Adventi beszámoló: mézeskalács sütés

Az elmúlt heteket próbáltuk kicsit különlegesebbé tenni, ezért is volt minden nap egy kis meglepi.
A meglepik közül néhány:

- egy nap kihúztuk a szobában a nagy ágyat és az egész család együtt aludt.
- vásároltunk valami fincsit és megleptük vele egyik kedves barátunkat
- kidíszítettük a lakást karácsonyi díszekkel
- egy nap vízfestékeztünk
- egy másik nap kifestettük egymás arcát. Nimród és én tigrisek voltunk, Gyopi lett a kis cica.
- mézeskalácsot sütöttünk. Besegített kicsi Nimród és pici Gyopi is. Külön élmény volt velük sütni.
Még máskor is segítettek kotyvasztani, de ez most más volt. Most nem siettünk sehova, volt idő mindenkinek egy-egy keveset játszani.
Nimród gyúrta, nyújtotta, ketten vágták.
Mikor kivágtak néhány formát azt sem tudtam, hogyan mentsem a menthetőt és hamar tegyem a tepsibe, hogy haladjunk vele. Ugyanis, ha nem voltam elég serény, egy-egy darab süti többszörösen is ki lett formálva  (Gyopi gondoskodott róla), olyannyira, hogy azután már nem igazán lehetett felemelni a gyúródeszkáról és betenni a tepsibe.
Ez a a kis akció valami 4 órát vett igénybe, de megérte :)
Másnap vittünk a kis sütikből az ovis társaknak is.

Munka közben:

Az eredmény:

Elkezdődött a visszaszámlálás

Ami abban nyilvánul meg, hogy minden nap igyekszünk valami még többet és szebbet bevinni a kis manók és egymás életébe. Több együtt eltöltött idő, jókedv, kacagás, játszás. Hogyan valósítjuk meg? Hát, nehezen :) Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy be lehessen tartani, ugyanis rengeteg olyan dolog van, amit el kell vagy legalább jó lenne elvégezni.
De mi eldöntöttük és igyekszünk betartani.
Ime a nagy terv: A gyerkőcök minden nap kapnak egy kis meglepit, melyben van valamiféle különlegesség. A különlegesség lehet egy megszokottól eltérő este, egy játék délután, netán közös sütés, barkácsolás, na meg persze nem hiányozhat egy falásnyi nyalánkság sem.
Ezekkel a kis meglepikkel szeretnénk szebbé tenni a következő napokat.
 Hogy hogyan is sikerült, majd a következő beszámolókban elolvashatjátok.

Őszi tevékenységek: piknik a Bekecs tetőn, szüreti bál az oviban, ...

Az ősz rövid volt és mi igyekeztünk bele sűríteni mindent, amit lehetett.
Voltunk szüreten, somin, erdőben, falun ... Szedtem szőlőt és diót (a fáról) ...

De az igazán különleges az volt, hogy voltunk piknikezni.
Akárcsak Boriék (a meséből) mi is egy nap bepakoltunk mindent, ami egy piknikezéshez szükséges (szendvicset, innivalót, plédet, labdát és persze gumimacit) és felkerekedtünk.
Beültünk az autóba és a Bekecs tetőig meg sem álltunk. Ott kiterítettük a plédünket és elmentünk egyet az barangolni erdőbe.

Találtunk ott sok-sok ágat, amik csak úgy ropogtak a lábunk alatt, sőt még gombát is.
De csak tanulmányoztuk, nem fogtuk meg, nehogy betegek legyünk tőle.

Majd elgyalogoltunk a kápolnáig, ami azért volt érdekes, mert ott láthattunk sok-sok katicabogarat. Bizony, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyit. Ki sem lehetett kerülni őket. Még a ruhánkra és arcunkra is felmásztak.

A kápolnánál való sétálás után visszamentünk a plédhez és anyuciék gondolták, hogy alszunk egyet. De hát nem lehetett, mert képzeljétek, hogy csak úgy robogtak egymás után a versenymotrok és az ATV-k. Nem győztem csodálni őket. Ennyi versenymotrot és ATV-t még nem láttam egy helyen. Így aztán anyuciék is hamar lemondtak az alvásról és inkább megfigyeltük, hogy mit is művészkednek azok a járművek.

Sok huncutkodás és bámészkodás után csak elfáradtunk és beültünk az autóba, ahol már az első döcc után el is aludtunk. Hazáig meg sem ébredtünk.

Otthon az idén sem maradhatott el a töklámpa készítés...

Végezetül pedig szüreti mulatságot tartottunk az oviban.
Úgy volt, hogy az ünnepi köszöntőt én fogom mondani, de végül csak közösen mondtuk el. Pedig én olyan sokat gyakoroltam és úgy vártam. Nektek azért elmondom, jó?

A kis szüreti mulatságon fel voltunk öltözve székelyruhába, verset mondtunk, énekeltünk, táncoltunk. Rövid kis műsorunkat (10 perc) megtekintheted itt:

Utána pedig kalácsot, sütit, szőlőt és sütötököt ettünk, na meg persze sokat játszodtunk. Nagyon szép volt.

Nimród aranyköpései 13

1. Miért van a lányoknak hosszú haja?
Egy este kérdi tőlem Nimród:
- Anyuci, a lányoknak miért van hosszú haja?
- Nem tudom, így szokott lenni.
- Én tudom. A lányok hosszabbat dolgoznak, így dupla hajuk van. (Gondolom, hogy ezt a következtetést abból vonta le, hogy én késöbb érek haza munkból, mint Ernő)

2. Miért nem fázunk szaladás közben
Mikor szaladunk, azért nem fázunk, mert olyan gyorsan szaladok, hogy a levegő lekerül rólam, és érzem a meleget.

3. Szavanna
Beszélgettünk a zsiráfokról, hogy hol élnek. Én mesélem neki, hogy a szavannában és gondoltam, hogy elmondom, hogy kb milyen is a szavanna. Ő azonban a szavamba vág és azt mondja:
- Tudom, a szavanna az egy olyan hely, ahol mindenhol látok zsiráfot.

4. Dinók
Egy este kérdi tőlem, hogy hol vannak a dinók. Mesélem neki, hogy ma már nincsenek és valahol a föld alatt vannak.
"Akkor, hogy lehet, hogy nem láttuk őket, amikor a billa elött feltúrták a földet? "

5. Elmélkedés a garnisról

Este lefekszünk és nézi a garnison a fém karikákat. Kérdi tőlem, hogy:
- Tudod, miért rakták oda?
  Azért, mert, ha a függöny leesik, csinál nagy felfordulást.
  Kitalálták, hogy tegyék azokra a karikákra, hogy ne csináljon nagy felfordulást.

Egyszerű és nagyszerű magyarázat, nem igaz?

6. Alvás elötti huncutság
Egy időben minden este, miután lefektettük eljátszodtuk ugyan ezt:
- Odahív és ezt mondja:
Aggódom. Nem tudok aludni. Súgjak valamit.
Tudod mit fogunk most inni? Vizet.

Ezzel fejezte ki, hogy ő kér vizet.

7. Imádság

"Úr Jézus, köszönöm szépen, hogy itt vagy. Nem látunk, de itt vagy velünk örökké.
És még azt szeretném megköszönni, hogy kaphattam egy pedálos biciklit.
Kérem, hogy adj nem keveset esőt, hogy a virágok ne legyenek álmosak és tudjunk játszani pocsolyában. Ámen."

Utolsó nap a vakációból

Igazán szép vakációban volt részem: voltam tengeren, strandon, lagzin, sok sok szülinapon, ... sőt megvolt életem első igazi sátorozása is. Nappal kipróbáltam mindenkinek a matracát (melyiken lehet a legjobban ugrabugrálni). Este kukoricát és krumplit sütöttünk a tábortűznél (almát nem tudtunk sütni, úgy mint Babócáék, mivel elfelejtettünk vinni), majd nagyon későn, mikor már csak elemlámpával lehetett látni, és azzal is csak keveset, végre ágyba - vagyis sátorba - bújtam. El is aludtam rögtön, olyan fáradt voltam.

Egy egész hónapot apucival ketten voltunk otthon. Igazi fiús hónap volt. Voltunk ketten minden fele: fürödni, játszani, vonatot nézni.Igazán nagyon jó volt, de azért a legjobb mégis csak anyucival:)

Ezt az utolsó hetet Eszterrel töltöm... Lassacskán már kezd hiányozni nekem is a "munka", a halacskás ágyam  és szekrényem. De már nem sokáig kell várnom, már csak 1 nap és irány az óvoda.

NÉGY éves szülinapom

Végre megvolt az én szülinapom is.
Mar olyan rég vártam ... De először volt az ikreké, majd a Zoli tatáé, aztán lagzin ünnepeltünk ... Már kérdeztem is, hogy az enyém mikor lesz? Anyuci mondta, hogy a lagzi után még alszunk hatot (az már nem olyan sok) és akkor végre én leszek az ünnepelt. (A szülinapi zsúrra még meghívokat is készítettem.  Volt aki megkapta, volt aki nem ... )
Aludtam hatot és elérkezett a nagy nap. Én vártam vártam, de a vendégek csak nem akartak jönni.
Megkértem anyát, hogy öltöztessen ünneplőbe és mind hallgatóztam, hogy nem-e szól az interfon ... de sehol semmi.
Vagy két órányi várakozás után végre csengettek, szalattam is kinyitni az ajtót. Hallottam, hogy bizony sokan jönnek felfele a lépcsőn. Gyopival ketten (ő is ünneplőbe volt, mert az ő szülinapját is most ünnepeltük) úgy örvendtünk, hogy még visítottunk is.
Volt nagy káosz amikor bejöttek, azt látni kellett volna: a vendégek álltak az előszobában, én meg Gyopi bontottuk az ajándékokat a nappaliban. A nappali tele volt ajándéktasakkal és ajándékkal. Az előszoba pedig vendéggel.

Végül csak sikerült összekapni a dolgokat és ők is befértek a szobába.

Egész este az új játékaimmal játszódtam, mindent jól ki kellett próbálni.

Majd evés után (amit egy külön nekem feldíszített asztal körül ettünk meg, csirkés poharakkal és csirkés tányérokkal. Na persze volt 1-2 tündéres is, mert lányok is voltak)...

... nagy izgalommal vártuk a csirkés tortát, amit anyuciék megígértek nekem.
Leültünk az asztal köré és énekeltünk. Vagy kétszer is el kellett énekelnünk a szülinapi éneket, hogy végre megérkezzen a torta. Gondolom valami gubanc lehetett vele a konyhában.

De megérte várni, mert pont olyan szép volt, mint amilyent én akartam.

Anyuci, azt hitte, hogy leteszi, mi még nyugisan befejezzük az éneklést, majd az ének után elfújjuk a gyertyákat, utána készítünk néhány képet és végül megesszük.
Hát ez nem pont így sikeredett... a torta még el sem érte az asztalt és én már el is fújtam a gyertyákat, majd neki estünk leszedni róla a csirkéket és malacokat.
Úgy kellett visszarakosgatni a tortára a figurákat egy-két kép kedvéért.

Az én tortám persze vaníliás volt, mert az az én kedvencem. Meg is ettem belőle egy hatalmas szeletet.

A szülinap másnap mamákkal, tatákkal és Ildikóékkal folytatódott. Velük nem készült kép. Anyuci akart készíteni, de én mondtam neki, hogy elég volt ennyi fényképezés.

Harmadnap (akárcsak a mesében, én is három napig ünnepeltem) még Szilárd is eljött hozzám szülinapozni, hozott nekem egy hatalmas tankot. Sokat játszódtunk együtt.


Nagyon jó volt a szülinapom. Köszönöm szépen a sok szép ajándékot.
Mar alig várom, a következőt :)

A tengeren nyaraltam

     Az idén újra a tengeren nyaraltunk, de a tavalyi kirándulással összehasonlítva sokkal nyugisabb volt. Gondolom, annak köszönhető, hogy a gyerekek, már nagyobbak, még ügyesebbek.
Nimród is teljesen másképp viselkedett, mint egy évvel ezelőtt.

Az utazástól, mint mindig nagyon féltem. Újra éjjel utaztunk, hogy aludjanak a gyerekek. Aludtak is este 11-tol éjjel 3-ig, utána pedig virrasztottak velünk. De érdekes módon nem nyafogtak. Nem volt semmi gond, hála Istennek.
Szombat reggel 8-kor már a parton voltunk.

     Nimród különösen nagyon ügyes volt.
Sokat játszott, mászkált, mondott, okoskodott. Igazán annyira ügyes volt, hogy egész nap még én is csak csodáltam, és dicsértem.

Az idén látszott az, hogy mennyi sokat jelent egy év ebben a korban, mennyire ügyesebb és bátrabb volt:

• Egy éve délelőttönként szinte alig lehetett bevinni a tengerbe, mindig arra panaszkodott, hogy túl meleg van, és egyfolytában az árnyékot kereste.
  Az idén nagyon élvezte a tengert, a hullámokat. Sokat fürdött benne, feltalálta magát (habár legjobban mégis a kismedence tetszett neki, ott lehetett igazán pancsolni, vizeződni).
  
  
  
  
• A tavaly az esti program az volt, hogy hintázott egy általa kiválasztott hintán. Egy nap az ütközős autókkal ment, de az első ütközés után megijedt, és többet nem akart felülni rá.
  Az idén is ez volt az esti program, de ezúttal, minden nap csak azzal az autóval akart menni. Sőt, volt ott egy kisebb hullám vasút (hernyó vonat), arra is felült és imádta. Pedig gondoltam, hogy félni fog tőle.
  
  
  
  
  
  
  
• Míg a tavaly a homokozáson és pancsoláson kívül más nem igazán érdekelte, most már szinte minden tevékenység lekötötte a figyelmét. Voltak szervezve különböző programok: játékok, mini disco gyerekeknek, kis előadások. Nimród már mindegyiket szívesen megfigyelte, az esti discon jókedvűen ugrabugrált és próbálta utánozni a mozdulatokat.
  A legnagyobb sláger a hotel egyik zenéje volt, amire lehetett táncolni. Na ha azt meghallotta, már ugrált is. A végére már a tánc lépéseit is megtanulta.
• A fagyizás is külön érdekesség. Eddig mindig csak a vaníliás fagyit ette meg (meg sem kóstolta a többit). Most persze az epreset, dinnyéset is megette. Még a csokisat is megnyalta, de arra azt mondta, hogy az még mindig nem jó.
  
  
  
  
  

Minden nap a parton volt egy állatka, aki készített fényképet a gyerekekkel, Nimród persze ezt is élvezte. Már alig várta, hogy ma vajon, milyen állat lesz?

Az utobbi időben csirkés ("Angry birds") mánia van, de itthon nem igazán lehet kapni csirkés cuccokat. A tengeren minden csupa csirkés volt: volt uszógumi, törülköző, játék, ... Persze minden kellett volna. Végül megegyeztünk egy csirkés úszógumiban és egy játékban.

Utolsó nap még a kis legényke 4 éves szülinapját is megünnepeltük. Mit volt a szülinapi ajándéka? Nem nehéz kitalálni: egy csirkés blúz és egy csirkés karóra :))

Láthatóan nagyon jól érezte magát, de utolsó előtti nap már mondta, hogy hiányzik neki a biciklije.

Újra, csak mi ketten

Tele izgalommal indultunk az első óvodai évnek: vajon, hogyan is lesz, megszokja-e a kis Nimródom, fogja-e szeretni... Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak, amikre ma már tudom a választ: igen, megszokta és nagyon meg is szerette az ovit, az óvónőket és az ovis társakat.
Most hogy már le is járt és itt a vakáció, újabb kérdések merülnek fel: vajon hogyan is lesz újra ketten itthon. Hiszen, rég nem volt ilyen, hogy csak mi ketten. Vajon fogja-e szeretni vagy inkább unatkozni fog velem.
Gondoltam, hogy ha már megadatott nekünk ez az egy hét, hát akkor használjuk ki (1 hét, mert Gyopi még bölcsiben van, utána ő is kapja a vakációt, és már hármasban leszünk).
Elterveztem, hogy minden nap csinálunk valami különlegeset, megyünk ide-oda, tekergünk, sokat fogunk pancsolni (amennyiben az idő engedi). Hát az idő nem engedte, így a pancsolás kimaradt, szükség volt B tervre.
A B terv magába foglalta a játszóterezést, egy nap voltunk mozgólépcsőzni - ami Nimródnak külön élmény. Ilyenkor persze nem maradhat el a vendéglősdi sem, amit szintén nagyon élvez. Voltunk játszóházban, autózni.

Igyekeztem minden percet kihasználni az én kis Kincsemmel, hisz ki tudja még mikor lesz újra ennyi időnk kettesben.

Sokszor csak nézem és ámulok, hogy hogy meg van nőve és hogy meg van változva, igazi nagy legény lett belőle. Ő az én legnagyobb büszkeségem!

A fenti kérdéseimre a válasz újra megfogalmazódott: szeret velem lenni, tetszett neki, hogy kettesben mentünk ide és oda, de már odajutottunk, hogy a legjobban, akkor érzi magát, ha az ovis társaival, barátaival van. Vihetem bárhova, csinálhatunk bármit együtt, egyedül velem már nem úgy szórakozik. Ez van, felnőttünk :)

Nimród imádsága

Egy időben imádságaiban megemlített mindent, ami éppen eszébe jutott. Ilyenkor megköszönte a képet a falon és a tapétát, az ajtót és az ajtón levő díszeket.
Mostanság minden este ugyan azt köszöni meg.
Így imádkozik:
"Úr Jézus. Köszönöm szépen, hogy lehetővé tetted ezt a szép napot és hogy apuci vett nekem biciklit, mégpedig pedálos biciklit. Ámen."

Én kis székely legény vagyok ...

Sokat-sokat készülődtünk erre a napra és én majdnem nem jutottam el. Lebetegedtem. De a szerepre csak elmentünk és olyan jó volt.
Mindenki ünneplőbe öltözött, nem is akármilyen ruhába, hanem székelyruhába.
Kis székely legényke lettem :)
Anyuci azt mondta, hogy nagyon csinos voltam. Szerintetek?

Sorba leültünk a kis székekre és sok szép verssel köszöntöttük fel az anyukákat és apukákat. Bizony, még az apukákat is, hiszen nem sokára apukák napja is lesz. Róluk sem szabad elfeledkezzünk. Főleg, hogy én az apukámat is annyira szeretem.

Késöbb táncoltunk is, majd a legvégén egy kis ajándékkal leptük meg anyucit és apucit.
Apucinak rajzoltunk egy virágot, anyucinak pedig az én kis kezemmel ültettem egyet.
Örvendett is neki, mikor odaadtam.

A végén pedig megettünk a sok-sok finomságot, amivel a szülők leptek meg minket.

Nimród aranyköpései 12

1. Testvér
   
   Egy este már nagyon meg voltunk késve a lefektetéssel és gondoltam hamar ágyba dugom Gyopit, majd Nimródot. Gyopit le is fektetem és jön Nimród, hogy Gyopinak nem adott jó éjt puszit. Mondom neki, hogy már alszik.Mire ő:
   Nimród: - Nem vagyok Gyopinak a testvére?
   Anyuci: - De igen.
   Nimród: - Na látod? - és megvonja a vállát. Ezért kell neki puszit adjak.
   
