Sajnos az idén nem volt részünk olyan sok szép fehér hóban, mint az elmúlt évben, de hála az Úrnak, az idén is sikerült néhányat szánkózni, korcsolyázni. A tervezett sítábor sajnos elmaradt, viszont sikerült elmenni újra az egyik nagyon kedvelt téli helyünkre, Székelyvarságra, ahol reméltünk hogy térdig érő hóban tudunk mászkálni.
Annak ellenére, hogy mindez február elején volt, és ebben az időszakban a hegyekben jó nagy tél szokott lenni, térdig érő hó még ott sem volt, sőt alig volt egy kevés.
De hála Istennek, annyi hó azért maradt,. hogy egy jó nagyot tudtunk szánkózni.
Mindenki csúszott valamivel, ki mivel érte: szánkóval, zsákkal, lapáttal vagy csak füss nadrággal, de a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát. A nap sütött, így nem fáztunk és nagyon jól éreztük magunkat.
Még egy nap sikerült szánkózni a jól megszokott kis hegyen a templom mellett,
Nimród nagyon szereti itt. A hegy annyira nagy, hogy ő jókat tud csúszni rajta, de elég kicsi ahhoz, hogy ne legyen nehéz neki kihúznia a kis szánkóját (lapátját).
A korcsolyázás egy-két próbálkozás után egészen jól ment. Azt is mondtuk, hogy ha mennénk minden héten vagy kétszer akkor megtanulna, de sajnos nem jött össze, hogy ilyen gyakran menjünk, így nem tanult meg :) Majd a következő télen :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése