Érdekes és élménydús nap volt a tegnapi.
Délután kiderült, hogy lesz egy kis húgicám. (Igaz, még nem tudom mit is jelent ez pontosan, de anyuciék azt mondták, hogy az nagyon jó dolog.)
Aztán este bubulás helyett (mikor szólt a "dáj") beültünk az autóba és sokat-sokat utaztunk. Először azt hittem, hogy Andihoz megyünk, így aztán nagy örömmel ültem a székemben. De hamarosan rájöttem, hogy valami egészen más történik. Mondtam is anyucinak, hogy "haja-haja" (haza-haza), de aztán csak bele kellett törődjek a sorsomba. Egy darabig játszódtunk mamával, aztán elaludtam.
És itt jön az érdekesség. Ilyen még soha nem történt: egy éjszaka alatt kétszer engedték meg, hogy azt csináljak, amit akarok. Ez volt az első alkalom, hogy éjjelnek közepén vezethettem apucinak az autóját, majd aztán egy újabb rövid szundi után, már Pesten, labdázhattam egy óriás labdával. Az a labda olyan nagy-nagy-nagy volt, hogy legszívesebben magamhoz öleltem volna és vele aludtam volna, de nem fért az ágyban. Így aztán elköszöntem tőle, és megegyeztünk, hogy egy kicsit bubulok aztán később sokat-sokat játszunk.
Tőletek is elköszönök, mert már nagyon fáradt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése