Megtörtént. Megvolt az első napom a bölcsiben.
Reggel anyuci ébresztett, (ugyanis nem szándékoztam felkelni ) és elmesélte nekem, hogy hamar felöltözünk és megyünk a bölcsibe, ahol sok-sok baba vár rám. Együtt fogok a többi gyerekkel reggelizni, majd azután sokat fogunk játszani.
El is indultunk: felültem a motromra és már majdnem ott is voltunk.
Az úton volt, aki megkérdezte, hogy hova megyek ilyen korán, én pedig büszkén újságoltam nekik, hogy bölcsibe megyek.
Néhány perc mulva meg is érkeztünk, ahol megismerkedtem a dadus nénivel.
Aztán csodálkozva fedeztem fel, hogy mennyi sok kicsi szék és milyen sok piros bilike van. Nagyon tetszett nekem. Legszivesebben mind az egészet kipróbáltam volna, de nem lehetett.
Kaptam egy kis szekrénykét is, ahova anyuci betette a ruhácskámat és az oroszlánomat; átcseréltük a cipöcskét; anyuci adott nekem sok-sok puszikát; egy kedves dadus néni ölbe vett; intettem anyucinak és már kész is volt. Nem volt többet vissza út: bent ragadtam a bölcsiben.
Anyuci könnyes szemmel, (ugyanakkor büszkén is, hogy nem sírtam) hagyta el a termet.
Aztán reggeliztünk egy kicsikét, bilikéztünk, játszódtunk és anyuci még mindig sehol sem volt.
Elkeserdetem, sírtam...
Éppen a dadus néni ölében voltam (aki vígasztalt engem) és törölgettük zsebkendővel sírástól piros szemecskémet, amikor megjelent anyucim. Kiáltottam neki, hogy "Hazsa! Hazsa!" és már az ölében is voltam. Még azt sem akartam engedni, hogy felhúzzuk a szandálomat, annyira siettem. De aztán csak meggyőzött. Én is picikét megnyugodtam, egészen annyira, hogy még a babáknak is intettem tájt, és mondtam nekik, hogy holnap újra eljövök játszani.
Délelött még elég sokáig nem volt kedvem semmihez, de aztán a gombánál újra kivirultam. Anyuci elkényeztetett engem minden féle finomsággal, még lámpást is vett nekem, hogy tudjak világítani, mint a törpécskék.
Így telt az első nap. Csak 2 órácskát voltam bölcsiben, de olyan hosszúnak tünt ...
Vajon holnap, hogy fog telni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése