Kezdjük velünk, szülőkkel.
Volt egy skarlátos periódus az oviban, amivel nem is lett volna különösebb gond, ha nem kellett volna 6 hetet otthon ülnünk. Valószínű ez a het hét otthon ülés lehetett az oka az utána egy hónapot tartó sztrájknak, amit Nimród előszeretettel és nagy kitartással folytatott.
A sztrájk a következőből állt: minden reggel sírással mentünk az oviba és ordítással váltunk el. Már ez is éppen elég aggasztó volt (alig volt szivem otthagyni a kis angyalomat...) és ezzel nem zárult le. Egy jó hónapon keresztül megmakacsolta magát és nem vett részt a tevékenységeken. enni sem igazán akart. Csak ült egy széken, fogta a méhecskéjét és sirdogált. Gondolom várta, hogy teljen az idő.
Mint ilyenkor lenni szokott, már minden félére gondoltunk, hogy lehet, megbántotta valaki, azért nem akar menni, esetleg történt valami. De sehogysem jöttünk rá az okra.
Most visszatekintve úgy tűnik, hogy a hosszas otthon maradás volt az oka (amire nem is nagyon gondoltunk, ugyanis eddig még a hosszú nyári vakáció után sem volt gond)
Szóval ez a hónap kegyetlen volt, úgy neki, mint nekünk.
Hála Istennek, hogy megoldódott.
A következő hetekben sem igazán volt kedve menni, de amikor ott volt, már nem volt gond.
Itt következett a szebb periódus:
Mivel már a nyár is beköszöntött, így sokat voltak az udvaron, tekeregtek ...
A tekergés közül a legjelentősebb a repűlőtér látogatása volt, melyről ime néhány kép:
Megnézték, hogy hogyan száll le és fel, és még belülről is meg tudták tekinteni.
Izgalmas volt.
Nimródnak egyedüli problémája a repülővel az volt, hogy nem volt fiús, csak lányos repülő (mivelhogy lila volt).
A következő nagyobb esemény a kis Napraforgók életében a Szovátai kirándulás volt. De erről bővebben a következő napokban olvashattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése