Látogatóban Katiéknál

A tegnap anyuci felöltöztetett engem a cuccos farmer nadrágomba es elindultunk meghívni Katiékat, hogy legyenek az én kedves keresztszüleim. Már mikor elindultunk nagyon álmos voltam, és reméltem, hogy ott fogok tudni egy kicsit alukálni; de mikor megérkeztünk olyan sok új arc volt, olyan sok ujdonság volt ott, hogy nem tudtam elbubulni. Hiába ringattak, sétaltak velem; olyan nagy volt a zaj, hogy egyszer aztán megsokaltam és azt modtam, hogy ideje hazamenni az én kis katibogaramhoz. Úgy, hogy elkezdtem hangosan – hangosan sírni, és addig mind sírtam – sírtam, hogy anyuciék hipp – hopp felöltöztettek engem, és hamar hamar hazahoztak. Annyira siettek, hogy még a látogatásunk okát is alig tudták elmondani… Beültünk a tata tütüjébe, és én már alukáltam is.
     Itthon már sokkal jobb volt. Este késôig ültem anyucinak és apucinak az ölében a nagy ágyban … Még az X – faktort is megnéztük együtt. Szupi volt