Húsvéti beszámoló

Amilyen hamar megérkezett a várva várt ünnep, olyan hamar le is járt.
Szombaton itthon voltunk szorgoskodtunk, tettünk-vettünk, anyuci tojást festett, de nekem már nem volt kedvem segíteni neki, inkább játszódtam Gyopival. Majd este Katiéknál voltunk.

Vasárnap pedig már reggel korán felkeltünk, játszódtunk, fürödtünk és korán ágyba bujtunk, hogy majd tudjunk minél hamarabb indulni dédihez.
Kurta kis déli alvás után ünneplőbe öltözött az egész család és irány Vadasd.

Már alig vártam, hogy locsolhassak. Ott aztán volt is akit, mert ott volt  a két dédi, a két Ildikó, Andi, mama, Babi nénje, na meg persze anyuci és Gyopár. Alig győztem mondani a verset és bontani a csomagokat.
Csomag bontás után kint játszódtunk az unokatesóimmal: Edwárddal és Dáviddal és persze kicsi Gyopival.

Az ünnepség itthon folytatódott. Ismét korán keltünk, mert olyan sok kislányt meg kellett locsolni ...

Anyucival és Gyopival kezdtük. (Végül is Gyopikát is megöntöztem. Pedig azt mondtam, hogy én göndöröket nem öntözök.)
Elmondtam szépen a verset és kaptam sok finomságot.

Majd apucival útra keltünk és sok-sok kislányt meglocsoltunk.

Olyan sokat jártunk, hogy még a végén el is fáradtam. De azért én mindenhol elmondtam a verset, sőt van ahol még énekeltem is.

Tetszett nekem ez az ünnep is, én IMÁDOK ünnepelni :)
Mikor lesz a következő?

Húsvétra készülődve

"Még hányat kell aludjak, hogy itt legyen a húsvét?"
Szinte minden nap megkérdem anyucimtól, annyira várom.
Már a versemet is tudom és sok-sok éneket, amiket az oviban tanultam.
Fogunk menni tekeregni, locsolni. Fogok kapni sok-sok tojást és édességet. Nyami-nyam...

Hogy minden legyen szép húsvétra, így egy nap anyucival munkához láttunk.
Elővettük a sok szép díszt: virágot, pillangót és kidíszítettük vele az összes ajtót a házban, na meg az én szobám ablakát.
A nappali ajtaja csupa lila lett, az enyém pedig tarka-barka, mert én úgy szeretem.
Anyuci mind próbálta mondani nekem, hogy hogyan ragasszam a pillangókat. Mondta nekem, hogy a pillangok nem egy sorban repülnek, de én nem hallgattam rá. Én szerettem találtatni őket egymás mellé, hogy ne legyenek egyedül azok a pillangók sem.

Miután végre befejeztük a díszítést, tojást festettem.

Gyopi is segítette nekem, de ő csak rajzolt tojást, nem festett igazit. Még kicsike.

Szép inget is vettünk nekem, hogy legyen amibe menjek locsolni a kislányokhoz. Az öltözőben próbáltam fel, pont úgy mint a nagyok. Az volt ám az igazi, csak úgy illegtem billegtem a tükör előtt.

Ezután a sütés következik, majd IRÁNY LOCSOLNI!

Ovi másképp

     Az elmúlt hét különleges volt. Nem csak a gyerekeknek, hanem nekem is, ugyanis mehettem én is oviba :D
Azt hiszem jobban vártam, mint Nimród :)
Minden nap valami érdekesség történt.
     Az első nap húsvétra készülődtek a gyerekek: tojást festettek, tojástartót készítettek.

Én is bent voltam és jöttem-mentem köztük. Nagyon édesek voltak.
A kis ujjacskáikkal megfestették a tojáskákat, majd mindenki szabadon játszhatott.
Nimród egy jó ideig valami autós kártyákat tett-vett, majd pedig helizet, ugra-bugrált.

Mikor készültem haza, bizony elkeseredett. Nem is gondoltam volna, hogy fog sírni, és mégis ... De csak annyit tartott, amíg eljöttem. Szerintem inkább olyan nyafi volt, hogy még maradjak.

     Kedden nem tudtam bemenni hozzájuk, de szerdán ugyancsak bementem és a gyerekek ezúttal zenéltek.
A kis Napraforgók bevihették a kedvenc hangszereiket. Persze, mi be is vittük Nimródnak a gitárját.
Amikor be kellett mutatni, már majdnem elkeseredett, mert nem találtuk a pengetőjét, de aztán nem volt baj. Zenéltek, énekeltek, kipróbáltak többféle hangszert. Volt nagy hangzavar :)

Másnap délután táncház volt az oviban.

Amikor bent voltam próbáltam figyelgetni, hogy Nimród, hogyan viselkedik, mivel játszik. És azon lepődtem meg, hogy egy nap különösen agresszív volt. Egyfolytában harcolt, mintha verekedett volna. Nem ütött meg senkit, de azért úgy lökdösődött. Furcsa volt, itthon nem nagyon szokott ilyesmit csinálni, habár igaz, mostanában itthon is inkább harcol.

Volt egy érdekes pillanat. Egyszer csak az egyik kislány (Kitty) nagyon sír. De annyira sírt, hogy nem tudtam bele lelket verni. Csak mind kérdeztem tőle, hogy mi a baj, mi történt, ő szegény mondta, de persze nem értettem. Aztán végre megértettem: "Bezárnak a börtönbe". Csak kezdte és végezte és sírt tovább.
Mikor kérdem, hogy ki mondta, azt válaszolja, hogy: Nimród.
Meglepődtem. Na gondoltam, jól nézünk ki, pont az én gyerekem :))
Aztán később mondta az óvónő, hogy már néhány napja, mind valami börtönöset játszanak. Valamelyik gyerek kitalálta és azóta az a sláger.Szegény kislánynak pedig nem tetszik.

Utolsó nap divatbemutató volt az oviban (az összes csoportnak közösen). Nimródot is szépen felöltöztettem, de a kis Napraforgómnak, még nem sokat jelentett.
Majd talán jövőben :)

Szép volt ez a hét, jó volt bent lenni a kis manókkal, látni őket, hogy hogyan tevékenykednek, játszanak. Külön élmény volt. Jó volt újra ovisnak lenni :)