Nimród másfél évesen volt utoljára, de most is nagy izgalommal készült,hiszen most nem csak sima kirándulóként lesz ott, hanem kis vőfélyként.
Kis tervezett programmal indultunk, hogy ha már olyan sokat utazunk, akkor lássunk is valamit, használjuk ki az ott eltöltött napokat.
Legelső nap autós program volt, ami azt jelentette, hogy minden hova autóval mentünk. Meglátogattuk a híres Fradi sport csarnokot, ahol már voltunk. Akárcsak 4 éve, most is a gyerekek tele energiával próbálta ki a különböző szereket.
Erről egy kis ízelítő:
Az intenzív sportolás után jött egy kis felfedezés délután, hiszen meglátogattuk a csodák palotáját, ahol aztán volt minden féle érdekesség: láttunk bolygókat, naprendszert, lemértük, hogy milyen gyorsan tudunk szaladni, feküdtünk szeges ágyon,
kipróbáltuk a mágneses világ minden fortéját.
Élmény volt nem csak a gyerekek, hanem még nekünk is.
Első napra ez éppen elég volt, hogy éjjel mindenki jól aludjon.
Másnap metrós és villamosos program volt. Ezt várták a gyerekek a legjobban, hogy utazzanak metrón. A kívánságukat teljesítettük: egész nap mást nem csináltunk: egyik villamosról vagy metróról le, másikra fel. Sőt még az új metrót is kipróbáltuk. Le is vonták a következtetést: az új metró nem rezeg annyira és sokkal csendesebb. De a színe nem jött be Nimródnak, Szép kéken szebb lett volna :)
Tudni kell azt, hogy Nimród nagyon járgány mániás. Minden ami autó, vonat, meg hasonló nagyon tetszik neki. Ugyanakkor nagyon bele tudja élni magát az ilyesmibe.
Ülünk a metrón egyszer hallom, hogy valami pontos időközönként hangosan sípol. Akkor látom, hogy Nimród sípol, mikor a metró áll meg. Olyan hangosan és pontosan sípolt, hogy nem csak én figyeltem fel rá. Az emberek a metrón nézték és keresték, hogy honnan jön a hang. Mi csak mosolyogtunk.
Elmetróztunk a lánchídig, ahol nagy unszolás közepette átsétáltunk és mentünk egyet a siklón. Ezt élvezték a kis manók. Majd visszafele megint metró és villamos.
Harmadik nap végre megérkezett a nagy nap, mindenki ünneplőbe öltözött és izgalommal vártuk, hogy meglássuk a menyasszonyt, a sátort, a bulit.
A három kis vőfély és a kis picur koszorúslány bátran ment a sor elején a tűző melegben. Még néha előrementünk hozzájuk és adtunk nekik vizet, hogy ki ne dőljenek a kánikulában.
Míg az új pár a templomban hűsűlt, a kis angyalkák pihentek egyet. Majd ébredés után indulhatott a buli.
Nagyon tetszett a kis legénykémnek, élvezte a zenét, a tomboló bulit. Ellopták a menyasszony cipőjét, amiért cserébe fagyit kértek. Végül annyi fagyit kaptak, hogy egész éjjelre jutott. Nimród boldogan mesélte másnap, hogy : "Anyuci képzeld el, a tegnap 5 fagyit ettem!"
Dédi eltervezte, hogy majd ő lefekteti a gyerekeket. Miután már megunta az éjszakázást, szinte félóránként jött és mondta Nimródnak: ha elálmosodsz akkor nyugodtan szóljál, megyek veled lefeküdni. De mind hiába jött és emlékeztette félóránként, Nimród nem volt álmos dédi nagy bánatára.
Késő éjjelig fent volt (3-ig) és még akkor is csak unszolással akart lefeküdni.
Másnap délelőtt csak lusti volt és készültünk a buli második felvonására. De ezen már nem ültünk olyan későig, bármennyire is szerette volna a kis legény, mivel hogy másnap reggel indultunk haza, és nem lehetett délig aludni.
Hazafele még még tettünk egy utolsó megállót: meglátogattuk a mini Magyarországot, amit a gyerekek különösen élveztek. Volt ott egy kis vonat ami átvezetett bennünket a kis parkon. A vonatot elindították, szaladtak utána, majd várták, hogy megálljon az állomáson, hogy újra megnyomhassák a gombot.
Szép élmény volt ez a kis kirándulás együtt.
