      Első nap a gyerekek itt pancsoltak a legtöbbet, de azért szerre minden ki lett próbálva.
Anya és apa bátorítására Nimród még az óriás kacskaringós csúszdát is kipróbálta, melyen egy pánkó alakú úszógumival kellett lecsúszni. A csúszda alagúton keresztül vitt, ahol látni lehetett a csillagokat. Nimródnak ez a rész tetszett, de a csobbanás nem nyerte el annyira a tetszését, hogy még egyet csússzon vele. De anyáék így is meg voltak elégedve, azt mondták, hogy jó mindent kipróbálni, hogy nehogy valami jóról véletlenül lemaradjunk. Nimród ki is próbálta, de többet nem kért belőle.

     A kis csúszda Gyopinak való volt, a nagy meg apának, így maradt a közepes, ami végül a kedvenc lett. Ezen csúsztak a fiúk felváltva apával, először úgy hogy apa fogta az ölében őket, majd pedig úgy hogy elől csúszott Nimród (majd felváltva Zsombi) és utána apa.

Utolsó nap Nimród biztatta apát, hogy holnap már teljesen egyedül is le fog csúszni, de nem volt holnapi alkalom, ugyanis másnap már indul a csapat hazafele.
     Gyopi is kipróbálta a csúszdát, hogy ő se maradjon le semmiről,  boldogan felment a tetejére, még integetett, kacagott, de mikor csobbant, legörbült a szája. Többet ő sem akart menni.
Hazafele még megnéztük a Gyulai várat, ahol a gyerekek csodálkozására, már járt az agyal és hozott karácsonyfát.

      Ez azt jelenti, hogy nagyon kell sietni haza, nehogy lekéssük a Mikulást és már indultunk is.
Az elvállás a strandról egy kicsit szomorkásan ment, főleg Nimródnak. Utolsó este mikor mentünk hazafele a házhoz, ahol laktunk és ahol a kapu magától nyitódott (ez is tetszett a fiuknak), Nimród hazáig pityergett, hogy ő nem akar hazamenni.
Azóta is mikor már nincs idő esti mesére, akkor mondják, hogy anya meséld el Hajdúszoboszlót (vagyis Gyulát) és akkor anya elmeséli, hogy voltunk pancsolni, nagyon jó volt és hogy Nimród megsiratta a strandot. Ez is egy mese :)

Betlehemes

     Az ünnepeket és a velük járó szerepeket mindig nagy nagyobb lendülettel és több lelkesedéssel várjuk. Így volt vele Nimród és persze a család többi tagja is.
Az idén sem nagyon énekelt otthon senkinek semmit, mivel, hogy meglepi lesz.
Annyit viszont muszáj volt elárulnia nekünk, hogy az idéni szerep picit különlegesebb lesz az eddigieknél, ugyanis egy kis színdarabot adnak elő, mégpedig a betlehemi történetet.
Mikor kérdeztük Nimródot , hogy ő mi lesz büszkén mesélte, hogy ő lesz a negyedik pásztor.
A jelmez készítéshez mindenki hozzá járult: egyik mama adott bundát, másik bunda sapit, botot... addig addig, hogy alig egy kis délután alatt már meg is tarthattuk a főpróbát:

Elérkezett a nagy nap és tele izgalommal szaladt az egész család az oviba, hogy megnézzük a mi kis pásztorunkat. Olyan szép és ügyes volt, hogy csak úgy dagadoztunk a büszkeségtől :)

A pásztorok alusznak, amikor megjelenik nekik a csillag

     Szegény kis pásztort zavarta a sapi (a videón is lehet látni, hogy egyfolytában rendezi) és volt egy sajt a kezében (ezt vitte a kis Jézusnak) és ragadt tőle a keze. Egyszer odajött hozzám a szerep közepén és mondta hogy menjünk mossuk meg a kezét, mert zavarja. Mondtam neki, hogy majd csak a végén, a szerep közepén nem vonulhatunk ki. Édes volt. (Nagyon szereti, hogy tiszta legyen a keze. Evés közben is ha netán ráragad valami akkor áll fel és megy mossa meg, majd visszaül és eszik tovább.)
     Hogy milyen is volt az én kis pásztorom meg lehet tekinteni a következő kis videóban:

Mikulásjárás az oviban

Mikulásjárás

     Egy héttel mikulás előtt volt egy kis hó. Nimród felhívott telefonon és örömmel újságolta, hogy: "né, anyuci, hullt a hó". Csak úgy csengett a hangja az örömtől.
     Gyopika lebetgedett, de ez sem árnyékolta be az ünnepi hangulatot.
Dédinél megérkeztünk disznót vágni és lássatok csodát, a mikulás még ott is járt és hozott az angyalkáknak sok édesség között egy-egy kutyus papucsot.
Nagyon jól jöttek ezek a papucsok, hiszen ők lettek az otthoni mikulás várás fő szereplői.
      Délelött takarítottunk és készültünk, hogy a vendég szép és tiszta házba jöjjön, kidíszítettünk minden ablakot és tükröt, hogy a mikulás biztosan észre vegye, hogy készen vagyunk és várjuk. Feltettük az ablakra a fényeket is.
Megtisztítottuk a csizmácskákat... Gyopika már reggel korán elővette a Mickey egeres csizmáját, megtörölgette és betette a szék alá :) Ott várta, hogy megteljen ajándékkal.
Nimród csak délután fogott neki, addig mind mással foglalatoskodott. Elővettem a bundás csizmáját, hogy pucolja meg, és azt mondta, hogy nem jó, nem azt tesszük ki, hanem a gumi csizmát, mivel abban nincs bunda és több minden fér bele.

     Biztonság kedvéért még a kutya papucsokat is kitették az ablakba a párkányra, azokat jól feldíszítették masnikkal és csattokkal, hogy tetszedjen a mikulásnak.

Nagyon aranyosak voltak.
Miután minden előkészület meg volt, következett a várakozás, ez idő alatt a Mikulás sikeresen belopakodott a fürdőszoba ablakán keresztül (ugyanis csak az volt nyitva) és elosztotta az ajándékokat.
Tett minden kiscsizmába valamit (még a bundásba is), és persze a papucsokat és észre vette és azok sem maradtak üresen.
     Nagy volt az öröm amikor végre felfedezték a mikulás által elhullatott csokikat a szőnyegen.
Nimród arra a következtetésre jutott, hogy azért jött minden kis csizmába ajándék, mert ők nagyon ügyesek voltak.
Egészen biztos, hogy igaza volt.
Sőt még egy levelet is küldott és azt írta, hogy az angyalka is megkapta a levelüket a szép rajzokkal és, hogy keresi a kért ajándékokat.
      Nimród aranyosan megfogalmazta, hogy: "keresi nekem a piros autót és a tűzoltó autót. De ha nem találja meg, az sem baj. Nem baj, ha mást hoz nekem."
Vajon meg fogja találni?

Nyári élmenybeszámoló: Vonatozás

     Habár a rosszidő kitartott egész héten, többet nem tudtunk menni pancsolni, mégis csak elmentünk egy utolsót tekeregni, mégpedig Parajdra és Szovátára.
     Parajdon megnéztük a sóbányát.
Képzeljétek, ott a föld alatt volt minden féle: játszóház, maszkáló, hinták, és sok-sok só.
Tetszett nekem.
     De még jobban tetszett a vonatozás a kis gőzőssel.
Sokat vonatoztunk, Vármezőtől egészen Szovátáig. Mi vonatoztunk (anya, Gyopi, Zsombi és Gyöngyi) , apa pdig jött mellettünk autóval.
Átmentünk a mesebeli erdőn, sőt még annak a háznak az udvarán is átment a vonat, ahol kirándultunk az ovival.
Szovátáról autóval mentünk vissza Vármezőre, ugyanis már ennyi vonatozás éppen elég volt.
Szuper volt.

Nyári élmenybeszámoló: Egy fiús nap

Végre hazaérkeztünk Hajdúszoboszlóról (már nagyon meguntam az utazást), pihentünk egy napot és azt mondta anyuci, hogy holnap lesz egy meglepim.
Eléggé próbáltam kitalálni, hogy vajon mi lesz az, de nem árulák el. Annyit tudtam, hogy újra autóval fogunk utazni, de most már nem olyan sokat.
     Éjjel Gyopika beteg volt, így a meglepi kirándulásra csak apával ketten mentünk.
De milyen jó, hogy elmentünk, ugyanis nagyon de nagyon klassz volt.
Voltunk a szovátai élményparkban! Csoda jó volt!

Kár, hogy egy nagy eső elkergetett, de a legfontosabb, hogy a pályát elvégeztem, ügyes voltam, pedig még nem is vagyok olyan nagy. A bácsi azt mondta, hogy 5-6 évtől lehet menni, próbáljuk meg.
Én pont 5 éves vagyok, Igy meg is próbáltam és sikerült.
Megsúgom nektek, hogy itt sokkal jobban tetszett, mint a strandon :)
Ime egy kis izelitő, hogy ti is kedvre kapjatok (van felnött pálya is):

     Miután megállt az eső, meglátogattuk a parajdi lepkeházat is. Érdekes volt, főleg, amikor leszállt a ruhámra egy hatalmas lepke. De azért csak meguntam. Jobb volt mászkálni :)

Csodaszép fiús napunk volt. Sőt mint hab a tortán, este még szülinapozni is voltam, a legjobb barátomnak a szülinapján. Juppi!

Nyári élmenybeszámoló: Hajdúszoboszló és Nyiregyháza

Az idén volt jó sok meleg, így sokat voltunk pancsolni. Én imádok pancsolni, főleg búvárkodni. Befogom az orromat, becsukom a szememet és anyuci már nem is lát, el is kukkantam.

Egy időben mind kérdeztem,hogy mikor megyünk a tengerre. Anyuciék mondták, hogy nem a tengerre fogunk menni, hanem egy olyan szép helyre, ahol rengeteg medence lesz, szebbnél szebbek és lesznek csúszdák is. Már nagyon vártam.
Sajnos sokat-sokat kellett utazni, hogy odaérjünk, de csak kibírtuk.

     Megérkeztünk egy házhoz, ahol volt egy kis kutya (szerettem, édes volt, de jobban szerettem bezárva) és volt egy kis pedálos traktor. (Minden este strand után traktoroztam vele)
     Majd elmentünk a strandra. Bemenetkor megetettük a halakat, majd lepakoltunk és irány kipróbálni az összes medencét. Volt ott vizilóvas (ez tetszett a legjobban, jó meleg volt), volt bálnás (ami hullámzott, mint a tenger), volt teknős békás és csiga-bigás, ... Jó sok féle.
Volt egy olyan medence, ahol hatalmas hullámok jöttek. Ide csak apucival mentem be, mert ha nem, feldöntött volna a hullám.


Voltak termál vizek is, amiket szintén élveztem (jó melegek voltak és buborékoztak).
Ja, és el ne felejtsem, volt egy olyan medence ahol körbe-körbe vitt a víz. Örvényes volt. Imádtam.

Minden nap ettem sok-sok fagyit:)

Minden újdonságot kipróbáltam: sakkoztam hatalmas sakkfigurákkal, ettem bogyós fagyit, ami vattacukor ízű volt. Nyami!
Egy dolgot nem próbáltam ki: a habos medencét. Mind reklámozták,hogy kezdődik a habsó (habshow), de én nem akartam sós habos lenni,így inkább nem mentem be.

     Egy nap bementünk az aquaparkba is, ahol volt sok-sok csuzda.
Voltak kisebbek amik nekem valók voltak, de voltak olyan hatalmasak, hogy autóval (csónakkal) kellett lecsúszni rajtuk, és az autókat mozgólépcsővel vitték fel. Érdekes volt.
     A játék medencék szuperek voltak, a medencében volt egy kalóz hajó, ahol még ágyúval is lőhettem.

Nem sok csúszdát próbáltam ki, mivel nagyon meredekek voltak és féltem. De vagy kettőt, hármat mégis kipróbáltam.
Beültünk egy pánkó úszógumiba és lebegtünk egyet a vizen.

A vízben sokat vízipisztolyoztam. főleg a vízilovas medencében, mert ott volt sok fiúcska, akikkel harcoltunk.
Kaptam egy dzsetszkit mamától ajándékba (még itthon mondtam apuciéknak, hogy kell nekem olyan), de sajnos gurul fel a vízen. De azért játszódtunk vele is.


A ház mellett, ahol laktunk volt egy repülőtér, ahol megnéztük a kis repülőket. Mindig egy nagy repülő húzott egy kicsit.

Sőt egy reggel arra ébredtünk, hogy valami szól, és mikor kinéztünk az ablakon, a fejünk fölött rengeteg hatalmas léggömb szállt. Minden féle színben voltak.

Minden este, vacsi után, miután már jó sötét lett, mindenki a saját elemlámpájával kincset keresett. A kincs mindig valami finomság volt, kivéve az utolsó estét, akkor még elemlámpára sem volt szükségünk, mivel a kincs fénylett, világított. Nagyon izgi volt!

     Hazafele ellátogattunk a nyíregyházi állatkertbe. Láttam a fóka etetést, a jegesmedvét, pici fókát, pici elefántot, csikóhalat, lepény halat és hatalmas cápát. (Na meg persze sok más állatot).
Bementünk a maki majmokhoz is, reméltem megsimizem őket, vagy meghúzom a farkukat, de a nagy melegben ki voltak nyúlva, nem jöttek oda hozzánk.

Lifteztem a házban, ahol volt a vizesés.

Átmentem egy átlátszó folyosón, alattam láttam az állatokat.
Sok szép dolog volt, de nagyon hosszú és fárasztó is. Még szerencse, hogy béreltünk egy kis szekeret és apuci húzott minket. De még így is, 4-5 óra séta (szekerezés) után kérdeztem, hogy mikor megyünk a kapuhoz.

Egy kis nosztalgia ...

     Életem leges legszebb ajándékai a gyerekeim. Néha úgy érzem teljesen ki vagyok  merülve, már nem bírom szusszal a rohanást, de mégis őket nem adnám semmiért sem. Ha nem lennének üres lenne az életem.
     Kicsi Nimródom, aki már nem is olyan kicsi, 1 hete töltötte az 5 évet, a szemem fénye. Nagyon érzékeny kisfiú, igényli a szeretetet és a vele való törődést. Habár igaz, ami igaz, van benne egy jó adag huncutság és makacsság is, hogy elérje, amit akar ...
Amióta megvan, mindig is igyekeztem minden percemet vele tölteni, sok mindent megtanultunk együtt. Rengeteg dolgot tud, ismer. Alig volt 2 éves és az autók márkáját felismerte. Mind mondta h ez logan, azt hittük eleinte, hogy a kocsik színét nézi (mivel Andiéknak kék utójuk volt), de rá kellett jöjjünk, hogy nem, a jelét ismeri.
     Aztán mai napig tudja, hogy 2 évesen, amikor mentünk bölcsibe, mi volt, hogy én vittem neki palacsintát, másnap vittem sugust.
     Emlékszik, hogy mikor, hol jártunk és mit csináltunk ott.
Megyünk a városon végig az autóval és csak sorolja: itt van a vonatállomás, itt voltunk ünnepségen (mutatja a bizonyos vendéglőt), innen vettük a tűzoltó autót.
Olyan dolgokra emlékszik amik évekkel ezelőtt történtek. Elmondja, hogy ezt az éneket Andi tanította, ezt mama mondta, stb
     Néha attól félek, hogy elrontunk valamit, hogy nem neveljük őket helyesen. Esetleg nem boldogok?
Valószínű voltak és vannak dolgok amiket másképpen is lehetett volna (lehetne) csinálni, habár a gyermeknevelésre nincsenek szabályok ...
De ha másképpen is tettünk volna bizonyos dolgokat, kezeltünk volna bizonyos helyzeteket, úgysem jelentene jelentős változást.
Hiszem az ami a legfontosabb, az megvolt első pillanattól. És ez a SZERETET.
Szerettük a babát attól a pillanattól, hogy megfogant.
Rengeteget simogattam, beszélgettem vele, Zenét hallgattunk ketten, sétáltunk nagyokat és énekeltem neki.
Az éneklésről jut eszembe, hogy azt mondják, hogy ha énekelsz sokat neki, fogja szeretni a zenét.
Hát és rengeteget énekeltem és mégis mikor kicsi volt és próbáltam neki énekelgetni, akkor mindig azt, mondta hogy ne énekeljek. Habár igaz, az nem azt jelenti, hogy nem szereti a zenét, inkább azt, hogy én, hogy énekeltem :)
     Miután megszületett azután is ő volt életünk legértékesebb kincse.
Nem hinném, hogy lehet jobban szeretni bármit és bárkit is mint, ahogy szerettük és szeretjük Nimródot.
Ha ezekre gondolok, akkor egy kicsit megnyugszom, hogy jól van ez így. Ha szeretjük, és minden szeretetből történik, akkor nincs mit elrontani. Minden Isten kezében van, ha netán mégis elrontanánk valamit, akkor Ő még abból is jót tud kihozni.

