Jött a Mikulás!

Megvolt a várva várt Mikulás járás. Még hetekkel ezelött megirtuk együtt Nimróddal a Mikulásnak a levelet. Ő irka-firkált a lapra, én pedig felsoroltam, hogy mit is kér a kis Angyalkám.
A kivánság lista ez volt: gumimaca (gumimaci), giliszta (gumi giliszta), csoki és sugus.
Hiába kérdeztük, hogy talán mégis valami mást. Ő csak sorolta a fentieket.
Úgy, hogy aztán mi mást is hozhatott volna a Mikulás, mint egy csomo gumi cukrot :)
De, hogy mégis legyen valami érdekes az egészben, az egész édességet belepakolta a Mikulás egy Thomasos cukorkás böröndbe és útközben nagy sietségében az előszobában elhullatott néhány szem sugust. Nimród mikor meglátta az elhullatott sugusokat a földön, szépen leült melléjük és elkezdte enni őket. Hiába mondtuk, hogy valószínű a télapó járt itt, és meg kellene nézni a kis csizmácskákat... ő csak ült a földön és dézsmálta a sugusokat.
    Késöbb csak eljutott a csizmácskájáig, ahol aztán megkapta a sok többi édességet.
Érdekes módon nem volt nagy öröm vagy valami, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy a csizmája tele van édességgel. Csak szedte ki őket, leült velük a földre és mondta, hogy: "Mind mind mind megeszem." És neki is látott.

A csizma mellett volt gyümölcs is. Mikor meglátta a mandarint, azt mondta: "A Mikulás hozott nekem sugust és citromot!".
     Aztán persze késöbb mamánál is jött a Mikulás. (Mamához is kellett vigyük a Thomasos böröndöt.) Mamánál a teraszra hozta a sok ajándékot. Ott már nagyobb volt az öröm. Csak ogatott neki és rámolta ki az ajándék tasakokat. Azt sem tudta melyikkel kezdje, mit bontson ki.
Mikor hazajöttünk mamáéktól, otthon a kilincsre egy ujabb csomag fel volt akasztva. Boldogan gyüjtötte össze az újabb zsákmányát. Édeske volt.
     Ma reggel mikor megébredett, az volt az első, hogy megkérdezte, hogy: "Hol vannak a csomagjaim?"