Harmadik életévem legszebb pillanatai

Szülinapi beszámoló

Az idén a szülinap három felvonásban zajlott, habár ha jól meggondolom NImród számára akár négy felvonásban is.
Az első nap (ami nem volt szülinapi terv) vettünk magunknak egy fejlámpát. MIkor meglátta NImród rögtön mondta is, hogy:"Ez nekem van a szülinapomra? Az én sajátom? Köszi anya és apa."
Nahát annyira édes volt, hogy nem lehetett nem-et mondani. A fejlámpa is szülinapi ajándékká változott.


A valódi első nap Nimród tőlünk kapta meg a már óhajtott pedálos bringát. Rég mint kéri már a kis Bogárka a pedálos bicajt, mondván, hogy ő már nagy és a futó bicikli kicsiknek való. Így aztán kapott is egyet. Július 18-dikán (egy nappal a szülinapja előtt), rendbe szedtük a bicajt, kidíszítettük lufival, a kosárkáját megtöltöttük édességgel és felvittük a lépcsőházba az ajtó elé. Így mikor indultunk lefele sétálni és kinyitotta az ajtót, meglátta az ajtóban a bicajt, a szája tátva maradt. Őszintén nem emlékszem, hogy láttam még ennyire boldognak. Annyira örvendett, egyszerűen nem tudta mit csináljon, nem is merte megfogni. Csak ugrált erre-arra, ugrott a nyakamba, szorította a nyakamat, puszilgatott és persze fülig ért a szája. Ennivaló volt.

Nyilván hamar lementünk és kipróbáltuk. Nem tettük fel a kitámasztó kerekeket, mert a futóbiciklivel már az egyensúlya meg van. (Sokszor játékból úgy ment a futóbiciklivel, hogy meghajtotta magát és a levegőben a lábával körbe pedálozott és úgy gurult.) Valóban, be is bizonyosodott, hogy az egyensúllyal nincs semmi gond, inkább a pedál hajtásával van. Pedált ő még nem hajtott, így nem igazán tudja hogyan kell, amellett meg ez a bicaj még nehézkés is, kell erő a meghajtásához. Úgyhogy, mikor valahogy sikerül hajtani, akkor megy is egyes egyedül a legényke, de hamar elfárad teszi le a lábát és dől el. De majd gyakorol és belejön.

Másnap örvendtünk, hogy szép napsütés volt, így a szülinapot újra Koronkában, az udvaron ünnepeltük. Szépen megterítettük az asztalokat és vártuk a vendégeket. A legény szebbnél szebb ajándékokat kapott,

köztük egy hatalmas dömpert, aminek talán a legjobban a babák örvendtek. (Mikor Nimród meglátta a következő képet, azt mondta, hogy: "Né, a dömpert ellepték a babák.") Hát igaza volt :)

Nimród szerintem a legjobban Adriennek örvendett, végig vele játszott, utánozta a kislányt, örvendett, hogy van akivel játszódjon.
Ők ketten nyuszikáztak, hintáztak, tollasoztak, szaladgáltak...

Megkopaszították a szép tortát még mielőtt én lefényképezhettem volna.

Szóval javában folytak a tevékenységek. Este még mikor hazamentünk éjfélig próbálgattuk a tűzoltó autókat, de sajnos egyiket még csak ma sikerült igazán kipróbálni. Viszont megérte várni rá, nagy volt ma az öröm. Főleg Gyopár imád fürödni a modern tűzoltó autó által spriccelt szappanbuborékokban.

Vendégeink:

A harmadik felvonás pedig a következő napi vonatozás volt. A legény (gondolom, mint minden más fiúcska) imádja a vonatokat. Gyakran voltunk már lent a vonatállomáson, de még soha nem vonatozott. Eljött ennek is az ideje. Elmentünk egyet vonatozni. Nagy lendülettel felült a vonatra, élvezte, nézett ki az ablakon, de aztán hamarosan elfáradt, elálmosodott (pont déli órában voltunk, mikor aludni szokott).
Mikor leszálltunk mondta is, hogy: "Képzeld el, hogy egy kicsit untam magam a vonaton. " Miután leszálltunk fagyiztunk egyett, majd jöttünk is hazafele. Hazafele szunditott egyet az ölemben. Jó volt együtt vonatozni.
Másnap már kérdezte is: "Mikor megyünk még a vonatállomsára vonatozni?"

Ma van a szülinapom ...

Ma van a szülinapom pom-pom-pom ...,
HARMADIK szülinapom pom-pom-pom ... !

Van nekem nagy bicajom jom-jom-jom, ...,
Pedálos nagy bicajom jom-jom-jom, ...!








A tegnap kaptam egy nagy meglepetést: egy pedálos bicajt. Húha, nagyon tetszik nekem. Meg sem mertem fogni. Még lufi is volt rajta. Apával tanulgatunk rajta menni.
Ma még sokat fogunk ünnepelni, hiszen csak egyszer lesz kisovódás az ember. Lesz sok-sok vendégem. Majd beszámolok róla.

Nyári tevékenységek: pancsolás, tekergés, ...

A csodába! A tengeren még mindig nem voltam!  Pedig anyuci, azt mondta nekem, hogyha majd olyan meleg lesz, hogy egy szál bugyikában fogok  tudni járkálni, akkor majd megyünk. És még mindig semmi sehol. De a strandon már fürödtem. Nagyon jó volt a víz. Egész nap lubickoltam. Anyuci egyszer-egyszer már ki-ki vett, hogy egy kicsit melegedjek meg, de alig szálltam ki, már kérdeztem is: "Mehetek vissza a vízbe? Igen, vagy nem?"

Aztán ugráltam a vízbe nagyokat. Olyankor vagy Isti vagy apuci fogott ki. Ez az ugra-bugrálás oly annyira megtetszett, hogy egyszer akkor is ugrottam, amikor éppen nem volt ott sem apuci, sem Isti. Anyuci szerint látni kellett volna, hogy igyekezett egyik oldalról Isti másikról pedig apa, hogy valahogy kiszedjenek a víz alól. Mikor valahogy sikerült nekik, akkor én csak vigyorogtam. Aztán apa elmagyarázta nekem, hogy csak akkor ugorjak, ha ő is ott van.

Koronkában megszeretgettem a nyuszikákat.

Úgy reszkettek. Anyuci azrt mondta nekem, hogy azért reszketnek, mert azt hiszik, hogy én bántani akarom őket. Pedig én csak puszilgattam és ölelgettem őket. Olyan jó puhik voltak, hogy hazavittem volna magammal. Jó lett volna puhi alvótársnak, de nem engedték.
Ja és kapáltam is Ildikónak, hogy haladjon a munkájával.

Ez a hét pedig igazán jól indult, voltunk újra a hegyekben, ezúttal Varságon egy olyan háznál, ahol volt egy hatalmas vízi malomkerék. Még sátraztam is, felhúztuk apucival ketten az udvarra a nagy sátrat és abban pihentem egy-egy kicsikét.

Pancsoltam sokat-sokat a kis pókemberes medencémben,

fociztam, tollasoztam. nagyokat aludtam, ...

Szuper volt. Nem is akartam hazajönni.

Nimród aranyköpései7

1. Fejtörés
Egy nap mászott fel valamire a konyhában és figyelmeztettem, hogy ügyeljen, mert itt a csempe nagyon kemény, megüti magát. Soroltam neki, hogyha nagyot esik, akkor eltöri a kezét, lábát. Mire ő azt mondja, hogy: vigyázzak, hogy nehogy letörjön a fejem?

2. Kecske tej
Beszélgettünk az állatokról és meséltem neki, hogy a bárány, a tehén és a kecske is ad tejet. Mi tehén tejet szoktunk inni. Nimród válaszol: "De mi ne vegyünk kecske tejet, mert az kecske ízű."

3. Tetoválás
Egyszer láttunk egy fiatal fiút tele tetoválással. Nimród megfordul, jól megnézi, csodálkozik és azt mondja: "Né, az a bácsi csupa csillag!"

4. Az én fiam
Egy nap valamit művészkedett az előszobában, és bekiált a konyhába, hogy: "Anya, nézd meg a te fiadat!" (biztos valahol hallotta ezt a kifejezést)

5. Kaptafa
Dédi cipész volt, így a hétvégén mikor meglátogattuk dédiéket, bementünk a műhelyébe, ahol régebb dolgozott. Megnéztük a sok szerszámot. Mama mutatta és magyarázta Nimródnak: ez egy kalapács, ez egy ... Egyszer csak mutatja neki, hogy ez egy kaptafa.
Nimród értetlenül megnézi és azt kérdi, hogy: "Mama, ezt te most románul mondtad?"

6. Ásvány
A tegnap voltunk a kauflandba, és meséltem Nimródnak, hogy megyünk, hogy vegyünk ásványvizet, mert elfogyott. Kérdi tőlem, hogy sima vizünk van (ő csak sima vizet iszik). Mondom neki, hogy igen. Mire ő kérdi: "Csak ásványunk nincs? Az ásvány elfogyott?"

7. Köhögés
Valamelyik nap Gyopár köhögött néhányat és én viccesen kérdeztem tőle, hogy mi történt, félrenyeltél? Nimród se perc alatt megfejtette a találós kérdést: "Biztos berepült egy légy a szájába, azért köhög."