5 Éves Szülinap!

Mi az ami változott az elmúlt egy évben?
Ahogy nő, most már nincsenek olyan jelentős változások.
Talán a legszembetűnöbb, hogy már nem egy kis pufi baba, hanem egy nagy legény. Nagyon megnőtt, megnyúlt, igazi nagy fiú lett. Régebben attól féltem, hogyha megnő, már nem lesz olyan aranyos kisbaba,  talán nem fogom tudni szeretni annyira. De nem igaz! Ennivalóan aranyos, ügyes, sokszor csak állok és csodálkozok,hogy milyenek tud mondani,hogyan kezel dolgokat. Nap mint nap jobban és jobban szeretem.

A torta? Hát az sem sokat változott :)
    A tavalyi csirkés torta után emlékeszem, hogy azt mondtam, hogy majd jővőben biztosan egészen más lesz, Lejár a "csirke" mánia. Hát nem járt le, az idén is pont úgy mint a tavaly, Angry Birds-es tortánk volt.

Tavalyi torta

Idéni torta

Na de volt egy másik torta is, az transzformeres volt.

     A tavaly mindhiába mondtam neki, hogy hívjunk meg néhány ovis társat szülinapozni, sehogy sem akarta. Csak Szilárdot :)
Az idén már annyira fejlődtünk, hogy néhány barátot meghívott. Igaz, az is nehézkesen ment, de csak sikerült.
Mondtam neki, hogy hívjuk meg azt a kislány ovis társát is, akivel minden nap játszanak a játszótéren, de azt mondta, hogy: "Az én szülinapom, így én parancsolok. Fiús buli lesz!"
Erről ennyit.
Előszőr még a tesómékat sem akarta meghívni, mivelhogy ott van 2 kicsike, és azt mondta hogy nem tart babazsúrt. Végül sikerült kiegyeznünk abban, hogy lesz egy családi szülinap, ahova jönnek a babák is, és lesz egy barátos szülinap ahova csak a nagyok jönnek + persze Gyopika (de a többi mellett már ő is nagynak számít)
     Nimród nem szeret kezdeményezni, nem szereti az újdonságokat. Nehogy valami másképpen legyen mint másnak.
Volt rá alkalom, hogy otthon egy este sütöttünk és azt mondtuk, hogy az ovis társaknak sütjük. Másnap felpakoltam, el is vittük, de nem engedte, hogy odaadjam az óvónőnek.
Hát az mégis, hogy néz ki? Más nem csinál ilyet!

     Szülinapkor az oviba viszünk valami finomságot. A gyerekek nagy többsége Barni macit visz, mert szeretik és egyszerű elfogyasztani. Nimród is szereti, de nem mondhatni, hogy a kedvence. Kérdem tőle, hogy én mit vegyek, mit visz a pajtásoknak? Mondja, hogy Barni macit. Próbálom magyarázni neki, hogy vigyük inkább az ő kedvencét, csirkés kiflit. De mindhiába ... Ő csak Barni macit, mert más is azt visz.
Aztán nem adtam be a derekamat :) Mondtam neki, hogy meglepit viszek. Így én döntöttem el, hogy mi is legyen a meglepibe: lett benne csirkés kifli, gumi cukor és egy kis lehuzi minden gyereknek.

Ugyanígy a szülinappal is.
Terveztük, hogy a szülinapot játszóházba tartjuk, de Nimród azt sem akarta. De egészen biztos vagyok benne, hogyha, majd részt veszünk valamelyik barátjának a szülinapján, aki nem otthon tartja, utána mi is úgy kell tartsuk.

     Sokat tanultak, ügyesedtek 1 é alatt az oviban is. Valamelyik nap elővettem valami társasjátékot, ahol általános műveltségből voltak kérdések (persze gyerekeknek). Kérdezgettem és tudta a válaszokat. Ledöbbentem. Ezt meg honnan tudod? "Az oviban tanultuk."

Most van egy apás periódus, aminek örvendek, hiszen eddig eléggé rám volt akaszkodva. Most mindent csak az apjával játszik. Lehet még vissza fogom sírni az anyás időszakot ...

A családos szülinap csendes volt (amennyiben lehet csendesnek nevezni 15 ember társaságát) ...
De a gyerek szülinaphoz képest valóban csendes volt.
Összesen 6 gyerek volt, de a káosz :)  Amit az a 6 apróság tudott csinálni, azt látni kellett volna.
Egyfolytában jöttek-mentek kezükben a tele poharakkal, szívószálakkal. Szinte nem játszódtak semmit, csak ittak, ettek, fújták a szülinapi sípokat :)
     Volt egy kis vetélkedő is, ki tudja a leghamarabb kéz nélkül kienni a pufikat egz tálból. Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyerekek, hogy viszonyulnak a szabályokhoz. Volt aki meg sem hederítette azt amit mondtam, ő úgyis kézzel ette, volt aki (pld Nimród) annyira betartotta, hogy még a tálhoz sem mert hozzá érni, hogy megtartsa, hogy ne csússzon el.

Mindenképpen nagyon édesek voltak, örvendtünk, hogy eljöttek és együtt ünnepelhettünk.

Utolsó hetek az oviban

   Nimród számára az utolsó néhány hét, számunkra, mint szülőknek az utolsó két hónap volt különösen izgalmas.

Kezdjük velünk, szülőkkel.

Volt egy skarlátos periódus az oviban, amivel nem is lett volna különösebb gond, ha nem kellett volna 6 hetet otthon ülnünk. Valószínű ez a het hét otthon ülés lehetett az oka az utána egy hónapot tartó sztrájknak, amit Nimród előszeretettel és nagy kitartással folytatott. 

   A sztrájk a következőből állt: minden reggel sírással mentünk az oviba és ordítással váltunk el. Már ez is éppen elég aggasztó volt (alig volt szivem otthagyni a kis angyalomat...) és ezzel nem zárult le. Egy jó hónapon keresztül megmakacsolta magát és nem vett részt a tevékenységeken. enni sem igazán akart. Csak ült egy széken, fogta a méhecskéjét és sirdogált. Gondolom várta, hogy teljen az idő.

   Mint ilyenkor lenni szokott, már minden félére gondoltunk, hogy lehet, megbántotta valaki, azért nem akar menni, esetleg történt valami. De sehogysem jöttünk rá az okra.

Most visszatekintve úgy tűnik, hogy a hosszas otthon maradás volt az oka (amire nem is nagyon gondoltunk, ugyanis eddig még a hosszú nyári vakáció után sem volt gond)

Szóval ez a hónap kegyetlen volt, úgy neki, mint nekünk.

Hála Istennek, hogy megoldódott.

   A következő hetekben sem igazán volt kedve menni, de amikor ott volt, már nem volt gond.

Itt következett a szebb periódus:

Mivel már a nyár is beköszöntött, így sokat voltak az udvaron, tekeregtek ... 

A tekergés közül a legjelentősebb a repűlőtér látogatása volt, melyről ime néhány kép:

Megnézték, hogy hogyan száll le és fel, és még belülről is meg tudták tekinteni.

Izgalmas volt.

Nimródnak egyedüli problémája a repülővel az volt, hogy nem volt fiús, csak lányos repülő (mivelhogy lila volt).

A következő nagyobb esemény a kis Napraforgók életében a Szovátai kirándulás volt. De erről bővebben a következő napokban olvashattok. 

Szülinapi zsúr az oviban

Mivel a kis legény szülinapja csak a nyáron van, ezért az oviban egy hónappal hamarabb tartottuk, hogy neki is legyen része az ovis szülinapban, akár csak a többi gyereknek.
Érdekes volt betekinteni az ottani ünneplésbe.
Olyan jó volt látni a gyerekek arcán az örömöt, hallani azt a nagy gyerek ricsajt és kacagást amikor megkezdődik a várva várt dal.
Ennivalóan aranyos a kis ünnepelt hercegem :)

Az ovis ünneplés:

Gyerek buli:

Nimród aranyköpései 14

1. Felhők
Mostanában Nimród nem akar otthon délben aludni. Egy szombati nap csak Ernő volt otthon velük és mondta Nimródnak, hogy ő lefekszik Gyopival, Nimród pedig szépen csendben játszódjon a gyerekszobában.
Egyszer csak hallja, hogy dörög és átsiet Nimródhoz, nehogy megijedjen.
Nimród ül az ablak előtt és néz kifele.
Ernő kérdi, hogy mit néz.
Nimród válaszol: "Nézem, hogy hogyan ütköznek a felhők."