2. HázasságSzóba jött a házasság. Beszélgettünk ketten, hogy ki kivel házasodott össze, ki kinek a férje, felesége.
   Nimród: - Házasodjunk Gyopival. Ha Gyopi is megházasodik, akkor veled és Gyopival.
   
3. Ennivaló Angyalkám :)
   
   "Légyszi, házasodjunk össze!
   Légyszi, mindig szeress!"
   Mikor ilyenek mond, érzem, hogy most falom fel, olyan aranyos :)
   
4. Esti csevegés kettesben
   
   Néha csak ketten alszunk, még apucinak sem engedjük, hogy mellénk bújjon.
   Ilyenkor Nimródnak elered a nyelve és rengeteget mesél. Tiszta élvezet hallgatni, hogy mi mindent mond, és milyen aranyosan.
   Egy ilyen este csak úgy a semmiből ezt mondja nekem, hogy:
   
   - Remélem, hogy az Úr Isten is kapott sok ajándékot karácsonykor.
     Remélem, hogy az Úr Isten is kapott sok tojást húsvétkor.
     Remélem, hogy járt ő is locsolni, hogy kapjon sok pénzt a tojásért, hogy vegyen még sok angyalt.
   
5. Rózsás ember
   
   Egy nap szagolgatta a rózsát, majd ezzel az eszmefuttatással állt elő:
   
   "- Rózsás lettem.
     - De nincs rózsa illatom.
     - Nem vagyok rózsa.
     - Rózsás ember vagyok."

Húsvéti beszámoló

Amilyen hamar megérkezett a várva várt ünnep, olyan hamar le is járt.
Szombaton itthon voltunk szorgoskodtunk, tettünk-vettünk, anyuci tojást festett, de nekem már nem volt kedvem segíteni neki, inkább játszódtam Gyopival. Majd este Katiéknál voltunk.

Vasárnap pedig már reggel korán felkeltünk, játszódtunk, fürödtünk és korán ágyba bujtunk, hogy majd tudjunk minél hamarabb indulni dédihez.
Kurta kis déli alvás után ünneplőbe öltözött az egész család és irány Vadasd.

Már alig vártam, hogy locsolhassak. Ott aztán volt is akit, mert ott volt  a két dédi, a két Ildikó, Andi, mama, Babi nénje, na meg persze anyuci és Gyopár. Alig győztem mondani a verset és bontani a csomagokat.
Csomag bontás után kint játszódtunk az unokatesóimmal: Edwárddal és Dáviddal és persze kicsi Gyopival.

Az ünnepség itthon folytatódott. Ismét korán keltünk, mert olyan sok kislányt meg kellett locsolni ...

Anyucival és Gyopival kezdtük. (Végül is Gyopikát is megöntöztem. Pedig azt mondtam, hogy én göndöröket nem öntözök.)
Elmondtam szépen a verset és kaptam sok finomságot.

Majd apucival útra keltünk és sok-sok kislányt meglocsoltunk.

Olyan sokat jártunk, hogy még a végén el is fáradtam. De azért én mindenhol elmondtam a verset, sőt van ahol még énekeltem is.

Tetszett nekem ez az ünnep is, én IMÁDOK ünnepelni :)
Mikor lesz a következő?

Húsvétra készülődve

"Még hányat kell aludjak, hogy itt legyen a húsvét?"
Szinte minden nap megkérdem anyucimtól, annyira várom.
Már a versemet is tudom és sok-sok éneket, amiket az oviban tanultam.
Fogunk menni tekeregni, locsolni. Fogok kapni sok-sok tojást és édességet. Nyami-nyam...

Hogy minden legyen szép húsvétra, így egy nap anyucival munkához láttunk.
Elővettük a sok szép díszt: virágot, pillangót és kidíszítettük vele az összes ajtót a házban, na meg az én szobám ablakát.
A nappali ajtaja csupa lila lett, az enyém pedig tarka-barka, mert én úgy szeretem.
Anyuci mind próbálta mondani nekem, hogy hogyan ragasszam a pillangókat. Mondta nekem, hogy a pillangok nem egy sorban repülnek, de én nem hallgattam rá. Én szerettem találtatni őket egymás mellé, hogy ne legyenek egyedül azok a pillangók sem.

Miután végre befejeztük a díszítést, tojást festettem.

Gyopi is segítette nekem, de ő csak rajzolt tojást, nem festett igazit. Még kicsike.

Szép inget is vettünk nekem, hogy legyen amibe menjek locsolni a kislányokhoz. Az öltözőben próbáltam fel, pont úgy mint a nagyok. Az volt ám az igazi, csak úgy illegtem billegtem a tükör előtt.

Ezután a sütés következik, majd IRÁNY LOCSOLNI!

Ovi másképp

     Az elmúlt hét különleges volt. Nem csak a gyerekeknek, hanem nekem is, ugyanis mehettem én is oviba :D
Azt hiszem jobban vártam, mint Nimród :)
Minden nap valami érdekesség történt.
     Az első nap húsvétra készülődtek a gyerekek: tojást festettek, tojástartót készítettek.

Én is bent voltam és jöttem-mentem köztük. Nagyon édesek voltak.
A kis ujjacskáikkal megfestették a tojáskákat, majd mindenki szabadon játszhatott.
Nimród egy jó ideig valami autós kártyákat tett-vett, majd pedig helizet, ugra-bugrált.

Mikor készültem haza, bizony elkeseredett. Nem is gondoltam volna, hogy fog sírni, és mégis ... De csak annyit tartott, amíg eljöttem. Szerintem inkább olyan nyafi volt, hogy még maradjak.

     Kedden nem tudtam bemenni hozzájuk, de szerdán ugyancsak bementem és a gyerekek ezúttal zenéltek.
A kis Napraforgók bevihették a kedvenc hangszereiket. Persze, mi be is vittük Nimródnak a gitárját.
Amikor be kellett mutatni, már majdnem elkeseredett, mert nem találtuk a pengetőjét, de aztán nem volt baj. Zenéltek, énekeltek, kipróbáltak többféle hangszert. Volt nagy hangzavar :)

Másnap délután táncház volt az oviban.

Amikor bent voltam próbáltam figyelgetni, hogy Nimród, hogyan viselkedik, mivel játszik. És azon lepődtem meg, hogy egy nap különösen agresszív volt. Egyfolytában harcolt, mintha verekedett volna. Nem ütött meg senkit, de azért úgy lökdösődött. Furcsa volt, itthon nem nagyon szokott ilyesmit csinálni, habár igaz, mostanában itthon is inkább harcol.

Volt egy érdekes pillanat. Egyszer csak az egyik kislány (Kitty) nagyon sír. De annyira sírt, hogy nem tudtam bele lelket verni. Csak mind kérdeztem tőle, hogy mi a baj, mi történt, ő szegény mondta, de persze nem értettem. Aztán végre megértettem: "Bezárnak a börtönbe". Csak kezdte és végezte és sírt tovább.
Mikor kérdem, hogy ki mondta, azt válaszolja, hogy: Nimród.
Meglepődtem. Na gondoltam, jól nézünk ki, pont az én gyerekem :))
Aztán később mondta az óvónő, hogy már néhány napja, mind valami börtönöset játszanak. Valamelyik gyerek kitalálta és azóta az a sláger.Szegény kislánynak pedig nem tetszik.

Utolsó nap divatbemutató volt az oviban (az összes csoportnak közösen). Nimródot is szépen felöltöztettem, de a kis Napraforgómnak, még nem sokat jelentett.
Majd talán jövőben :)

Szép volt ez a hét, jó volt bent lenni a kis manókkal, látni őket, hogy hogyan tevékenykednek, játszanak. Külön élmény volt. Jó volt újra ovisnak lenni :)