Farsang

Ha emlékeztek a tavaly elkészült a csirkés jelmeze, de mivel skarlát gyanús volt, ezért nem tudtuk használni.
Minden rosszban van egy jó is (szokták mondani), így az idén egyszerűen ment a jelmez készítés, ugyanis megvolt már.
Igaz, az idén sem ment minden zökkenés mentesen, ugyanis pont himlősök voltunk, már néztük, hogy le fogunk maradni a farsangi mulatságról, de hála Istennek, pont elmúltak a pöttyök nagy része, így mi is maskarába öltöztünk és megjelentünk az ovis farsangon.

A nagy buli különleges eseménnyel végződött ugyanis a sok lökdösődésnek és hancúrozásnak az lett az eredménye, hogy a  már jó erősen logó foga kihullt. Így történt az első foghullás.

Kép a második foghullásról, mely kb az első után 1 hónapra történt

Este gondosan betettük a párna alá, hogy a fogtündér hozzon valamit ajándékba. Reggelre csak egy kis levelet hozott, mivel, hogy nem igazán volt felkészülve erre az eseményre, de késöbb meghozta a kis srác (és anya :) ) örömére a várva várt kék kígyót :)

Nimród első új foga

Farsang alkalmával (5 és fél évesen) kihullt az első foga, íme már látszik is a kis új fogacska.

Ha február, akkor ovi szünet

     Szinte hihetetlen ... Három éve járunk oviba és eddig minden év februárjában otthon ültünk valamiféle bajosabb betegség miatt.
Egész évben nem mondhatni betegnek, egy-egy kis orrfolyáson kívül más baja nincs, de februárban mindig össze szedünk valamit:
- kis csoportban valami komolyabb meghűlés volt,
- középső csoportban skarláttal ültünk otthon 6 hetet
- most, nagycsoportban, február közeledtével gondoltam adjak egy kis vitamint, hátha megelőzzük az újabb otthon ülést, de nem sok sikerrel, hiszen elkaptuk a hólyagos himlőt, így újra kivettük a februári extra mini vakációt.

     Hála Istennek könnyen átesett a himlőn, csütörtökön vettük észre az első pöttyöket, pénteken és szombaton még lett jó sok a nyakán, hátán és hasán (a lábán kevesebb).
Vasárnaptól már nem volt gond, több nem ütött ki, elkezdődött a gyógyulási folyamat.
     Viselni is könnyen viselte. Mondtam neki, hogy nem szabad vakarni, mert akkor kipukkadnak a hólyagok és fájni fog. Aztán szegény türelmesen tűrte, nem is vakarózott..
Viszont éjjel annál inkább. Vele aludtam és egész éjjel forgolódott, dörgölte magát az ágyhoz.
Már én sajnáltam. Néztem az órát és csak telt az idő: 1 óra, 2, 3, majd végre fél 4 fele aludt el, úgy hogy nem vakarózott tovább. Vagy lehet akkor is én aludtam bele a várakozásba? :) Nem tudom, de azután csend volt.
     De még akkor sem panaszkodott egy árva szóval sem, csak hunyta be a szemét és próbált aludni. Egyetlen egyszer sem nyafogott, hogy viszket, csak kínlódott. Még azt sem engedte, hogy bekenjen, inkább tűrte.
Szerencsére csak 2 ilyen bajos éjszakánk volt, utána már minden simán ment.
A jelenlegi állapot: Nimród jól van, holnap kezdi újra az ovit, mi pedig várakozunk, vajon mikor jelennek meg az első pöttyök kicsi Gyopin?

Egy falat tél

Sajnos az idén nem volt részünk olyan sok szép fehér hóban, mint az elmúlt évben, de hála az Úrnak, az idén is sikerült néhányat szánkózni, korcsolyázni. A tervezett sítábor sajnos elmaradt, viszont sikerült elmenni újra az egyik nagyon kedvelt téli helyünkre, Székelyvarságra, ahol reméltünk hogy térdig érő hóban tudunk mászkálni.
     Annak ellenére, hogy mindez február elején volt, és ebben az időszakban a hegyekben jó nagy tél szokott lenni, térdig érő hó még ott sem volt, sőt alig volt egy kevés.
De hála Istennek, annyi hó azért maradt,. hogy egy jó nagyot tudtunk szánkózni.
Mindenki csúszott valamivel, ki mivel érte: szánkóval, zsákkal, lapáttal vagy csak füss nadrággal, de a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát. A nap sütött, így nem fáztunk és nagyon jól éreztük magunkat.

     Még egy nap sikerült szánkózni a jól megszokott kis hegyen a templom mellett,
Nimród nagyon szereti itt. A hegy annyira nagy, hogy ő jókat tud csúszni rajta, de elég kicsi ahhoz, hogy ne legyen nehéz neki kihúznia a kis szánkóját (lapátját).
A korcsolyázás egy-két próbálkozás után egészen jól ment. Azt is mondtuk, hogy ha mennénk minden héten vagy kétszer akkor megtanulna, de sajnos nem jött össze, hogy ilyen gyakran menjünk, így nem tanult meg :) Majd a következő télen :)