2. Megállapítás a világról
Egye este mind lábatlankodtak Gyopival. Mondtuk nekik, hogy menjenek be a szobába, de persze nem akartak szót fogadni. Egyszer mégis megfogja Nimród Gyopinak a kezét és azt mondta:
"Gyopi gyere, nem nekünk való ez a világ!"

3. Vacsora
Este van és vacsorázni készülünk. Nimród elmondja, az imádságot, amit az oviban tanult:
"Összefogom két kezem. Így tesz minden jó gyerek."
Gyopi persze izeg-mozog a széken, nem ül helyt.
Nimród ránéz és azt kérdi:
"Gyopi jó gyerek vagy?"
Gyopi vette az adást és szépen összefogta a kezét :)

4. Felhők
Szoktunk játszani, csiklandozni őket. Nagyon élvezik, kacagnak nagyokat.
Nimród egy nap engem is mind csiklandozott. Én nem élveztem annyira mint ő :) , ezért rászóltam, hogy legyen szíves hagyja abba.
Ez a válasza: "Azt hittem boldog leszel tőle"
Édes volt :)

5. Boldogság
Egy este lefekvés előtt ugyancsak kacag nagyokat. Kérdek valamit és alig bírja kimondani a választ. Egy szó,egy nagy kacagas, még egy szó, még egy kacagás.
Aztán azt mondja: "Amikor boldog vagyok csak lassan tudok beszélni."

6. Rózsaszín szem
Gyopi egy nap megjegyzi:
Gy: Anyuci neked kék a szemed?
Én: Igen
Gy: Nekem milyen?
Én: Barna
Gy: Nem, nekem is kék. Mi kislányok vagyunk.
Nimród közbeszól:
Ha ti kislányok vagytok, akkor miért nem rózsaszín a szemetek?

Évvégi szerep

Igen, már nem kell olyan sokat  várjak és itt a "három éves" vakáció. Már nagyon várom.

Nem is olyan rég volt egy kis meglepink, ugyanis készültünk egy kis szereppel az anyuciknak és apuciknak.
Nagyon sokat készültünk rá és nagyon igyekeztünk, hogy minden jól sikerüljön.
Íme egy kis ízelítő belőle:

Egyik kedvenc énekem:

Versecskéim:

Critical Mass Jr

Nagy izgalommal és kiváncsisággal indultam. A dombról egészen a főtérig biciklivel mentem, az új piros bicajommal.Ahogy ereszkedtünk lefele a hegyen még más gyerekkel is találkoztunk, akik szintén ugyan oda mentek, így csatlakoztunk hozzájuk. A végén már szép kis csapat verődött össze.
A főtéren nagy volt a zürzavar, a zaj. Találkoztunk imserősökkel is.
Mindenki egyszerre indult, mi, a nagyok elöl. A kicsik a futokkal és motrokkal hátul.
Szuper volt.
Készültünk apucival délután is, de a rossz idő és a hideg elvette a kedvünket, így az idén lemeradtunk róla.

Húsvét

Anyucinak az idén is segítségre volt szüksége a tojás  festéshez, így hát én segítettem neki.
Elővettük a spéci nekem vásárolt tojás festéket. de hát amikor kibontottuk és nekifogtam festeni, kiderült, hogy kellemetlen szagu, így azt mondtam, inkább nem festek többet.
Mit volt mit tenni, így elővettük a mi saját kis festékünket és nekifotunk azzal pingálni.
Csupa pirosakat készítettem, mert mostanság az az én kedvenc színem.

Anyuci a segítségért cserébe megtanított egy szép verset, amit ügyesen elmondtam minden kislánynak, akit meglocsoltam.
Én is tanítottam neki egyet, mégpedig azt, amit ő kell mondjon, miután meglocsolták.
De nem volt olyan ügyes mint én, mert miután meglocsoltam, nem tudta elmondani.
Így hát a versem után mondtam neki, hogy most ezt kell mondjad:
"Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél."
Mondtam elöl , ő meg szépen elismételte utánam.
Így kell ezt csinálni. Megy ez nekünk :)

Ime a vers:

Itt a tavasz tra-la-la...

Végre itt a tavasz.
Ha hiszitek, ha nem, nem csak ti, de már én is nagyon vártam.
Az utóbbi időben mind kérdezgettem anyucitól, hogy: "Mikor jön már végre a tavasz?"
Addig-addig kérdeztem, hogy csak valahogy elérkezett.

   Nagy terveink vannak, sokat akarunk játszani, hintázni, szaladgálni, focizni, na meg biciklizni.
Már meg is van a legújabb bicajom, amivel szélsebesen tudok menni és képzeljétek: a pedált hátrafelé is lehet hajtani! Bizony, most kaptam apucitól, mivel a másikat már kinőttem. Szép piros.

     Volt apucinak a szülinapja és anyucival készítettünk neki egy igazi meglepetést.
Egy nap késő estig ügyeskedtünk. Már kezdtem álmos lenni, de nem akartam lefeküdni, hiszen még olyan sok dolgunk volt: kellett készítsünk gyurma tortát, képrámát, képeslapot. Kellett rajzoljak egy tortát és Ferrarit vízfestékkel.
A terv az volt, hogy reggel mielőtt megébred előkészítjük és bevisszük neki az ágyba. Ezért korán keltünk (vagy apa kelt későn? hmm ... ) és taram! Megleptük! Nagyon megörvendett neki.

A képen a Gyopi meglepetése is látszik. Ő is készített képeslapot és a torta melle pedig még aprósüteményeket is sütött. Bizony :)

Farsang itthon

     Nagy lelkesedéssel készültünk a farsangra, és mint ahogy ilyenkor lenni szokott: minél inkább vársz valamit, annál biztosabb, hogy lemaradsz róla. Így aztán mi is lemaradtunk.
Hirtelen egyik napról a másikra belázasodott és vagy öt napig lázasan ültünk otthon.
Nagyon reméltük, hogy hátha mégiscsak meggyógyul a nagy napig, de sajnos nem jött össze.
Pedig még a csirkés jelmez is elkészült. Egy kicsit féltem attól, hogy csalódott lesz, hiszen annyira várta, de annyira leverte a láz, hogy nem is akart menni. Azt mondta, hogy: "anyuci, tartsuk meg itthon a farsangot". Össze is hívtuk a nagyszülőket, hogy legalább nekik mutassuk be a jelmezt, de mire megérkeztek a vendégek, a kis robbanós csirke meg sem mozdult, ki volt nyúlva a láztól. Így a farsang még itthon sem sikeredett.
Azért néhány képet mégiscsak készítettünk, hogy legalább meglássátok ti, hogy milyen az én kis (beteg) robbanós csirkém.

 

Karácsonyi szerep

Nagy izgalommal indultam oviba,ugyanis igazán különleges nap várt rám: mentünk bábszínházba és még szerepeltünk is. Minden EGY napon. Bizony.
Reggel, amikor vittük Gyopit bölcsibe, mondtam is anyucinak, hogy egy kicsit izgulok, de megnyugtatott engem, hogy nincs miért, nagyon szép lesz. Igaza volt. A bábszínházban érdekes volt (külön élmény volt busszal kirándulni a bábszínházig) és alvás után szépen ünneplőbe öltöztünk - feltettem a csirkés nyakkendőmet :) -  és megleptünk mindenkit.
Később pedig minket lepett meg az Angyalka sok új játékkal.

Máskor mindig elmeséltem minden verset és éneket otthon, de most nem. Mikor anyuci kérdezte, hogy mit tanultam, mondtam neki, hogy titok.
A titok, most már nem titok többé, így ti is bele kukkanthattok egy kicsit:

A szerep után egy kis ajándékot adtam át anyuciéknak, amit a saját kis kezecskémmel készítettem.

Az ünnepség után, mint ahogy mindig lenni szokott, ettünk-ittunk, játszódtunk, egészen addig, amíg haza nem pakoltak :)

Emese ovonénivel