Életem leges legszebb ajándékai a gyerekeim. Néha úgy érzem teljesen ki vagyok merülve, már nem bírom szusszal a rohanást, de mégis őket nem adnám semmiért sem. Ha nem lennének üres lenne az életem.
Kicsi Nimródom, aki már nem is olyan kicsi, 1 hete töltötte az 5 évet, a szemem fénye. Nagyon érzékeny kisfiú, igényli a szeretetet és a vele való törődést. Habár igaz, ami igaz, van benne egy jó adag huncutság és makacsság is, hogy elérje, amit akar ...
Amióta megvan, mindig is igyekeztem minden percemet vele tölteni, sok mindent megtanultunk együtt. Rengeteg dolgot tud, ismer. Alig volt 2 éves és az autók márkáját felismerte. Mind mondta h ez logan, azt hittük eleinte, hogy a kocsik színét nézi (mivel Andiéknak kék utójuk volt), de rá kellett jöjjünk, hogy nem, a jelét ismeri.
Aztán mai napig tudja, hogy 2 évesen, amikor mentünk bölcsibe, mi volt, hogy én vittem neki palacsintát, másnap vittem sugust.
Emlékszik, hogy mikor, hol jártunk és mit csináltunk ott.
Megyünk a városon végig az autóval és csak sorolja: itt van a vonatállomás, itt voltunk ünnepségen (mutatja a bizonyos vendéglőt), innen vettük a tűzoltó autót.
Olyan dolgokra emlékszik amik évekkel ezelőtt történtek. Elmondja, hogy ezt az éneket Andi tanította, ezt mama mondta, stb
Néha attól félek, hogy elrontunk valamit, hogy nem neveljük őket helyesen. Esetleg nem boldogok?
Valószínű voltak és vannak dolgok amiket másképpen is lehetett volna (lehetne) csinálni, habár a gyermeknevelésre nincsenek szabályok ...
De ha másképpen is tettünk volna bizonyos dolgokat, kezeltünk volna bizonyos helyzeteket, úgysem jelentene jelentős változást.
Hiszem az ami a legfontosabb, az megvolt első pillanattól. És ez a SZERETET.
Szerettük a babát attól a pillanattól, hogy megfogant.
Rengeteget simogattam, beszélgettem vele, Zenét hallgattunk ketten, sétáltunk nagyokat és énekeltem neki.
Az éneklésről jut eszembe, hogy azt mondják, hogy ha énekelsz sokat neki, fogja szeretni a zenét.
Hát és rengeteget énekeltem és mégis mikor kicsi volt és próbáltam neki énekelgetni, akkor mindig azt, mondta hogy ne énekeljek. Habár igaz, az nem azt jelenti, hogy nem szereti a zenét, inkább azt, hogy én, hogy énekeltem :)
Miután megszületett azután is ő volt életünk legértékesebb kincse.
Nem hinném, hogy lehet jobban szeretni bármit és bárkit is mint, ahogy szerettük és szeretjük Nimródot.
Ha ezekre gondolok, akkor egy kicsit megnyugszom, hogy jól van ez így. Ha szeretjük, és minden szeretetből történik, akkor nincs mit elrontani. Minden Isten kezében van, ha netán mégis elrontanánk valamit, akkor Ő még abból is jót tud kihozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése