Nyári tevékenységek: pancsolás, tekergés, ...

A csodába! A tengeren még mindig nem voltam!  Pedig anyuci, azt mondta nekem, hogyha majd olyan meleg lesz, hogy egy szál bugyikában fogok  tudni járkálni, akkor majd megyünk. És még mindig semmi sehol. De a strandon már fürödtem. Nagyon jó volt a víz. Egész nap lubickoltam. Anyuci egyszer-egyszer már ki-ki vett, hogy egy kicsit melegedjek meg, de alig szálltam ki, már kérdeztem is: "Mehetek vissza a vízbe? Igen, vagy nem?"

Aztán ugráltam a vízbe nagyokat. Olyankor vagy Isti vagy apuci fogott ki. Ez az ugra-bugrálás oly annyira megtetszett, hogy egyszer akkor is ugrottam, amikor éppen nem volt ott sem apuci, sem Isti. Anyuci szerint látni kellett volna, hogy igyekezett egyik oldalról Isti másikról pedig apa, hogy valahogy kiszedjenek a víz alól. Mikor valahogy sikerült nekik, akkor én csak vigyorogtam. Aztán apa elmagyarázta nekem, hogy csak akkor ugorjak, ha ő is ott van.

Koronkában megszeretgettem a nyuszikákat.

Úgy reszkettek. Anyuci azrt mondta nekem, hogy azért reszketnek, mert azt hiszik, hogy én bántani akarom őket. Pedig én csak puszilgattam és ölelgettem őket. Olyan jó puhik voltak, hogy hazavittem volna magammal. Jó lett volna puhi alvótársnak, de nem engedték.
Ja és kapáltam is Ildikónak, hogy haladjon a munkájával.

Ez a hét pedig igazán jól indult, voltunk újra a hegyekben, ezúttal Varságon egy olyan háznál, ahol volt egy hatalmas vízi malomkerék. Még sátraztam is, felhúztuk apucival ketten az udvarra a nagy sátrat és abban pihentem egy-egy kicsikét.

Pancsoltam sokat-sokat a kis pókemberes medencémben,

fociztam, tollasoztam. nagyokat aludtam, ...

Szuper volt. Nem is akartam hazajönni.