2014. július 3., csütörtök

Újra, csak mi ketten

Tele izgalommal indultunk az első óvodai évnek: vajon, hogyan is lesz, megszokja-e a kis Nimródom, fogja-e szeretni... Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak, amikre ma már tudom a választ: igen, megszokta és nagyon meg is szerette az ovit, az óvónőket és az ovis társakat.
Most hogy már le is járt és itt a vakáció, újabb kérdések merülnek fel: vajon hogyan is lesz újra ketten itthon. Hiszen, rég nem volt ilyen, hogy csak mi ketten. Vajon fogja-e szeretni vagy inkább unatkozni fog velem.
Gondoltam, hogy ha már megadatott nekünk ez az egy hét, hát akkor használjuk ki (1 hét, mert Gyopi még bölcsiben van, utána ő is kapja a vakációt, és már hármasban leszünk).
Elterveztem, hogy minden nap csinálunk valami különlegeset, megyünk ide-oda, tekergünk, sokat fogunk pancsolni (amennyiben az idő engedi). Hát az idő nem engedte, így a pancsolás kimaradt, szükség volt B tervre.
A B terv magába foglalta a játszóterezést, egy nap voltunk mozgólépcsőzni - ami Nimródnak külön élmény. Ilyenkor persze nem maradhat el a vendéglősdi sem, amit szintén nagyon élvez. Voltunk játszóházban, autózni.



Igyekeztem minden percet kihasználni az én kis Kincsemmel, hisz ki tudja még mikor lesz újra ennyi időnk kettesben.

Sokszor csak nézem és ámulok, hogy hogy meg van nőve és hogy meg van változva, igazi nagy legény lett belőle. Ő az én legnagyobb büszkeségem!

A fenti kérdéseimre a válasz újra megfogalmazódott: szeret velem lenni, tetszett neki, hogy kettesben mentünk ide és oda, de már odajutottunk, hogy a legjobban, akkor érzi magát, ha az ovis társaival, barátaival van. Vihetem bárhova, csinálhatunk bármit együtt, egyedül velem már nem úgy szórakozik. Ez van, felnőttünk :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése