Mos már egészen egyedül járok. És nem is csak keveset, hanem sokat-sokat.
Anyuci meg is lepődött egy nap, mert lementünk sétálni és nem vittük magunkkal a kocsimat. Anyuci gondolta egy kicsikét sétálunk. Elengedte a kezemet a tömbház előtt és engedte, hogy menjek. Addig mentem erre is meg arra is, hogy elvittem anyucit egészen a piacig. Egyes egyedül mentem olyan sokat. Éppen csak akkor fogta meg a kezemet mikor mentünk át az úton.
Bizony ám. Igaz, aztán a végére úgy elfáradtam, hogy anyuci ölbe kellett hazáig vigyen, de mégis mindketten nagyon boldogok voltunk.
A lakásban is most már a lábacskáimon járok és nem esek el.
Aztán egy újabb újdonság, hogy most már fel tudok mászni a padokra, az ágyra, az ágy karfájára ... Nézzétek meg:
Bővült a szókincsem is. Most már nem csak a mámá, tátát tudom mondani, hanem azt is, hogy: táj, nem, baba, nana
Tudom utánozni a szamarat, a majmot, a kutyust, a bocikát, ...
Tudok már rosszalkodni is: addig dugom be a 2 ujjamat a számba, amíg rám figyelnek, vagy amíg sikerül visszahánynom a papát. Anyuci haragszik is ezért rám :(
S a nyihaha?
VálaszTörlésA nyihaha nincs felteve, hanem csak az autozas :)
VálaszTörlés