Az önállosódás útján

Mostanában olvasgattam, hogy mi mindent kell tudjon egy kisgyerek, mielőtt megy óvodába.  Sorolta, hogy kell egyedül tudjon öltözni, wécézni, kezet mosni, orrot fújni, enni ...
Szóval volt egy szép kis lista. Csak néztem és gondolkoztam, hogy mi, hol is állunk, mi megy és mi nem megy még egyedül.
Az evés az már rég egyedül törénik, viszont a vécézés, orrfujás, öltözködés még mindig csak segítséggel történik.
Törtem a fejemet, hogy  hogyan tudnám rávenni az én kis Angyalkámat, hogy mindezeket megcsinálja egyedül.

Ekkor mintha kiolvasta volna a gondolataimat a fejemből, megtörtént a változás.

Egy nap, amikor a játszótéren voltunk, azt veszem észre, hogy elmegy a fához, lehúzza a kis nadrágját, bugyikáját  és elkezd pisikálni. Se szó-se beszéd, egyedül pisikált és vissza is öltözött. Tátott szájjal maradtam. Később kiderült, hogy látta a barátját (Karcsikát), hogy ő is úgy csinálta, és nyilván őt utánozta.

Az öltözés még nem megy teljesen egyedül, de a levetkezős az már igen. Ahogy beleptünk a házba, abba a pillanatban dobja le a ruhácskáit. Alig lehet meggyőzni, hogy azért a bugyika az maradhat. Nem tudom, mit szeret meztelenül.
A cipőhúzás, nadrág húzás mendegél, de a blúzok felvevése az még nehéz neki.

Az ébredésben is nagy változás történt. Eddig minden reggel, mikor megébredt kiáltot egészen addig, amíg bementem. Egy este mondtam neki, hogy ne kiáltson, hanem fogja a párnácskáját, jöjjön át hozzám és lepjen meg. Másnap reggel, ültem a számítógép előtt, mikor egyszer csak megjelent a hátam mögött és mondja, hogy: meglepi! Gondolhatjátok, hogy a frászt tette belém. Mikor végre magamhoz tértem, megpuszilgattam, megdícsértem és azóta minden reggel jön nagy boldogan, hogy lepjen meg és örvend a jutalom ölelésnek.
El is újságolta Eszternek egyszer, hogy: "Tudod Eszter, azt úgy kell csinálni, hogy veszed a méhecskét, a labdát, leszállsz az ágyból, kijössz az ajtón es megleped anyucit."

Neki nem kell többet a szék magasító, mert ő  már nagy (pedig alig éri fel az asztalt). Nem eszik a szép autós tányérból, mert neki olyan kell, mint a nagyoknak. Szóval mindent úgy, ahogy a nagyok. És valahogy igaza is van., ő már egészen nagy fiúcska lett.  Megértük ezt is :)