Végre elértünk ahhoz a ponthoz, hogy kezdem azt észrevenni, hogy nem csak eltűri a kis tesót, hanem mintha szeretné is :)
Bizony voltak olyan napok, amikor már kezdtem elgondolkodni azon, hogy vajon mennyire volt jó ötlet a kis tesó, mivel Nimródot eléggé zavarta. Részben meg is érthető, elvégre addig mindig ő volt a központ, mindenki az ő kedvében járt, én 100%-osan minden figyelmemet neki szenteltem. Gyopár érkezésével nyilván bármennyire is ügyeltünk bizonyos dolgok megváltoztak.
Eleinte nem is láttunk semmiféle problémát, nem bántotta, de nem is igazán érdekelte, egyszerűen csak azt vettük észre, hogy zavarja, hogy a kicsi sír. De ez csak természetes.
Aztán mikor Gyopár úgy körülbelül 9 hónapos volt, akkor volt a legénykének egy igazán rossz időszaka. Igaz nem tartott soká, de már kezdtem azon gondolkodni, hogy eddig még volt valahogy, de ezután hogyan lesz. Egyik napról a másikra megváltozott, olyanokat csinált, mint máskor még soha: egyet gondolt és eldobta a játékjait a szemétbe (holott ő mindig nagyon ügyelt rájuk, még csak nem is rongálta őket), egyfolytában mindenkit ütött, lehettem az én, Ernő, Gyopár, ismerős vagy idegen... rúgott, ütött mindenkit. Egész nap kellett lessem, hogy mit csinál, nehogy komolyabban bántsa Gyopárt. Lökdöste, megdobta, ...
Próbálkoztam büntetéssel, de hát egy időszakban annyira sok rosszaságot csinált, hogy néztem, hogyha megbüntetem, szegény egész nap ülhetne a sarokba. Majd aztán taktikát változtattam. Mikor láttam, hogy a büntetés hatására még inkább csinálja, akkor eldöntöttük, hogy a "jelentéktelennek számító, nem túl durva dolgokat" nem vesszük figyelembe, átnézünk felettük. Csak akkor büntetjük, ha már tényleg túl lépte a határt. Mintha egy picurit jobban működött volna, de ez sem volt az igazi.
Aztán egy nap, mondtam neki, hogy ne bántsa Gyopárt, ha nem bántja akkor én még jobban szeretem őt. Ettől a naptól arra fele mintha újra megváltozott volna, aztán azért amit mondtam, vagy csak úgy magától, nem tudom ... de minta megbékélt volna a helyzettel. Újra az én kis Angyalkám lett, aki nyilván még rosszalkodik, még meg-meg üti Gyopárt, még csintalan, mint bármilyen gyerek, de kezelhető.
Egy nap hallom, hogy beszélget Gyopárral és magyarázza neki, hogy az egy autó, és igaz, hogy akarod, hogy menjen a garázsba. Majd később, most már igaz kijöhet a garázsból? Pancsolnak együtt, ugrálnak együtt, kacagnak együtt. Öröm nézni és hallgatni őket. Gyönyörűségek!
Annyira jó érzés látni őket együtt, ennivalóan édesek és aranyosak.
Megfigyeli, hogy Gyopár minek örvend és akkor egyfolytában azt akarja játszani. Valamelyik nap véletlenül egy műanyag dobozba, melyben játékok voltak, bele ömlött egy kis víz. Nyilván Gyopárnak csak annyi kellett, kezdett benne pancsolni és nagyokat kacagni. Nimród már másnap kérte, hogy: "azt játszodjuk, hogy én pancsolok a kádban és Gyopár a játékos dobozban." Kellett volna látni azt a játszást, a ház tele volt vízzel, úgy élvezték.
Nimród zuhanyozik, Gyopár nyilván rögtön ott van körülőtte, kapaszkodik a kád szélében. Már tiszta víz, mert Nimród több vizet nyom rá, mint saját magára, de azért úgy örvend, hogy repül el.
Tanítgatja is a kicsit, nagyoskodk felette. Látja, hogy Gyopár megy a konektor fele, még oda sem ért de már ráütött a kezére, hogy nem szabad. Túlságosan szigorú tanár, de azért nagyon aranyos.
Úgy meg-meg öleli teljes erejéből, hogy már fel kell szollítsam, hogy csak óvatosan, mert lassan Gyopi nem kap levegőt.
Egy jó barátunk itthon volt és mondta, hogy viszi el Gyopárt magával, mert tetszik neki. Mire Nimród megnézi és nagy szomorúan azt mondja: "Ne vidd el, mert én annyira szeretem."
Ez az eset még máskor is megtörtént, úgyhogy azért csak szereti a kis tesóját :)
Most pedig a sok mese után egy kis ízelítő az ők kis játékukból. Van amit mindketten nagyon élveznek, viszont bizony nem egyszer a kis csaj porul jár, mint például a weekenden :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése