Néha meg-meg említettem neki, hogy még alszunk valamennyit és akkor jön az Angyal, de mintha nem törődött volna vele. Nem nagyon vette figyelembe. Mégis karácsony előtti nap, mikor mondtam neki, hogy még alszik egy nagyot és akkor jön az Angyal. Lefeküdt, de aznap éjjel is és reggel 6-kor is felkelt. Mikor bementem hozzá, már kérdezte is, hogy: "jött az angyal?" Mondtam neki, hogy még nem, még kell várni. Azt jelenti, hogy azért csak várta :)
Az angyal csilingeléssel érkezett. Nimród meg is hallotta és szaladt az ajtóhoz - azt hitte valaki ott csenget. Sietségében úgy elment a világító karácsonyfa mellett, hogy észre sem vette. Aztán mikor látta, hogy mégsem az ajtónál csengettek, észrevette a karácsonyfát.
A reakció a következő volt: "Huha!!! Chuggington!"
Leült a földre a vonatja mellé és onnan egy jó ideig meg sem mozdult. Többet sem a fa, sem a többi ajándék nem érdekelte. Csak vonatozott.
Később aztán csak sikerült kibontani a többi ajándékot, de az igazi csak a vonat maradt.
Este későn miután elmentek a vendégek, egy kicsit lecsendesedett ő is. Leültünk a karácsonyfa elé (ő a kicsi székére, én a földre), néztünk a karácsonyfán világító csillagszórókat és énekeltünk. Ezek a meghitt pillanatok mindent megértek.
Jól sikerült a karácsonyi este. Együtt volt az egész család. Igaz, szinte nem fértünk be a nappaliba, de végül is minden jól sikeredett :) Mindenki boldog volt, örvendtünk a kis törpénk örömének.
Csak most látszott igazán a különbség az eddigi és az idéni karácsony között. Annyira szép dolog látni egy kis gyerek határtalan örömét, boldogságát. Hirtelen fontosak lesznek az énekek, a bibliai történetek, a csend, a zene, a csillagszóró. Nem kell sietni sehova, mindenre több idő van és minden teljesen más jelentőséget kap.
A következő napok is mind vendégeskedéssel teltek. Minden este vagy mentünk valakihez, vagy hozzánk jöttek. Az egész hét így járt le, és még mindig maradt a jövő hétre is. Mindenhol elmondta a tanult karácsonyi énekeket, verseket - nyilván várva érte a jutalmat (sugust :)).
Másnap reggel, ahogy kinyitotta a szemét, az első kérdése az volt, hogy: "Még megvan a vonatom? Menjünk vonatozni." Aznap egész nap még átöltözni sem akart, azt mondta, hogy pizsiben akar vonatozni. Engedtük is, hiszen ez az Ő napja volt.
Többek közt meglátogattak bennünket Katiék és Lajosék is. Lajos újra elhozta a hegedűjét, hogy a legényke muzsikálhasson. Nagy volt az öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése